Ma már egyetlen mozdulat, gondolkodás nélkül nyúlunk érte, és bekattintjuk, mielőtt elindulnánk, ráadásul szinte minden autóban hangjelzés is figyelmeztet a mozdulatra. A biztonsági öv a vezetés éppolyan magától értetődő részévé vált sokaknak. Mégis ha a baleseti híreket nézzük, az esetek leírásánál sokszor ott a halálos mondat: nem kötötte be a biztonsági övet.
Ilyenkor nehéz megérteni, miért van még mindig ellenérzés néhány autósban ezzel a fontos, évtizedek óta alkalmazott és bizonyítottan biztonságos eszközzel szemben. Mindig féltek tőle az autósok? Ez a viselkedés végigkísérte a biztonsági öv hazai történetét?
A kérdésekre az Arcanum Újságok archív cikkei között kerestük a választ, és természetesen a tanulság most is elég komoly, az emberi természet rossz vonásai ebben a sztoriban is vaskosan felfedezhetők.
A Volvo úttörő megoldása volt a hárompontos öv
A Volvo 1959-ben mutatta be a hárompontos biztonsági övet, amelynek lemondott szabadalmi jogairól, hogy a világ összes autógyártója korlátozás nélkül alkalmazhassa azt. A becslések szerint a megoldás a mai napig mintegy egymillió ember életét mentette meg.
Tervezője Nils Bohlin volt, aki az ötletét a repülés világából merítette. Bohlin, aki korábban repülőgép-katapultülések fejlesztésén dolgozott, pontosan tudta, hogy a kétpontos öv súlyos belső sérüléseket okozhat, mivel hirtelen fékezéskor a test előrebicsaklik.
Zseniális megoldása a V alakú kialakítás volt: egy heveder a mellkason, egy pedig a csípőn fut keresztül, és a test mellett, alul egyetlen ponton rögzülnek. Ez a geometria hatékonyan osztja el az ütközési energiát a test legerősebb pontjain – a mellkason, a kulcscsonton és a medencén –, így védve a sérülékeny belső szerveket.
A hatvanas évek hajnalán az autózás még a szabadság és a gondtalanság szinonimája volt, a veszélyekről kevesebb szó esett. Egy-egy koccanás után az utasok gyakran az úttesten találták magukat, ami végzetes következményekkel járt. Ekkoriban a biztonsági öv még egy távoli ötlet volt a legtöbb autós számára, egy érdekes újdonság, amiről a szaklapok írtak.
A téma annyira futurisztikusnak tűnt, hogy a Technika című lap már 1959-ben szinte profetikus jóslatot közölt:
„A biztonsági öv, bár hatásosságához nem fér kétség, még nem nagyon terjedt el. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy esetleg 5-6 év múlva felszerelése és használata ne lehessen már akár hatósági előírás is.” – A jóslat bevált, de a szívek és az elmék megnyeréséig még hosszú út vezetett.
A jövő megoldásának tekintették
A hatvanas évek hajnalán az autózás még a szabadság és a gondtalanság szinonimája volt, a veszélyekről kevesebb szó esett. Egy-egy koccanás után az utasok gyakran az úttesten találták magukat, ami végzetes következményekkel járt. Az Autó-Motor egy 1960-as cikkében már nemzetközi adatokkal próbálta felnyitni az autósok szemét:
“A nemzetközi adatok szerint a balesetek 75 százalékánál a sérülést előidéző ütés elölről, frontálisan történik. Száz közül 26 esetben a kocsiban ülők kiesnek az úttestre, s ez az esés többségükben halálos: nagyrészt koponyazúzódás következik be, egyéb esetekben más autó alá kerül a szerencsétlenül járt utas.
A biztonsági öv hasznosságáról tehát világszerte meggyőződtek. Mégis ritkán találkozunk vele.
Ennek fő oka talán az lehet, hogy az ember általában nem szereti bevallani, hogy veszélyes tevékenységet folytat, és ennek következményeit esetleg viselnie kell. Szerepet játszik persze a kényelemszeretet is.
Az egyik svájci lap hibáztatja a rendőrséget. Az általunk olvasott svájci cikk írója saját magán tapasztalta: egyes rendőrök abból a tényből, hogy valaki a kocsiba szíjazta magát, azt a következtetést vonják le, hogy az illető a megengedettnél gyorsabban vezeti kocsiját… A biztonsági öv elterjedése mindenesetre megindult már.
