































































































































































































































Az önhordó karosszériánál, a (személygépkocsi-gyártásban ma gyakorlatilag egyeduralkodó) karosszéria-típusnál a terhelést a kocsiszekrény egésze viseli, alkalmas a hajtáslánc, a futóművek közvetlen rögzítésére.
Az önhordó karosszériákat ma leggyakrabban acéllemezből sajtolt idomokból készítik, szilárdságáról olyan struktúra gondoskodik, amely átmenetet képez a héjszerkezet és a térváz között.
Előfordul olyan megoldás is, amelynél az önhordó vázra a tömegcsökkentés érdekében műanyag (Renault Espace, Trabant) vagy könnyűfém burkolóelemeket szerelnek.
Az önhordó karosszéria előnye (az alvázas konstrukcióval szemben) a kisebb tömeg, a jobb torziós (csavarodási) merevség, valamint hogy az ütközési energia felemésztésében az egész szerkezet részt vesz.