Egy új Merivával befutni az iskola elé akkor sem lesz ciki, ha a most még kicsi gyermeknek mutter és fater lesz mamiból és apából. Az elsőkkel szemben nyíló hátsó ajtó nagy mutatvány, és egy családi autóban nem öncélú ügyesség-fitogtatás, hisz itt a hátsó üléseken folyik a nagyüzem.
Hasznos, mint a tolóajtó
Egészen különleges érzés hátulra beszállni, amiben a tetőoszlopra szerelt kapaszkodó segít. A gyermekeket is sokkal könnyebb bekötni ide, mert az ajtó nemcsak jó irányba nyílik, de majdnem derékszögig feltárul.
Öngyilkos? Milyen öngyilkos?
2005-ben, a tömeggyártásból átvehető minták, konkurensektől elleshető megoldások híján kezdődött a FlexDoor fejlesztése az Opelnél. A hátul zsanérozott ajtók megvalósításához hosszú tengelytáv, az egymás fölötti zsanéroknak elég helyet hagyó, magas övvonal és a megfelelő ablakméret érdekében magas tető is kell.
Más kategóriában nehéz volna
Mindez egy egyterűben megoldható, de kisebb, alacsonyabb autókban kevésbé, így a szembenyíló ajtók aligha terjednek el más kategóriákban.
A hátsó ajtó a Mazda RX-8-cal, a MINI Clubmannel és több pickuppal szemben az elsőktől függetlenül nyitható, ezért kell a vaskos B-oszlop, amely merevíti is a karosszériát. Az ajtók a jól megválasztott akadópontokon négy fokozatban, maximum 84 fokig nyílnak, az átlagos 67 fok helyett.
Négy km/óránál automatikus zárás reteszeli őket, ettől a sebességtől a a hátsók a kilincs rángatásával sem nyithatóak. Csak a zármechanizmus elvében 2500 mérnöki munkaóra rejlik, amiben nincs benne az ötletek megvalósítása és tesztelése. Bár az ajtók egyébként sem pattannak fel, mint régen, ráadásul nem is öv nélkül utaznak mögöttük az emberek, a mechanikus és elektronikus reteszeléssel az öngyilkos ajtó fogalma végképp értelmét vesztette.
Különlegességén felül a hátul zsanérozott ajtónak gyakorlatilag annyi a haszna, mint egy tolóajtóé, így kiszálláskor az ember egy lendülettel, méltóságteljesen kiléphet a kocsiból, nem egy V alakú szűkületnek fut neki.
Akár a Rolls-Royce
Az Opel megoldása révén az ajtó nem választja el a kiszálló szülőket és gyermekeket, mindannyian az ajtókkal körbezárt öbölbe lépnek ki. A Meriva ajtajának további előnye, hogy pont abban a térben lehet kényelmesen matatni a babaülések elhelyezésekor, ami normál esetben megközelíthetetlen.
| Dízel egyterűek, automata váltóval |
Listaár |
|
| Opel Meriva 1,7 CDTI Cosmo aut. (100 LE) | 5 790 000 Ft | |
| Renault Scénic 1,5 dCi EDC* Dynamique (110 LE) | 5 790 000 Ft | |
| SEAT Altea 1,6 TDI DSG** Style (105 LE) | 6 793 000 Ft | |
| VW Golf Plus 1,6 TDI DSG** Comfortline (105 LE) | 6 931 750 Ft |
* Hatfokozatú, kettős kuplungos automata váltó
** Hétfokozatú, kettős kuplungos automata váltó
Olvastam olyan véleményt, hogy a Meriva azért veszélyes, mert egy hátulról érkező autó rácsapja a kiszálló utasra az ajtót. Mennyi okos ember szaladgál! Miért jobb, ha a gázoló először trancsírozza szét az embert és utána tépi le az ajtót, mint a többi autóban? Kár hadakozni tévképzetekkel, örüljünk neki, hogy a Rolls-Royce Phantom ajtóluxusát a Meriva lehozta a látótávolságban lévő autók közé.
