Hatvanöt-hetvennel, egyszer egy fotó erejéig a nyolcvanba is belekarcolva zötyögök egy 29 éves rikító piros pléhdobozban a Duna-Tisza közi éjszakában. Fülig ér a szám, elzsibbadt minden végtagom, már csaknem megsüketültem a motorzajt épp csak túlüvölteni képes MP3-as cédés Panasonic rádiótól (benne volt az árban!) – amit az el?bb felhangosítottam, és most nem tudom lehalkítani, mert praktikusan a vezet?fülke túlsó sarkába szerelték.
Na de hogy kerültem ide?
Itt és most nem részletezend? okokból kellett vennünk egy nagy, piros, hangulatos furgont. Adta magát a gondolat: keressünk egy néhai t?zoltóautót. Találtunk is. sokat.
Már majdnem megalkudtunk egy debreceni, tizenpárezer kilométert futott kocsira 350 ezerért, amikor rábukkantunk erre a másikra.
| Alig futott öreg furgon bagóért |
|
Ezek a se fecskend?t, se szivattyút, se létrát nem hordozó, de kék villogóval és szirénával azért felszerelt öreg Zukok úgynevezett telepi t?zoltókocsik, vagyis nagyobb gyártelepeken, bányákban várták, hogy t?z esetén szükség legyen rájuk csapatszállításra. Persze a gyárak nem égnek le minden nap, így ezek a kocsik szinte moccanás nélkül vészeltek át évtizedeket egy-egy eldugott sarokban. Nem csak az egykori KGST-blokkban vannak ilyen kocsik, a Mobilén is akad bel?lük b?ven. |
8500 kilométer az órában. M?szaki érvényes 2011 közepéig. Lemosva, kitakarítva, megtankolva (de hülye vagyok, tegnap töltöttem tele húszezerért – így a tulaj). Gyári szerszámkészlet, KRESZ-csomag, meg egy vontatókötél. Panasonic fejegység (empéhárom), hat hangszóró ÉS A GYÁRI KURBLI!
