A második világháború utáni években érdekes helyszínen indult újra a nemzetközi szintű autóversenyzés Magyarországon. A szervezők a lehető legnagyobb, legbiztonságosabb betonplaccot keresték, és találták meg Ferihegyen, ahol akkoriban még olyan gyér volt a repülőforgalom, hogy egy versenyhétvégét simán le tudtak bonyolítani. Erre a hőskorra emlékezünk az Arcanum Újságok korabeli cikkei és a Fortepan fotói segítségével.
A világégést követően Magyarországon az autósport háttérbe szorult: az 1950-es évek elején a hatalom szinte betiltotta a magántulajdonú autózást, és inkább a motorkerékpár-versenyeket támogatták.
Az 1956-os forradalom után azonban enyhült a légkör. 1956-ban a magyar hatóságok újjászervezték az autósport irányítását: a Magyar Népköztársaság Automobil Klubja kapta meg a hazai autósport felügyeletének jogát.
A szervezet – 1960-tól már Magyar Automobil Klub (MAK) néven – felvette a kapcsolatot a Nemzetközi Automobil Szövetséggel (FIA). Ennek eredményeként 1961-ben Magyarország ismét bekapcsolódhatott a nemzetközi autósport vérkeringésébe, mégpedig egy különleges helyszínen: a főváros nemzetközi repülőterének beton kifutópályáján!
A helyszín: Ferihegy
1961. június 11-én megrendezték a II. világháború utáni első nemzetközi autóversenyt Magyarországon, a budapesti Ferihegyi repülőtér betonján.
“Autón és motorkerékpáron, autóbuszon, villamosokon és gyalog mintegy 100 000 érdeklődő tette meg az utat a repülőtérig, ahol a verseny idejére a forgalmat, a repülőgépek indítását és fogadását felfüggesztették.
A nagy szériában, gyárilag készített fődarabokból épített versenykocsik, az úgynevezett Forma Junior kategória nemzetközi mezőnyének két előfutama a hatalmas közönség lelkes tetszése mellett folyt le.
A győztes 140 km körüli átlagsebességgel rótta a köröket, ez a sebesség — egyenesben — 200 km körüli gyorsaságnak felel meg! Érdekes, szép versenyt rendezett a Magyar Autóklub. Ha ilyen lesz a repülőtéri gyorsasági versenyek folytatása is, akkor a jövőben sem marad el a közönségsiker és talán —talán — megindulhat autósportunk biztatóbb ütemű fejlődése is.” – Hétfői Hírek, 1961 (5. évfolyam, 1-52. szám)
A verseny gyorsasági körverseny volt, vagyis egy ideiglenes pályán többkörös futamot tartottak. A rendezők – a Magyar Automobil Klub – a repülőtér 3 km hosszú, 60 méter széles beton futópályáját használták alapul, amelyen műúton kialakított kanyarokkal kb. 3,8 km-es ideiglenes versenypályát jelöltek ki.
Fotó: Inkey Tibor
Az egyenes kifutón olajoshordókból és szalmabálákból épített sikánok, illetve fordítók szolgáltak kanyarokként, így a pálya a repülőtér infrastruktúrájára támaszkodva, minimális építési munkával jött létre.
Az 1961-es nemzetközi versenyen kilenc ország – köztük nyugati államok – versenyzői vettek részt, összesen 29 autóval.
A hidegháború közepén ez kivételes alkalom volt: a finn, nyugatnémet, francia, osztrák versenyzők keletnémet és magyar pilótákkal együtt állhattak rajthoz Budapesten. A mezőny túlnyomó része az akkor divatos Formula Junior kategória együléses versenyautóiból állt, a futam előtt a közönség veterán autók parádéját is láthatta:
A 22 körös döntőben a nemzetközi élmezőny három nagy neve végzett az élen: Curt Lincoln, a nyurga termetű finn pilóta elsőként haladt át a célvonalon brit Cooper versenyautójával, mögötte a német Kurt Ahrens (Cooper) ért be másodikként, harmadikként pedig a francia Jacques Callès (Stanguellini).
A magyar versenyzők tisztesen, de technikai hátrányban küzdöttek: ekkoriban jórészt saját építésű vagy elavult gépekkel indultak. Például Kozma Ferenc fékcső-szakadás miatt kiesett, Kiss László és Tóth József pedig lelkes vezetéssel sem tudta felvenni a versenyt a nyugati riválisokkal.
Thaly Gergely/Fortepan
Több ezren voltak kíváncsiak a versenyre: sokan a repülőtér forgalmi épületének erkélyeiről figyelték a futamot, mások a pálya mentén kijelölt helyekről szurkoltak. A korabeli beszámoló szerint a rendőrség “zöld utat” biztosított a nézők hatalmas autóáradatának, így a helyszínre özönlő tömeg közlekedését zökkenőmentesen megszervezték.
Az 1961-es ferihegyi verseny óriási lökést adott a magyar autósportnak: több mint egy évtized szünet után a nemzetközi mezőny visszatért Budapestre.