Új ellenfelek
A Meriva kinőtt a kis egyterűek kasztjából, 24 centit nyúlt a modellváltással. Benne ülve a Jazz, a Note, a Grand Modus, a – hamarosan B-Maxra cserélendő – Fusion kisebb, olcsóbb, és valahogy tegnapelőtti. A Scénic, a Golf Plus vagy az év végén a gyártásból kifutó Xsara Picasso tűnik testhez álló ellenfélnek.
A műszerfal úgy fordul rá az ajtókra, mintha menő motorcsónakban ülnénk, az Opelből nézve egy Mercedes-Benz B-osztály sincs másik bolygón. Az Astrából és az Insigniából ismerős belső tér piros fényben fürödve elegáns, az elsőre túl sok kapcsoló, gomb pár nap alatt kiismerhető.
Szellemes, de nem viccel
Masszív, felnőtt, komoly autónak tűnt a Meriva, mintha bunkerként oltalmazná a családot. Szerencsére a kilátás nem arra emlékeztet. Az első tetőoszlopok a modellváltással mintha előrébb volnának, mindenesetre nem lógnak annyira a látómezőbe, mint eddig.
Figyelmes ötlet a mélyítés a hátsó ablakban, a lejjebb húzott övvonallal a gyermekek kicsit jobban kilátnak.
A középső sínen tologatható, köztes szintekre osztható doboz már nem ennyire sikeres újítás, a középen ülő lábteréből sokat elvesz a szép kivitelű alusín.
A FlexRail nevű sínpár és rajta a doboz nem kötelező.
Ha sokszor ülnek öten az autóban, le lehet mondani róla, négy utazónak viszont jól használható tárolóalkalmatosság.
Nem változott az ülésrendszer
A hátsó ülések variálhatósága nem változott, a középső részt lehajtva a két szélső szék beljebb és hátrébb tolható. Ebben az állásban tényleg kényelmesebbek.
A csupán 400 literes csomagtartó gyorsan megtelik, jó ötlet a kivett kalaptartónak tervezett sín, így felfelé lehet terjeszkedni.
Amennyiben ez nem elég, a hátsó ülések előrehúzhatók, ha épp nem szorulnak magas embereknek egymás mögé.
Nem jó a 100 lóerős dízel
A Meriva létezik 75, 95, 110 és 130 lóerős dízellel, valamint 100, 120 vagy 140 lóerős benzines motorral is, tehát bőven van lehetőség elkerülni az automata váltóval kényszerházasságban élő, 100 lóerős 1,7 CDTI-t.
A motor érzésre inkább 80 lóerős. A gyámoltalan dízel dolgát az automata váltó sem könnyíti meg, kikanyarodáskor súlyos másodpercek telnek el, mire a gázadás után megindul az autó.
Nagyon meg kell nézni, 40 helyett nem 70-nel jön-e a Kamaz, mert nehéz lesz eliszkolni.
Majdnem nyolc liter
A dízel fogyasztása sem kedvező, pedig a hatfokozatú automatával nem pörög sokat és a 260 Nm nyomatékért is elég 1700 fölé pörgetni.
Ezzel együtt 7,8 liter jött ki száz kilométerre, többet járva országúton és autópályán, mint Budapesten.
A jó erőben lévő 1,4-es turbóval szemben tehát alig van fogyasztási előny, viszont itt a komótos tempó adódik természetesnek.
Pedig a Meriva bírná a sportos vezetést. A tesztautóra szerelt 225/40 R18-as gumikkal gyorsabban lehet kanyarodni, mint amit a család jól visel. Mégsem illik felrázni őket a halk, kényelmesen rugózó autóban, amely elavult dízelmotorja ellenére korszakalkotó újdonság. Az erősebb dízelmotorokkal vagy kis turbós benzinessel ajánljuk fogyasztani.












