1909 augusztusában használták először Amerika első, kifejezetten autóversenyzésre szánt pályáját, melyet kezdetben még csak kaviccsal szórtak le és nem csak a versenyzőkkel, hanem a nézőkkel is gyakran történtek halálos balesetek. Nem sokkal később az autósportért rajongó Carl Graham Fisher vállalkozó 3,2 millió tégla segítségével újíttatta fel a pályát, amin aztán 1911-ben rajtolt el az első Indianapolis 500 futam.

Az Indianapolis Motor Speedway alapvetően 4,2 kilométer hosszú oválpálya, de a Forma-1 részére például az ezen belül futó, kanyarokkal tűzdelt vonalat alakítottak ki 1998-ban. A célegyenes azonban a történelmi pályán futott, amivel meggyűlt a baja a gumigyártóknak, hiszen a döntött kanyar nagy nyomást helyezett az abroncsokra. A pálya IndyCar, Nascar, MotoGP versenyeknek is helyszínéül szolgál.

Lassan 110 éves a versenypálya, amiből jól látszik, hogy az autózás hajnalától velünk van a versenyzés is. Ennyi idő alatt kavicsos porfészekből profi pályává nőtte ki magát Indianapolis, ami jól látszik az aszfalt rétegein is, melyből most kiemeltek egy szeletet. Ahogy korábban szó volt róla, a legelső réteg maga a föld volt, aztán jött a tégla, ami között a réseket homokkal és cementtel töltötték ki, csupán a ’60-as évek elején került rá az első aszfalt réteg. Ezt kvöetően viszonylag rendszeresen aszfaltozták újra az ovált, a jelenleg is látható réteg pedig 2004-ben került a pályára.