Itt a tavasz, jön a jó idő, elmúlnak a reggeli hidegek. Ilyenkor már az időjárás is lehetővé teszi, hogy elkezdődjenek az útfelújítások. Télen a fagyos napokon ugyanis többnyire nem a klasszikus technológiákkal lehet érdemben kátyúkat javítani, a nedves, jeges-havas téli időjárásban a hidegaszfaltos technológiát ideiglenes javításokra alkalmazzák (a melegaszfaltkeverő-telepek télen jellemzően zárva vannak).
Ma már vannak olyan gépek, amelyek képesek egy kátyút teljesen kiszárítani télen is, hogy szakszerűen fel lehessen tölteni, de ez még nem annyira elterjedt nálunk. Ezzel a módszerrel szélsőséges időjárási körülmények esetén is bedolgozható az anyag. Az öntött, hengerelt aszfalt és a szórt aszfalt technológiáját azonban leginkább 10°C burkolathőmérséklet felett lehet alkalmazni.
A Magyar Közút felújításai számokban
A 2025-ös évben a Magyar Közút az általa szolgáltatott adatok alapján országos szinten összesen 421,3 kilométernyi útszakaszon valósított meg felújítást, 2026-ra pedig 843,6 km a tervezett cél.
Arról már mi is írtunk korábban, hogy milyen technológiai lépései és olykor akadályai vannak a kátyúk javításának, de nem csak ezek a tényezők befolyásolják, hogy egy városban vagy faluban kijavítják-e az úthibákat. Ahhoz, hogy az útszakasz kezelője cselekedhessen, előbb egy bürokratikus folyamatnak kell lezajlani, ami hónapokat is igénybe vehet. Hogy jobban megértsük, hogyan működik ez a rendszer Magyarországon, háttérbeszélgetést tartottunk egy Pest vármegyei város korábbi, a politikától ma már visszavonult polgármesterével, aki nyugdíjas napjait éli.
Fotó: Jan Woitas / picture alliance / Getty Images
A dolog onnan indul, hogy szinte minden település közigazgatási határain belül vannak olyan utak, amelyeket nem a helyi önkormányzat kezel, mert például magánutak, vagy éppen az állam, jellemzően a Magyar Közút Nonprofit Zrt. tartja karban. Ez utóbbi országos szinten több mint 30 ezer kilométernyi útszakaszt jelent. Az ilyen országos közutakhoz alapvetően a helyi önkormányzat “nem nyúlhat hozzá”, de vannak olyan esetek, amikor az érintett önkormányzatnak van elvi lehetősége országos közúton felújítást finanszírozni. Az építtető azonban ebben az esetben is a Magyar Közút Nonprofit Zrt.
A közutak kezelésének jogszabályi háttere
Az országos közutak kezelésére alapvetően két jogszabály vonatkozik. Az egyik a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, míg a másik az országos közutak kezelésének szabályozásáról szóló 6/1998 (III.11.) KHVM rendelet.
Ezek kellenek ahhoz, hogy elkezdődhessen a tavaszi kátyúzás
Az utak javításához nyilvánvalóan pénzre van szükség, amelyből számos magyar településen kevés van. Egy átlagos városban az önkormányzat az év első hónapjában igyekszik összeállítani az éves költségvetést. Ebben minden feladat szerepel, amelyet az önkormányzatnak el kell látnia, egy a sok közül az útkarbantartás. A pénzügyi tervezés többféle módon történhet, a legtöbbször megnézik, hogy az előző évben mennyit költöttek erre, továbbá felmérik, hogy az idén milyen volumenben kell kátyúzni. Ezt a tél folyamán a település utcáin keletkezett kátyúk feltérképezése alapján lehet megbecsülni (külön az aszfaltozott utak, külön a földutak stb. felmérése zajlik). Ha meghatározták az útkarbantartásra szánt összeget, azt jobb esetben be tudják tervezni a költségvetésbe, mert van rá keret, de olyan is előfordul, hogy nincs mindre. Ilyenkor sajnos rangsorolni kell, hogy melyik útszakaszok a fontosabbak, a kevésbé forgalmas utcák pedig várják a sorukat.
Az már a katasztrófa szintje, ha egy önkormányzat nulla forintot tud útfelújításra fordítani.
A költségvetést ezután meg is kell szavazni, ám itt már a képviselő-testület összetételétől függően felmerülhetnek viták, amik lassítják a folyamatot. Politikai érdekek feszülnek egymásnak, és ha egy polgármester úgy akar valamit megszavaztatni, hogy nincs többségi támogatottsága, akkor nem sok esélye van a célok megvalósítására. Ha szerencsés esetben sikerül elfogadni az éves költségvetést már februárban, azután lehet kiírni a közbeszerzési pályázatot az útfelújítás kivitelezőjének kiválasztására (de van, hogy erre csak márciusban kerül sor, ha nem összeszokott a képviselő-testület).
