Európában lassan 30 éve velünk van az autók harmadik féklámpája, amelynek a hivatalos neve: Center High Mount Stop Lamp (CHMSL). Ez a közlekedésbiztonsági innováció az Egyesült Államokban született 1986-ban és onnan gyűrűzött tovább.
Észre se vesszük, pedig nem is olyan régen még a rendőr büntetett érte, és parázs viták övezték a létjogosultságát. Az Arcanum digitális archívumának segítségével felidézzük ennek az alkatrésznek a meglepő, érdekes, vitákkal övezett történetét.
A harmadik féklámpa, azaz pótféklámpa egyszerűen, önjogon kezdett terjedni. Nem volt róla hivatalos álláspont, az autósok rákaptak, az ügyes szakik beszerelték, a magyar utakon pedig ezerszám jelentek meg. Egy szinten természetesen elindult a vita: szabad, vagy nem szabad? A Dunántúli Napló a KPM szakemberét kérdezte meg az ügyben, akik központi iránymutatás híján saját józan belátásuk szerint döntöttek:
„Országosan vitatják, hogy engedélyezzék-e a személygépkocsik hátsó ablakába szerelt pótféklámpákat vagy sem. Sokan felszerelték, mások azzal hadakoztak, hogy az előttük haladó gépkocsi pótféklámpája zavarja őket a vezetésben. Mi ezzel kapcsolatban a hivatalos álláspont? Erre kértünk választ Antal Zoltántól, a KPM Autófelügyelet Baranya megyei Igazgatóságának vezetőjétől.
A pótféklámpát maguktól kezdték el alkalmazni a magyar autósok, utólag szerelték fel a szocialista típusokra is. Fotó: Fortepan
— Szemet hunyunk a felszerelt pótféklámpák felett műszaki vizsgán is, ha ezek a lámpák megfelelnek a nemzetközi szabványnak, s ha minősítési jellel vannak ellátva, azonban nem helyettesíthetik a gyárilag felszerelt féklámpákat.
A hátsó pótféklámpáknak szimmetrikusan kell elhelyezkedniük a szélvédő bal és jobb oldalán, de nem szabad másfél méternél magasabban állniuk, s egymás közötti távolságuk sem lehet kisebb hatvan centiméternél. A lámpáknak az eredeti gyári féklámpákkal azonos méretűeknek kell lenniük, s a jelzésük is azonos időben történjen, lényeges azonban, hogy fényerejük nem lehet nagyobb a gyári lámpákénál.” – Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
Magától kezdett terjedni
A reális kép már akkor látható volt sokak számára: a megoldás jó, de szabályozni kell, és a KRESZ-t is ennek fényében kell módosítani.
A Hétfői Hírekben egy olvasói véleményben olvashattuk a lehető legoptimálisabb, legobjektívebb megfejtését az ügynek. Notheisz József autóvillamossági műszerész, üzemmérnök, szakoktató gondolatai a következők voltak az egyre inkább körvonalazódó tiltásról:
„Amikor néhány éve nálunk is kezdett elterjedni, magam is úgy láttam, hogy elsősorban a városi közlekedésben rendkívül előnyös a használata, s természetesen felszereltem. Mint autóvillamossági műszerész, azóta tucatjával helyeztem el mások kocsijának hátsó ablakába, s ez ideig még egyetlen autós sem mondta azt, hogy őt zavarja.
Hallgatólagosan a hatóságok is hozzájárultak használatához, s most, amikor már több tízezer gépkocsiban van, bosszankodva olvasom, hogy meg akarják tiltani a használatát. (Objektív műszeres mérésekkel egyébként már 1981 elején el lehetett volna dönteni a vitát.) Véleményem szerint a legnagyobb baj az, hogy nincs kellő szabályozás a használatára vonatkozóan.
Tehát nem tiltani kellene — hiszen az autós társadalom véleménye szerint jó és csökkenti a balesetek számát —, hanem olyan szabályozással kirukkolni, ami egyértelműbbé teszi: milyen kiegészítő féklámpát lehet és hová szabad felszerelni? Mert az igenis zavaró lehet, ha egyszer a hátsó ablak felső, máskor meg alsó sarkában villannak fel az égők, de akkor is, ha színben, fényerőben eltérő a rendes és a pótféklámpa.