Az ötvenes években még nem létezett biztonsági öv. Hámori Gyula/Fortepan 1951
Olvastunk példát arról, hogy Svédországban és New Yorkban legalább minden szolgálati kocsiban kötelező. Elterjedéséért sokat tehetnének a biztosítótársaságok is, ha díjmérséklést adnának az olyan kocsitulajdonosoknak, akik biztonsági övet használnak.” – Autó-Motor, 1960. január-június (13. évfolyam 1-12. szám)
A hatvanas években a sajtó folyamatosan próbálta eloszlatni a biztonsági öv körüli tévhiteket. Az egyik leggyakoribb ellenérv az volt, hogy egy esetleges tűznél az öv csapdába ejti az utast. Az Új Szó 1964-es cikke logikusan cáfolta ezt:
“Először is szögezzük le: a biztonsági öv beszerelése az autóba nem jelenti azt, hogy most már versenypályának tekinthetjük az országutat. A biztonsági öv megóvhat a baleset következményeitől vagy csökkenheti azokat, magát a balesetet azonban nem küszöbölheti ki.
Téves az a felfogás, hogy a biztonsági öv a kényelem rovására megy. Valójában a heveder olyan laza, hogy még a ruhát sem gyűri össze. Egyesek azzal érvelnek, hogy tűz esetén a leszíjazott ember nem menekülhet ki a kocsiból.
Nos, tűz igen ritkán fordul elő összeütközéseknél. Ha pedig a karambol nyomán mégis tűz üt ki, a biztonsági övvel rendelkezőknek sokkal nagyobb a reményük, hogy életben és épségben maradnak, tehát saját erejükből képesek lesznek elhagyni a kocsit.
Biztonsági öv híján ugyanis az összeütközés okozta ütéstől gyakran eszméletüket vesztik az utasok. A hevederek kapcsa egyébként is egyszerűen nyitható.” – Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90. szám)
Fotó: Fortepan
Dísztárgy az autónkban, kötelező, de nem használják
A Népszabadság 1976-ban írt a biztonsági övek használatának siralmas helyzetéről, némi önvallomással. A cikket jegyző újságíró ugyanis szintén idegenkedett az “új” eszköz alkalmazásától.
“Különös „dísztárgy” szaporodik az autókban. A Merkúr már hónapok óta kizárólag biztonsági övvel felszerelt gépkocsikat hoz forgalomba, a kereskedelem pedig hetenként több száz övet ad fel a korábban vásárolt autókhoz.
A minap — csupán kíváncsiságból — „leltárba vettük” két fővárosi nagy parkoló várakozó kocsijait, és meglepő eredményre jutottunk: a Blaha Lujza téren álló 51 autó közül 39-ben, a Vörösmarty téren pedig 73 kocsi közül 41-ben volt biztonsági öv.
Ez összességében 60 százalékosnál is jobb arány. Ezek után megnéztük, milyen gyakorlati szerepe van a biztonsági övnek. Reggel fél nyolc és nyolc között csaknem ötszáz, Budáról érkező gépkocsit számoltunk meg a Margit híd pesti hídfőjénél.
1973 – Övnek nyoma sincs (Főfotó/Fortepan)
Közülük mindössze 19 autóban használta a hevedert a gépkocsivezető, illetve néhány kocsiban az elöl ülő utas is. Alig 4 százalékos arány! Vélemények a volán mellől. Egy átlagos minőségű, de a KRESZ előírásainak minden tekintetben megfelelő pár ára körülbelül 600 forint. Józan észjárással nehezen magyarázható, miért vesznek az emberek ilyen drága felszerelési eszközt a gépkocsijukba, ha nem használják. Mert, hogy vásárolják, ez vitathatatlan.
Akkor hát voltaképpen milyen furcsasággal állunk itt szemben? A válaszért forduljunk a legilletékesebbekhez, a gépkocsi-tulajdonosokhoz. — Én azért vettem meg az övet — magyarázza készségesen egy Zsiguli gazdája —, mert tudom, hogy a jövő nyártól kötelező lesz a használata. De addig be nem kapcsolom, mert kényelmetlen.
Egy trabantos: — Miből gondolja, hogy nem használom? Amint kiérek az országútra, bekapcsolom. A városban, kis sebességnél mi a haszna? Hivatásos sofőr: — Húsz évig megvoltam biztonsági öv nélkül, jól megleszek ezután is. Ha kötelező lesz, az ölembe lógatom, és csak akkor kapcsolom be, ha megállít a rendőr. Mert ha baj van, mondjuk kigyullad a kocsi, én gyorsan és könnyen akarok menekülni!
