Röviden – Fiat Freemont, 4×4, dízel, automata, hétüléses | |
---|---|
Mi ez? | A Chrysler által készített SUV átemblémázott verziója, csúcsfelszereltségben |
Mit tud? | Tágas, kényelmes családi autó, okos részletmegoldásokkal, helyenként elavult műszaki tartalommal, amerikás igénytelenséggel |
Mibe kerül? | A tesztautó listaáron tízmilliót ér, de a Fiatnál azért lehet alkudni |
Kinek jó? | Aki beleszeret a formába, megtetszik neki a praktikum, nem igényli a legújabb divatot, és nem érdekli némi túlfogyasztás |
A Fiat Freemont még a Chrysler termékeként, Dodge Journey néven kezdte pályafutását, 2008-ban. Aztán a Fiat szép lassan bekebelezte az amerikai céget, új európai fejlesztések helyett jöttek az átemblémázott tengerentúli modellek: Lancia Voyager, Lancia Thema – Fiat Freemont. A nagydarab szabadidő-autó erős dízellel, összkerékhajtással, automata váltóval kistafírozott hétüléses csúcsváltozata szerethető autó, de azért nagyon érzik rajta, hol született és mikor.

Lehet szeretni, talán az avíttas technika ellenére, talán részben pont azért. Az automata, 4×4-es tízliteres fogyasztása azért sok
Férfias, látványos külső
A Freemont a Dodge-kereszt maradványain ékeskedő nagy piros Fiat-emblémával az orrán hatéves alap-dizájnja ellenére egy üdítően friss kocka. Erőteljes éleivel, tenyeres-talpasságával, pláne a legdrágább változatokhoz alapáron járó, légiesen brutális 19-es kerekekkel feldobja az utcaképet, vaskos, öntudatos formájával elhalványítja a mai kikönnyített szopottgombóc szabadidőautókat.
Valóban nagy autó a Freemont, nem csak elhiteti magáról, hogy nagy. A Chevrolet Captiva, amelyből szintén létezik hétüléses verzió, 4,67 méter hosszú, a mifelénk futó kommersz SUV-k között ő az egyik legnagyobb. Egy X5-ös BMW 4886 mm hosszú. A Freemont 4888! A méret és a tankszerűen masszív testesség nem csak a formában, hanem a súlyban is jelen van. A mi tesztautónk katalógus szerinti tömege 1944 kiló (sőt, a forgalmiban valamiért két tonna feletti tömeg szerepel), amit kell etetni – főleg, ha a technika nem a legkorszerűbb a sok vas alatt.

Nemhogy xenonlámpa, de kanyarkövetés, se automata reflektor nincs és nem is lehet felárért sem a tízmilliós Fiaton
Praktikus, de amerikaiasan igénytelen belső
Amikor a minden Freemontban alapáras kulcsnélküli rendszerrel, egy kilincsérintéssel feltárul az óriási ajtó, már első pillantásra érződik: ez azért nem egy luxusautó. Puha műanyagok keverednek nyöszörögve, zörögve működő rekeszfedelekkel, sorjás bajuszkapcsoló hűti le a hatalmas központi érintőképernyő felett érzett lelkesedést. A vezetőülésben van ugyan villanymotor, de csak a deréktámasz beállítását illetve az előre-hátra, fel-le mozgást segíti, a támladöntést egy műanyag kar meghúzásával kell megoldanunk.
A műszerfal két nagy órája közt is színes kis képernyő lakik, amin a navi utasításai is megjelennek, de semmilyen modern vezetési asszisztens nincs és nem is rendelhető a kocsihoz – se követőradar, se sávelhagyás-jelző, se holttér-figyelő, se automata reflektor-kapcsoló. És ha már világítás: nemhogy LED-es fényszóró, de még xenon se rendelhető a Freemonthoz.
A középső pohártartó fénycsík-dekorációját, gondolom, elegánsnak szánta a Fiat, de inkább szánalmas lett a műanyagos, kékes derengés.
Használni öröm
Bár számos kis részlet hibádzik, összességében mégis élhető, barátságos autó a Freemont. A fedelek csúnyán csattannak, nyitva rozogának tűnnek, de ha minden be van csukva, kattintva, reteszelve, zörgésmentes, nyöszörgésmentes a kabin. (Legalábbis most, újkorában.) Középen az ülések 2/3-1/3 arányban külön mozgathatók, támlájuk dőlésszöge állítható, a harmadik sorba beszálláshoz pedig a középső szék előresiklik, támlája felugrik, könnyedén, kis erőhatásra.
A szélesre, majdnem derékszögig nyíló ajtókon át könnyű belépni hátra, ahol kivételesen könnyen felhúzhatók-lefektethetők a leghátsó sor ülései is. Még a fejtámlák is automatikusan hajolnak előre ledöntéskor, a pótszékek engedelmesen simulnak ilyenkor a padlóba. A csomagtartó hétülésesként használva a kocsit csak 167 literes, ez kevés volt négy, reggel iskolába siető tesztgyerek iskolatáskájának. A Freemont padló alatti KRESZ-csomag-tartó rekesszel, sok kis szatyorakasztó műanyagfüllel és egy kivehető, akkus, LED-es zseblámpával kér elnézést a szűkös helyért.