De mindezeket könnyen ki lehetne küszöbölni, egyrészt az erre vonatkozó megfelelő európai szabvánnyal, másrészt a műszaki KRESZ-ben lehetne rögzíteni, mi a megengedett.” – Hétfői Hírek, 1983. július-december
Ezen a képen jól látszik miért érveltek mellette a szakértők, a magasra helyezett harmadik lámpát messzebbről észre lehet venni, így időben tud fékezni az autós, ha hirtelen megáll a sor. (Fotó: Roberto Machado Noa/LightRocket via Getty Images)
1984 – bekeményít a hatóság
Talán túl kacifántos lett volna a szabályozás? A döntés mögötti érvekről nincs forrás, a hatóság nem olvasta az olvasói véleményt, vagy magasról tettek rá, a tűrt kategóriából a tiltottba került a pótféklámpa. A Kelet-Magyarországban a központi narratívát erősítendő, már tudományosan bizonyítottan negatívnak állítja be a kiegészítőt.
„A módosítások között találunk olyan előírásokat is, melyek talán nem népszerűek és vitára adnak okot. Ezek közé sorolnám a pótféklámpa leszerelését is. A módosítás úgy szól, hogy »Motoros járműre pótféklámpát (pótféklámpákat) felszerelni nem szabad. A rendelet hatályba lépése előtt felszerelt pótféklámpákat 1984. december 31. napjáig le kell szerelni.«
Vannak, akik a jogosultsága mellett kardoskodnak — különösen akik már drága pénzen felszereltették —, de a tudományos vizsgálatok bebizonyították, hogy a különböző magasságban fel-felvillanó plusz vörös fény zavarja a jármű vezetőjét, nem beszélve a mögötte közlekedő gépjárművezetőkről. Egyes nyugati országokban még megtűrik, de nem ajánlják, másutt szigorúan tiltják. Hazánkban a leszerelésére türelmi időt adtak 1984. december 31-ig.
Ezt is úgy tekintjük, mint egy múló divatot, csak akik nem tartják majd be az előírásokat, azok részesülnek büntetésben.” – Kelet-Magyarország, 1984. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
Különösen érdekes hozzáállás ez, ha tudjuk: 1986-ban nyugaton már kőbe vésték a használatot, a Delta számolt be róla, hogy kötelező, gyári biztonsági extra lett a harmadik féklámpa:
„1986-tól kezdődően az Egyesült Államokban eladott gépkocsikat egy harmadik féklámpával is fel kell szerelni. A hatóságok arra számítanak, hogy ezzel az intézkedéssel évente 900 ezer balesetet előzhetnek meg. A harmadik féklámpát a követő jármű vezetőjének szemmagasságában, a hátsó ablak alatt vagy ezen belül kell elhelyezni.
A szakértők szerint a harmadik féklámpa fényét nemcsak a fékező kocsit közvetlenül követő jármű vezetője, hanem még a harmadik kocsi vezetője is észleli. Az amerikai hatóságok a járműoszlopok haladását több éven át megfigyelő szakértők véleményére alapozzák intézkedésüket.
Ezek szerint a ráfutásos baleseteket a felére lehetne csökkenteni a követő jármű szemmagasságában elhelyezett egyetlen féklámpa külön jelzésével.” – Delta, 1984 (18. évfolyam, 1-12. szám)
Idővel elmaradhatatlan kiegészítő lett belőle, minden autón ott van, még a különleges típusokon is, mint ez a BMW i8
Fotó: Schlegelmilch/Getty Images)
Még a 90-es években is rágták a témát
A kommunista állam megbukott, a Szovjetunió összeomlott, de a féklámpa körüli vita tovább élt, még 1993-ban sem tudtak dűlőre jutni a használatról. Sőt, nem csak nálunk, több szomszédos országban is nem volt tisztázott a harmadik féklámpa helyzete.
„Az USA-ban 1985 óta kötelező, Kanadában 1987 óta. Európában, elsősorban a skandináv államokban – ahol nem tiltják – egyre gyakoribb (lásd fotónkat). Alapvető értelme a hátsó ablakban levő féklámpának az lenne, hogy a mögöttes forgalom résztvevői hamarabb kapjanak információt a vezető fékezési szándékáról. Egy USA-beli vizsgálat szerint 17%-kal kisebb a ráfutásos baleset veszélye, ha a kocsiban ilyen féklámpa van.