Ha az olvasó idáig jutván arra számít, hogy a fenti véleményeket kegyetlenül szigorú, megfellebbezhetetlen tényekkel igyekszünk nyomban lehetetlenné tenni, akkor ki kell ábrándítani.
Kiváltképp azért, mert az igazság úgy kívánja, hogy e sorok írója megvallja: sokakkal együtt ő is most ízlelgeti, próbálgatja, miként lehet a legkevesebb kényelmetlenséggel hozzászokni ahhoz a szó szoros értelmében vett kötöttséghez, amit a biztonsági öv jelent.” – Népszabadság, 1976. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
Hazánkban 1976. január 1-jével módosult a KRESZ. Az egyik nagy változás az volt, hogy kötelező lett a biztonsági öv használata a gépkocsikban.
Az Esti Hírlap 1977-ben, a kötelező használat bevezetése után készített interjút egy munkacsoport vezetőjével, aki arról számolt be, hogy kétszer végeztek felmérést az öv használatáról. Az első a bevezetés előtt készült, a másik pedig július 1-je után.
„Az áprilistól július 1-ig eltelt három hónapban azt állapítottuk meg, hogy a forgalomban részt vett személygépkocsik többségében (átlagosan mintegy 82 százalékban) már volt biztonsági öv, s a rendelet életbelépése előtt a személygépkocsi-vezetők 15, az elöl ülő utasok 13,8 százaléka használta is. Azt is megfigyeltük, hogy gyakori az »alibi« övviselet: a vállon átvetve, de becsatolatlanul.”
1976 – Nyugaton azért más a helyzet, egy Peugeot 504 esetén már látható a gyári öv. Fotó: Schermann Ákos/Fortepan
A Népszavában pedig ez olvasható: „Az autósok zöme – többségükben ok nélkül – olyan kitűnő vezetőnek képzeli magát, hogy minden közlekedési szituációban lehetségesnek tartja a baleset megelőzését. Az ilyen ember gondolatvilágában fel sem merül a baleset kimeneteli súlyossága csökkentésének szükségessége.
Ha ön azt képzeli, hogy magát ebbe a csoportba sorolhatja, úgy sürgősen jelentkezzen autóversenyzőnek! Bizonyára jobban vezet, mint Niki Lauda és Ferjáncz Attila. Ők ugyanis – számítva a kivédhetetlen veszélyhelyzetekre is – övet viselnek autózás közben.”
Nyolcvanas évek? Nem javult a helyzet
Ugorjunk az időben a nyolcvanas évek végére. A Népszava 1989-es cikke keserűen állapítja meg, hogy hiába kötelező már több mint tíz éve az első üléseken az öv, a használat „lezser”.
A felvétel a biztonsági öv kötelező használatát népszerűsítő reklámfotóhoz készült. Vadász Éva manöken. Bojár Sándor/Fortepan (1977)
Több mint tíz éve kötelező már hazánkban is a személygépkocsik első ülésein a biztonsági öv használata, és ez a tíz év talán elegendő volt ahhoz, hogy sokakat meggyőzzön a használat szükségességéről, de elegendő volt ahhoz is, hogy a korábbiaknál némiképp lezserebben tartsuk be a szabályt.
A fentiek igazolására talán elegendő az, hogyha körülnézünk a nagyvárosok forgalmában. Megdöbbentően sokan hordják csak úgy, ölükbe dobva az öv végét, és nagyon sokan még arra sem veszik a fáradságot, hogy egyáltalán leakasszák az övet.
Régi-új ideológia?
Újból hallani ugyanazokat az érveket, amelyeket sok évvel ezelőtt éppen a biztonsági öv ellen hoztak fel. Van, aki a bezártság érzésére és idegességre hivatkozik, van, aki azt mondja, hogy egy karambol esetén könnyebben tud a kocsiból kimenekülni, s ha szükséges, őt is könnyebben ki tudják húzni.
Csak hát pontosan a lényegről feledkeznek el ezek az érvelők, arról, hogy a kocsiból való meneküléshez elengedhetetlenül szükséges az, hogy a kocsiban ülők ne szenvedjenek olyan sérüléseket, amelyek eszméletvesztéssel járnak, olyan másodlagos biztonsági berendezésekre van szükség, amelyek segítik azt, hogy aktív közreműködők legyünk a mentésben.