Fotó: Heiko Rebsch / dpa /picture alliance / Getty Images
Az elfogadott költségvetést az elfogadás másnapján az önkormányzatoknak egyébként nyilvánossá kell tenni. Ez meg is nehezíti a költségek leszorítását, hiszen az útfelújításra pályázó cégek megnézhetik, hogy erre a célra hány forintot szavaztak meg, így a közbeszerzésen “megfelelő összegű” pályázatot nyújthatnak be (tehát nem akkora összegre pályáznak, amennyibe a felújítás valóban kerülne, hanem amennyi a költségvetésben szerepel). Egy egyszerű példával élve, ha a költségvetésben mondjuk 50 millió forintot szavaztak meg útfelújításra, akkor egy 48 milliós pályázattal versenyképesek lehetnek, függetlenül attól, hogy a gyakorlatban 40 millióból is el tudnák végezni a munkát. Rutinosabb önkormányzatok úgy igyekeznek kicselezni az ilyen pályázókat, hogy nem “útfelújítás” néven jegyzik be az adott összeget a költségvetésben, hanem például “infrastruktúra” címszó alatt, tömbösítve. Ebből már nehezebb kikövetkeztetni, mennyit tud a település a feltüntetett összegből útfelújításra fordítani.
Normális esetben egy pályázó nem tud arról, hogy a többi szereplő milyen ajánlatot tett a munka elvégzésére (hiszen ez befolyásolná a versenyhelyzetet), de ahol korrupciós folyamatok vannak, ott ez is előfordul. Ugyanakkor az is gyanús kell legyen egy önkormányzatnak, ha túl alacsony árral pályázik egy cég. Ha irreálisan olcsó egy ajánlat, azt kötelező vizsgálniuk, a közbeszerzési tanácsadónak az a dolga, hogy figyelje ezeket a folyamatokat. Megnézik, hogy milyen volt a pályázó előző éves árbevétele, milyen referenciái vannak stb. Sok vállalat foglalkozik útjavítással, a kisebb cégeknek azonban nincsen meg az apparátusa, hogy közbeszerzéseken induljanak. A nagyobbak viszont profin tudnak indulni a közbeszerzésen, mert van már benne rutinjuk, de előfordul, hogy a munkához nincs is szükséges gépparkjuk, ilyenkor alvállalkozóknak adják ki az útfelújítást.
Fotó: Bernd Wüstneck / dpa /picture alliance / Getty Images
A közbeszerzés sajnos sokszor pont nem azt a célt szolgálja, mint ami a neve: a közpénzek hatékony és takarékos elköltése. Pont ellenkezőleg, gyakran a legnagyobb korrupció melegágya. Egy önkormányzatot a közbeszerzési törvény (2015. évi CXLIII. törvény) gúzsba kötve táncolásra kényszeríti, nem dönthet a józan esze szerint, olyan sok a szabály.
A döntéshozókat sokszor politikai tényezők is befolyásolják, hiszen ha adott esetben szakmai szempontok miatt nem a legolcsóbb pályázatot akarják elfogadni, akkor egyből kikezdik őket, hogy pazarolják a közpénzt. Mire mindezek után megtörténik a kiválasztás és a szerződéskötés az útfelújító céggel, addigra lehet, hogy április vagy május van. És ezalatt már javában szidják az emberek az önkormányzatot, hiszen “réges rég jó idő van, miért nem javítják a télen szétfagyott utakat?”. Bizonyos szempontból nyilván joggal, de ennek a szabályozott ügymenet is az okozója. Szintén nem könnyíti meg a helyzetet, hogy nem mindig olyan ideális a helyzet, hogy a különböző burkolattal ellátott útszakaszok felújítását egy cég mind el tudja végezni. Sokszor külön vállalkozóval kell szerződni az önkormányzatnak a földutak, az aszfaltozott utcák, viacoloros utak stb. javítására.
Fotó: Wüstneck / dpa /picture alliance / Getty Images
Az az eset sem ritka, hogy egy pályázó vállalkozó minden riválisának aláígér árban és megnyeri a közbeszerzést, aztán amikor felvonul a helyszínre, jelzi, hogy erről és arről nem volt szó, nem szerepelt a szerződésben ez-az a munkafeladat. Közben keres a polgármesteri hivatalban egy megkenhető embert, aki leigazolja neki, hogy valóban hiányos volt a szerződésben a műszaki tartalom meghatározása (mennyiség, minőség), és akkor a vállalkozó felszámít rengeteg pénzt a pótmunkára. Ilyenkor végeredményben az útfelújítás 130-150 százaléknyi pénzből valósul meg a tervezetthez képest.
Ezek a tényezők befolyásolják tehát azt, hogy egyes településeken még áprilisban sem indul meg a nagy tavaszi kátyúmentesítés. Az pedig, hogy hány kátyút tömnek be és mennyi szétrepedt útburkolatot javítanak meg, az az adott önkormányzat pénztárcáján múlik, ez pedig sok esetben erős gátat szab annak, hogy az úthálózatot megfelelő minőségben karbantartsák. Elkerülhető a közbeszerzési eljárás akkor, ha egy önkormányzat saját gépparkot tart fenn az utak javítására, ám ennek egy elég jelentős költségvonzata van, és vannak olyan hónapok, amikor a gépek nem tudnak dolgozni, így a pénz csak “áll bennük”.
