Alig néhány másodperce szíjaztak be a benzinszagot izzadó, farmotoros, hátsókerekes Skodába, máris ordít a hátam mögött a motor, és nekilódulunk a pályának. A csupasz lemezek között kegyetlenül visszhangzik minden, a pilóta küzd az elektronika és rásegítésmentes géppel, közben a gumik megpróbálják az úton tartani a mindössze 800 kilogrammos, 1974-es évjáratú Skoda 200 RS-t. Én közben csak vigyorgok a bukósisakban.
Hátul négyhengeres, kétliteres, 170 lóerős motor dolgozik, az ötfokozatú, kézi váltót pedig a Porsche gyártotta. A karosszéria 0,7 mm-es alulemezből készül, és a széria kupénál bő 7 centivel alacsonyabban hordja a tetejét. Belül bukókeret, versenyülések, elöl-hátul tárcsafék, a felnik pedig magnéziumból készültek.





Míg ezeken gondolkodom, már a pálya felén túl is vagyunk. Ültem már mindenféle versenyautóban, többek között Ken Block és Stig Blomqvist mellett is, de ilyen idős, pár napra múzeumból kimenekített versenyautóban még sosem éreztem, hogy a fizika mennyire másként működhet versenypályán. Ekkorát Skodával még életemben nem autóztam.
Pedig érezni, hogy tudna ennél többet is, de a sofőr nem gyötri a bő 50 éves gépet. És még előttem van egy sokkal durvább élmény, amit majd az Enyaq RS Race-ben élek át. De ne szaladjunk ennyire előre, mert igazából egy utcai modell, az Elroq RS miatt vagyunk most itt.
Hol járunk?
Az észak-csehországi Aurel Polygon tesztközpontban próbálhattuk ki az új Elroq RS-t, illetve mellette a bő 50 éves Skoda 200 RS-t, és a nagyon mai, Skoda Enyaq RS Race-t. Két nagyon különböző autó, amelyek hasonló céllal épültek, versenypályára hangolva. A pálya, ahol korábban katonai járműveket teszteltek, nagyjából félórányi autóútra található Mladá Boleslavtól, ahol az Elroqot is gyártják.
A Polygon névre hallgató, 52 ezer négyzetméteren elterülő innovációs központban ma már polgári járművek tesztelése folyik, ahol durva emelkedőkön, vízzel elárasztott medencében és változatos úthibákon, akadályokon nyúzzák őket.