A második futam. Autó-Motor, 1962
1962-ben valóban ismét autóverseny helyszíne lett Ferihegy. 1962. június 10-én rendezték meg a repülőtéri pályán a második nemzetközi gyorsasági autóversenyt, amelyet a korabeli sajtó gyakran Ferihegyi Nagydíjként emlegetett. A lebonyolítás hasonló volt az előző évhez: a Formula Junior kategória nemzetközi élmezőnyéből 11 ország csaknem 50 versenyzője látogatott el, hogy megmérkőzzön a betoncsíkon.
Az eseményt már jó előre beharangozta a hazai sajtó:
„Az idén nemcsak a szerelőmet, hanem az egész családomat elviszem Budapestre. Nagyon megszerettem a ferihegyi repülőteret, a magyar sportolókat és sportvezetőket. Biztos vagyok benne, hogy —az eredménytől függetlenül — gyönyörű napokat töltünk majd Budapesten . . .”
Ezeket írta az Autóklubhoz Intézett levelében a finn Kurt Lincoln, a múlt évi repülőtéri verseny abszolút győztese, Európa egyik legismertebb versenyzője. Hasonló hangnemben írtak a többiek is, akik tavaly részt vettek a nyolcvanezer néző előtt első ízben megrendezett repülőtéri versenyen.
Miért is népszerűek hát a repülőtéri autóversenyek, mind a szurkolók, mind a versenyzők táborában? A nézők a repülőtéri betonon — 3—4000 méteres körpálya mentén — a versenynek jóformán minden fázisát jól látják, az egyes futamok minden mozzanatát élvezik. – Autó-Motor, 1962. január-június (15. évfolyam 1-12. szám)
Új kategória is született
A programot színesítendő a rendezők egy külön Gran Turismo (GT) kategóriájú futamot is beiktattak. Ebben túra- és sportkocsik indultak, főleg osztrák versenyzők – Porschék, Alfa Romeók, sőt egy 3,8 literes Jaguar is feltűnt a kb. 10 autóból álló mezőnyben.
A fő futamot ifj. Kurt Ahrens nyerte meg. Bárdi-Barry a műszaki gonddal küzdve is bejött a második helyre, a dobogó harmadik fokára pedig Ahrens édesapja, id. Kurt Ahrens állhatott fel.
A magyar indulók közül ekkor sem ért el senki dobogós helyet – a hazai autósport technikai lemaradása ebben is megmutatkozott. Ennek ellenére a korabeli sajtó lelkesen méltatta a szervezést: “úgy érezzük, felesleges bizonygatni, hogy minden tekintetben jól sikerült ez az erőpróba” – írták.
Később új helyszínek jöttek, Ferihegyen pedig a megnőtt légiforgalom tette lehetetlenné a versenyek megrendezését. Fotó: Tóth Károly dr/Fortepan
Szép lassan túllépett rajta a kor
A ferihegyi futamok nyilvánvalóan csak a légi közlekedés átmeneti szüneteltetésével mehettek végbe. Erre jellemzően vasárnap került sor, a délelőtti órákban (az 1961-es verseny például vasárnap 10 órakor rajtolt).
1963-ban még volt egy futam, de már ekkor gondolkodtak a további, jobb megoldáson, ami ebből a korabeli cikkből is kitűnik: “A FIA, a Nemzetközi Sportszövetség „MAGYARORSZÁG AUTÓS NAGYDÍJA” néven jegyezte be 1963. évi Forma Junior gyorsasági versenyünket.
Autóklubunk nemzetközi kapcsolatainak bővítéséhez nagyban hozzájárult az elmúlt két évben rendezett Ferihegyi gyorsasági versenyek sikere. Tavaly Európa legjobb Forma Junior gárdáját állíthattuk rajthoz, és valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy idei versenyünkön is örömmel vesznek részt.
Biztosítottnak látszik tehát, hogy az 1963. évi Autós Grand Prix ismételten a Forma Junior kategóriák egyik legnagyobb európai versenye lesz. Egyébként tárgyalások folynak arról, hogy a Grand Prix-t az idén a Városligetben fogjuk rendezni. Ezzel elsősorban az autósportot kedvelő közönség kényelmét igyekeznek szolgálni, hiszen a Ferihegy megközelítése eléggé nehézkes volt.” – írta az Autó-motor 1963-ban.
1964 után Ferihegyen már nem rendeztek jelentős autóversenyeket. A ’60-as évek közepére a budapesti nemzetközi versenyek fokozatosan átkerültek más helyszínekre: 1964-ig még tartottak városi pályaversenyeket a Városligetben és a Népligetben.
Ennek több oka volt. Egyrészt a repülőtér forgalma rohamosan nőtt: 1974-re Ferihegy utasforgalma túllépte az évi egymillió főt, a le- és felszállások száma pedig tízezres nagyságrendűre emelkedett. Másrészt az autósporton belül is átrendeződtek a prioritások. A rali és a hosszú távú megbízhatósági versenyek egyre népszerűbbek lettek a ’60-as évek végétől, és szép lassan ezekre tevődött át a hangsúly, az 1980-as években pedig már a mogyoródi Forma-1-es pálya építése hozta lázba a hazai rajongókat.
A hungaroringi verseny születéséről az alábbi cikkben számolt be a Vezess:
