1985 nyarán mutatták be a bajorok az első M5-ös BMW-t a, mely a ’78-tól gyártott, azóta is egyedülálló sportkocsijuk, az ikonná érett M1-es motorját kapta. Bár nem túl valószínű, de egy érdekes pletyka szerint az első M5-ös születése annak köszönhető, hogy kellett egy olyan autó a vállalat igazgatójának testőrsége számára, mely lépést tudott tartani a turbós 7-es sorozattal. Elődmodelljének tekinthető az E12-esből készült M535i, de még ennél is korábban készült már izmosított 5-ös BMW, méghozzá az afrikai részlegtől. Ők már 1976-ban piacra dobták a BMW 530 MLE nevezetű modellt, mely valójában homologizációs céllal készült, hiszen ekkoriban a versenyzéshez elengedhetetlen volt.

1976. június 5-én rendezték meg az első Republic Day Trophy nevű versenyt, amiben csupán két és fél szezont futottak a versenyváltozatok, a rövid karrier során 15 győzelem után mentek nyugdíjba a különleges versenyautók. Az 530-as versenyre felkészített változatának motorja 6750-es fordulatnál adta le 270 lóerős teljesítményét, a maximális forgatónyomaték 5500-tól 318 Nm, az autók végsebessége 235 km/óra. Természetesen nem csak a motor volt erősebb, több ponton is eltért az utcai változattól a pályára szánt 530-as, például a széles Chaparral felnikre alacsony profilú Dunlop abroncsok kerültek, ezért szükség volt nagyobb méretű sárvédő-szélesítésekre is.

Ezek a gépek 1 perc 36 másodperc alatt értek körbe a Kyalami versenypályán, a korabeli Forma-1-es autók 1 perc és 17 másodperc alatt teljesítették ugyanazt.

A források szerint összesen 218 példány készült az utcai változatból. Kezdetben a BMW csupán 100 darab utcai változatot tervezett, ezt azonban hamar elkapkodták a rajongók, végül a kereslet kielégítése érdekében még 101 darabot készítettek az 530 Motorsport Limited Edition névre keresztelt modellből. Bizony, a matek így nem igazán jön ki. Az azonban tudható, hogy az első sorozatból származó 530 MLE-k alpesi fehér színt kaptak, M trikolórral díszítették a karosszériát és mélyre húzott első lökhárítót, valamint üvegszálból készült  sárvédő-szélesítéseket és hátsó légterelőt kaptak. Ezt követően az autó rendelhető volt ezüstben és feketében is.

Nem csak a külsőre adtak, komoly változás történt az autó alapjaival, hiszen a BMW 530 MLE karosszériájában több alumíniumot és könnyű acélt használtak. A súlycsökkentés érdekében kilyuggatták a csomagtérajtó zsanérjait és a pedálokat, valamint habszivacsból készítették el a hátsó üléseket, vékonyabb üvegből készültek az ablakai. Az első üléseket Scheel sportülésekre cserélték és az egész belteret kék velúrba húzták. Az 530 MLE-ből kihajították a klímaberendezést, az elektromos ablakokat és a szervokormányt.

Természetesen nem hozta a versenyautók teljesítményét az utcai változat, aminek 3 literes sorhatosa 6000-es fordulatnál adta le 197 lóerejét és 4300-nál 277 Nm csúcsnyomatékát. A hathengeres motor duplatorkú Zenith karburátorokat kapott és nagyobb szívócsővel valamint olajhűtővel szerelték. A Getragtól érkezett a sportváltó, amin balra lent kapcsolható az első fokozat, hátul Borg Warner önzáró differenciálmű figyel. A 14 colos BBS Mahle 7J alufelnik mögött négydugattyús fékek és Bilstein futómű található. A BMW 530 MLE végsebessége 208 km/óra, a kötelező százas sprintet pedig 9,3 másodperc alatt futja.

Korabeli tesztek alapján a motor kellően rugalmas lett, hiszen már a váltó ötödik fokozatában, 40 km/órás sebességről képes húzni.