Az önhordó karosszériánál, a (személygépkocsi-gyártásban ma gyakorlatilag egyeduralkodó) karosszéria-típusnál a terhelést a kocsiszekrény egésze viseli, alkalmas a hajtáslánc, a futóművek közvetlen rögzítésére. 

Az önhordó karosszériákat ma leggyakrabban acéllemezből sajtolt idomokból készítik, szilárdságáról olyan struktúra gondoskodik, amely átmenetet képez a héjszerkezet és a térváz között. 


Előfordul olyan megoldás is, amelynél az önhordó vázra a tömegcsökkentés érdekében műanyag (Renault Espace, Trabant) vagy könnyűfém burkolóelemeket szerelnek. 


Az önhordó karosszéria előnye (az 
alvázas konstrukcióval szemben) a kisebb tömeg, a jobb torziós (csavarodási) merevség, valamint hogy az ütközési energia felemésztésében az egész szerkezet részt vesz.