Az ARBÖ (az egyik osztrák autóklub) műszaki vezetője, Wlaka mérnök szerint elsősorban az oszlopban való haladásnál szerezhet sokkal hamarabb információt a vezető az előtte haladók fékezéséről. A másik osztrák autóklub, az ÖAMTC képviselője, Klech mérnök nem ennyire lelkes: »minél több autóra szerelnek fel ilyen féklámpát, annál kevésbé hatékony, mert hozzászoknak a vezetők« – mondja. A harmadik féklámpa ellenzőinek fő vitaérve, hogy a harmadik féklámpa vakíthatja a mögöttes kocsi vezetőjét, ezért több a kára, mint a haszna.
Európa legtöbb országában (Németországban, Ausztriában stb. és Magyarországon is) a harmadik féklámpa nincs engedélyezve, még akkor sem, ha nem utólag felszerelt, hanem gyárilag beépített féklámpáról van szó.
Az ilyen (elsősorban az USA-ból származó) autó csak úgy kaphat forgalmi engedélyt, ha harmadik féklámpájának villamos csatlakozóját kiiktatják. Egyre valószínűbb, hogy ezt a tiltást Nyugat-Európában előbb-utóbb megszüntetik. Nálunk is érdemes lenne ezen elgondolkodni...” – Magyar Közlekedés, 1993 (124. évfolyam, 17-52. szám)
Innen viszont gyorsan enyhült, változott a helyzet, 1994 végére már Ausztriában engedélyezték a megoldást, derült ki a Magyar Közlekedés cikkéból.
„Az idén pontosabban 1994. december 30-ától Ausztriában is szabad személygépkocsikon a ráfutásos balesetek valószínűségét csökkentő, magasabban elhelyezett harmadik féklámpát használni. Augusztustól a személygépkocsi-tulajdonosok újra fölszerelhetik a gépjárműveikre a középső féklámpát. Ezt a rendeletet hozta a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, miután az Európai Unió legújabb közlekedésbiztonsági szabályozása megengedi a középső féklámpa használatát.”
Fotó: National Motor Museum/Heritage Images/Getty Images)
1995 – megtört a jég
A kilencvenes évek közepére hosszú huzavonát követően kimondták: szabad harmadik féklámpát használni, felszerelni, de nem kötelező
“Az európai megítélést tízéves szakmai vita előzte meg, melynek során megállapították, hogy az “extra” féklámpa használata növeli a közlekedés biztonságát. Barna Péter, a KHVM tanácsosa lapunknak elmondta: ez a rendelet nem visszamenő hatályú, vagyis aki akarja, az felszereltetheti a lámpát.
A legfontosabb szabály az, hogy a közbülső féklámpa nem állhat lejjebb, mint a másik kettő. Azokat a harmadik biztonsági féklámpákat, amelyeket a hátsó ablaküvegre szerelnek fel, úgy kell beállítani, hogy a visszapillantó tükör használatát nem veszélyeztethetik, vagyis a hátsó üveg alján vagy tetején helyezhetők el.
A harmadik féklámpa előnye ismert: felvillanása jól látható akár a hárommal hátrább haladó autóból is. Másrészről hamis biztonságérzetet kelthet, ha a vezető kisebb követési távolságot tart, úgy gondolva, hogy az előtte állók féklámpáit figyelve időben tud majd fékezni.” – Új Magyarország, 1995. július (5. évfolyam, 152-177. szám)
Fotó: jabkitticha/Getty Images
Végre szabályozták a felszerelés részletes technikai paramétereit, és azóta észrevétlenül él velünk ez a biztonsági megoldás.
„Már nem tilos a pótféklámpa felszerelése sem. A középső féklámpa, ha belső térbe kerül, csak “tokozással” szerelhető, hogy ne vakítsa a vezetőt. A kilátást sem akadályozhatja hátrafelé. A szabályok előírják, hogy a pótféklámpa csak az európai szabványnak megfelelő, S3 vagy S+D jelzésű lehet.” – A Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
A harmadik féklámpa érdekessége, hogy egyfajta divatként, népi kezdeményezéssel terjedt el, nem központilag, felülről tették kötelezővé az alkalmazását. Érdekes, hogy így alakult, mert például a biztonsági övről nehéz lenne elképzelni, hogy partizán módon, otthon szereljék be maguknak az autósok.
Ebben valószínűleg az játszik szerepet, hogy a harmadik fényforrás terjedése mögött se a maximális biztonságra törekvés állt, hanem az esztétika: egyszerűen menő volt a plusz fényekkel felvértezett gép. Nem véletlenül alkalmaz ma már minden gyártó eltérő, néha nyakatekerten furcsa, sőt animált fényeket elöl-hátul, az autósok mindig ki akartak tűnni a tömegből, 1986-ban ugyanúgy, mint 2026-ban.