Furcsa a közlekedő ember, hiszen csupán csak egy mozdulat lenne a biztonsági öv bekötése, és nagyon sokan még erre sem hajlandók. Tragikomikus, hogy a magyar autósok egykori idegenkedése a biztonsági övtől még egy divatirányzatot is elindított, ez pedig az átlós csíkos pulóver.
Kötősök és vásározó kiskereskedők slágercikke volt egypár évig a biztonsági övet utánzó kötésmintájú és színű pulóver, természetesen, „balos” és „jobbos” kivitelben egyaránt. De hát, az emberi találékonyság és butaság határtalan. Ne vesztegessünk rá több szót. – Népszava, 1989. november (117. évfolyam, 258–283. sz.)
A kilencvenes évek szigora kellett
A rendszerváltás után a törvényhozás megelégelte a helyzetet. A Zalai Hírlap egy 1993-as cikkben már egy új KRESZ-módosításról számol be, ami végre nemcsak az öv meglétét, hanem a használatát is kötelezővé tette mindenhol. A bevezetés fokozatos volt:
Olyan gépkocsival, melynek meghatározott üléseit biztonsági övvel kell felszerelni, csak abban az esetben szabad közlekedni, ha a biztonsági övet a járművezető és utasa is becsatolja. Nem vonatkozik e kötelezettség a lakott területen közlekedő gépkocsi hátsó ülésén utazó személyre.
Érdemes még megemlíteni, hogy a személygépkocsi első üléseit — taxi-vezetőülés kivételével — biztonsági övvel kell felszerelni. Amennyiben a gépkocsi hátsó ülésére — bár jogszabály nem írja elő — biztonsági övet tettek, akkor az ott ülőnek az övét lakott területen kívül be kell kapcsolni.
A KRESZ-módosítás hatálybalépésétől egy hónapig a rendőr csupán figyelmeztetheti a jármű vezetőjét, április 1-jétől már helyszíni bírságot szab ki, május 1-től pedig szabálysértési feljelentést tesz a biztonsági öv használatának elmulasztása miatt.
A hátsó ülésen lévő övek felszerelésénél úgymond többlépcsős bevezetést terveznek. Először az az előírás lép életbe, miszerint az újonnan forgalomba helyezett gépkocsik csak így adhatók el. A második ütemben a forgalomban lévő járművek „felövezésére” kerül sor.
Azokban a gépkocsikban lesz kötelező, melyeknél a hátsó övhöz gyári felfüggesztési pontok találhatók. Ahol ilyen (menetes furat) nincs, oda nem szabad hátsó övet felszerelni. – Zalai Hírlap, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
2016-ban a személyautókban elöl ülőknél a becsatolási hajlandóság 76% volt, ez 2022-re kicsit emelkedett, egy tavalyi felmérés szerint a járművezetők 88,5%-a kötötte be az övet. Tehát majd’ fél évszázad után a sofőrök közel 12 százaléka gondolja még mindig úgy, hogy felesleges a biztonsági öv. Annak ellenére, hogy tanulmányok és kísérletek bizonyítják, hogy életet menthet. – police.hu
Jön az új generáció
Multiadaptív, azaz a körülményekhez a jelenleginél több síkon, sokoldalúbban alkalmazkodni képes biztonsági övet fejlesztett ki a Volvo. A technológia a 2026-ban érkező EX60 fedélzetén debütál majd, de lényegét már most ismertette az autógyártó. A modern biztonsági övek már jelenleg is képesek alkalmazkodni a baleset körülményeihez – nyílik a légzsák, vagy sem; előre van-e húzva az ülés, vagy sem.
Míg azonban az átlagos biztonsági övnél ezeknek a paramétereknek a száma nem haladja meg a hármat, a Volvo Cars új technológiája csaknem négyszer ennyi: tizenegy változó alapján határozza meg a biztonsági öv (pontosabban annak előfeszítő és erőhatároló elemeinek a) működését.
Más védelmi szint hatásos, ha gyors az autó, és ha lassú, más, ha kicsi vagy nagy termetű az utas, ha oldalról vagy szemből érkezik az ütközés. Az új biztonsági öv egy sor külső és belső szenzor jeleit érzékelve határoz a működés mikéntjéről.