Vannak tárolók a padló alatt a hátsó ülések előtt, az utasülés párnája alatt, a könyöklőben, kis hálós zsebek vannak elöl a térdnél a kardánburkolatban. Gyerekeimet azonnal levette lábukról a tesztautó tetőből kihajtható képernyője. (Igaz, hogy a videorendszer felára 200 ezer forint, amiből két darab igen jó minőségű tablet is kijön…)
A kormány és a műszeregység kicsit primitív az árcédulához képest, de a kormányküllőkön a tempomat és a kismenü gombjait kézre állóan, áttekinthetően sikerült elhelyezni. Amikor a hidegben a központi képernyő indításkor feléled, még a navigáció szokásos, idegesítő felelősségvállalási okéztatása előtt megkérdezi, akarom-e bekapcsolni az ülésfűtést. Ilyen figyelmesség mellett minden további kényelmetlenséget megbocsát az ember, de igazából nincs kényelmetlenség. A hatalmas érintőképernyőn mindig, még dévédézés vagy navigálás közben is bőven elfér annyi funkció, üzenet, grafika, hogy mindig egyértelmű, mit hol találni meg.
A klíma csendesen, finoman üzemel, elöl kétzónás a rendszer, hátul az utasok külön analóg konzolon állíthatják be az extra szellőzést. Ezen jól össze tudnak veszni a gyerekek. Az Alpine hifi hangminősége a membránokig még erős, tiszta, de a Freemont sok sprőd plasztikja azért eléggé dobozhangúra hozza ki a végeredményt.
Chrysler-nyomok
Mivel családunkban egy öreg Chrysler Grand Voyager szolgál hétköznapi gyerekmozgatásra, számos olyan apróságot vettem észre a bordó, új Fiatban, ami az amerikai génállományból ered. Például, hogy csak egy bajuszkapcsoló van benne. A kormány bal oldalán lévő karral intézhetjük az ablaktörlést, indexelést, fényváltást, mint a Chryslerekben (és a Mercedesekben). A háromküllős kormány nem Chrysler, de nem is Fiat: jellegzetes, darabos újkori Dodge, csak kosfej helyett olasz emblémával.
Jópofa apróság, hogy a műszerfal fényerejét változtató potméter egyik végállásában felkapcsolja az összes beltéri lámpát. A vastag padlókárpitba ezernyi műanyag tüskével kapaszkodó gyári szőnyegek biztosan nem csúsznak be a gázpedál alá – pont ilyenek a Voyager lábtörlői is. És egy bosszantó amerikai hagyaték: bár a Pandában a Fiat már megoldotta, hogy sose kelljen tanksapkát csavargatni (a fedéllel együtt nyílik a betöltőnyílás kupakja), ebben a drága, nagy autóban, amiben alapáron kulcsnélküli nyitás-indítás van, minden tankolásnál szét kell szedni a kulcsot, mert a tanksapka hagyományos zárral reteszelődik, a kulcs tolla nélkül egyáltalán nem is nyitható. A kevésbé korszerű amerikai autókban is sokszor egy külön kulcsot akasztottak a karikára az Európában elvárt, zárható tanksapkához; az csak kényelmetlen, de ez a berhelős megoldás a Freemontnál egyenesen röhej.

A Pandán a fedéllel együtt nyílik a tanksapka, a háromszor annyiba kerülő Freemonton minden tankolásnál szét kell szedni a kulcsot
Motor, váltó, futómű
Szerencsére nem kell túl gyakran szerencsétlenkedni a kulccsal a benzinkútnál, de nem azért, mert a Freemont olyan takarékos volna, hanem mert nagyon nagy a tank: 78 literes. A hatfokozatú, régivágású automata az összkerékhajtással és a kéttonnás tömeggel együtt bizony nagyon megterheli az amúgy korszerű motort. 10,1 liter volt az átlag, vegyes üzemben, normál használatban. Nyáron erre még rá lehet tenni fél-egy litert a klíma miatt. Márpedig 10-11 litert 2014-ben dízel személyautó már nem nagyon szokott kérni százon – a 381 lovas X5 M50d BMW-nek persze könnyen megbocsátja az ember, de egy négyhengeres Fiatnak?
Adatlap
Fiat Freemont 2.0 MJet 4×4 aut.
Motor | 1956 cm3, Dízel, S4 |
Teljesítmény | 170 LE |
Nyomaték | 350 NM |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 11,1 sec |
Végsebesség | 183 km/h |
Fogyasztás (vegyes) | 7,3 l / 100 km |
A motor egyébként az 1956 köbcentis Fiat-dízel; 2008-ban a Lancia Deltában debütált, 2.0JTD néven ma már a legtöbb kétliteres dízel Fiatban ez található. Hogy a Freemontban nagyon zajos, az nem a motor hibája, hanem az eredetileg kizárólag finomabb járású benzinmotorokhoz tervezett bódéé – a Journeybe ugye eredetileg még nem terveztek dízelmotort.
A hatfokozatú automata váltó, szegény, talán szintén benzinesekhez készült. Mindenesetre nagyon nem tud mit kezdeni a dízel karakterisztikájával. Összevissza kapcsolgat, néha enyhe emelkedőn is feleslegesen hagyja tartósan magas fordulaton pörögni a motort és még kézi üzemmódban sem enged feljebb váltani, amikor már a sofőr nem bírja tovább az automatikus kínzást. Lassításnál a legtöbbször szinte egyáltalán nincs motorfék, néha azonban – nem tudtam rájönni, min múlik a döntés – mégis háromezres fordulaton tartva a motort segít a lassításban. Akinek nincs sok műszaki érzéke, csak kényelmesen szeret autózni, boldog lehet vele, de aki tud értelmezni egy nyomatékgörbét, folyton veszekedni fog az ostoba szerkezettel.
A futóművet viszont remekül eltalálta a Fiat. Elöl MacPherson, hátul Multilink, az európai igényekhez hangolva. Feszes, de nem kényelmetlenül kemény a felfüggesztés, sodrós kanyarokban a Freemont sokkal könnyebb, agilisebb kocsinak tűnik annál, mint amekkora behemót valójában. Terepen persze egy kicsit rázós, de akinek ez sokszor fájna, vegyen LandCruisert.
4×4
Egy hétig jártam a Freemonttal, sikerült beiktatni a szokásos fővárosi, országúti és sztrádás autózás mellé egy kis földutas kirándulást is. Pont azon a héten, amikor az idei tél volt. Remekül teljesített az autó.
A Freemont alatt a manapság leginkább elterjedt, bolondbiztos összkerékhajtási rendszer működik. Alapértelmezésben fronthajtású az autó, egy elektronikusan vezérelt kuplung oszt hátra nyomatékot, ha az első kerekek elkaparnának. Legfeljebb 50% juthat hátra a motor erejéből, a Freemont az élvezetes téli autózást kedvelők bánatára és a biztonságra játszó hétköznapi autósok örömére sosem válik túlkormányzottá. Az automata váltóval felező nélkül is finoman mozog a kocsi mély hóban (vagy sárban).
A terepes teszt a felfagyott földúton csak addig tartott, amíg az erdészeti kocsik által feltúrt jeges bakhát már elkezdte volna elérni a Freemont igazi terepezésre alkalmatlan, finom futóműelemeit, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy kiderüljön, a kocsi nagy hasmagasságával, nagy tömegével többet ér városon kívül, mint legtöbb kategóriatársa. Azt hiszem, ezen a túrán ötlött fel bennem, hogy az amerikai Fiat egyik legközelebbi versenytársa talán egy olyan modell lehet, ami pedig a valódi terepjárók irányából közelítette meg a SUV-kategóriát: a Ssangyong Rexton.
Kinek ajánljuk?
A Freemontot alapkivitelben, 140 lovas dízellel, kézi váltóval, 7,6 millióért nagyon is komolyan veendő lehetőségnek érezzük, ha valaki sok gyerekhez SUV-ot keres. Ez a fullos példány viszont, hát, nem érződik egy tízmilliós autónak. Mondjuk, legközelebbi rokonai, a Captiva és az Outlander sem, pedig azok még drágábbak is a Freemontnál:
A fullos Freemont és 4×4-es, hétüléses, automata dízel vetélytársai | Listaár |
|
Chevrolet Captiva 2.2D LTZ aut. (184 LE) | 10 030 000 Ft | |
Ssangyong Rexton 2.0 e-XDI DLX Plus 4WD aut. (155 LE) | 8 989 000 Ft | |
Mitsubishi Outlander 2,2 D-ID Inst. Nav. 4WD aut. (150 LE) | 12 090 000 Ft | |
Fiat Freemont 2.0 JTD AWD aut. Lounge (170 LE) | 9 715 000 Ft |
A fenti táblázatban látható, mely modellek a bordó Fiat legközelebbi konkurensei. Azt javaslom, bármelyik megrendelése előtt tessenek csak körbeülni a többit is, aztán lehet dönteni; egyik sem tökéletes, mind koros modell, de mindegyik nagyon szerethető. Ha érdekel valakit: én a Rextont vinném, mert az ő ára tűnik reálisnak, az ő motor-váltó kombója harmonikusabb és mert a koreai minőség azért talán többet ígér, mint amit az amerikai Fiat ígérni tud. De a Fiatban két tankolás (és két váltás) között mindig boldogabb lennék. Pláne sok gyerekkel.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|