A régi lapok digitális másolatait virtuálisan lapozgatva mindig akadnak komoly tanulsággal bíró felfedezések. Az Arcanum Újságok anyagaiban kutatva kiderül, hogy a technika változik, fejlődik, az emberi hozzáállás viszont javarészt változatlan. Jellemünk, az emberek motivációi, a csalásra való hajlam ugyanúgy megvolt száz évvel ezelőtt, mint napjainkban. A kilométeróra tekergetése, a használt autók vételre való kidekorálása, a hibák elfedése mind-mind jelen volt már az 1920-as, 1930-as években is.
1934-ben a Kassai Újság hosszú cikksorozatot közölt a használt autó vásárlására készülőkhöz szóló tanácsokkal. Elég érdekes volt olvasni, hogy a buktatók ugyanazokon a pontokon rejtőztek már akkor is, mint 2025-ben.
Mint írták: A használt gép vásárlásánál első és legfontosabb körülmény annak megállapítása, hogy a gép milyen idős s kb. hány kilométer utat futott már le. Ezen szempontból a gép külső formája, fényes alkatrészei és lakkozása — amiknek laikus vevő igen sokszor beugrik —, egyáltalában nem irányadók.
Ezek mellett ugyanis a gép belső részei, a motor, sebességváltó, erőátviteli részek, csapágyak stb. teljesen elhasznált, kikopott vagy szakszerűtlenül agyonjavított állapotban lehetnek.
A gép által megtett kilométerek számának hozzávetőleges megállapítása is pontos szaktudást igényel.
Az eladó ez irányú bemondása rendesen megbízhatatlan, ugyanígy nem lehet elfogadni irányadóul a kilométermérő óra állását sem, mert hiszen ezt az órát időközönként le is lehet kapcsolni, s ezenkívül külön mesterek is vannak, akik a kilométerórát tetszés szerinti számra vissza tudják állítani.
Garázs 1936-ban. Fotó: Kieselbach Tamás – Fortepan
A megtett kilométerek számára csak a gép általános állapotából, az egyes részek kopásából, a kormányszerkezet, sebességváltó, differenciál és csapágyak, fogaskerekek, holtjátékából, illetve kopott vagy elhasznált voltából lehet következtetni. Ez kizárólag szakértői munka, laikus ezt megállapítani nem tudja.
Mintha csak egy mai tanácsadást olvasnánk!
Állapotot veszünk, nem kilométert
A gép állapota és használhatósága ugyanis igen sokban attól is függ, hogy a gép hogyan volt kezelve, gondozva és karbantartva, és így igen gyakran előfordul, hogy egy 25 000 kilométert lefutott gép sokkal jobb, üzembiztosabb és még tovább használható állapotban van, mint egy másik, amely csak 15 000 km-t futott. Az üzemképességre és használhatóságra egyedül biztos adat az összes alkatrész szakértő általi alapos és lelkiismeretes átvizsgálása.
A szakértő figyelmét durva hibák, törések, nagyobb mérvű kopások és más hasonlók elkerülni nem fogják, emellett azonban lehetnek még oly hibák, amelyeket a legjobb szakértő sem tud megállapítani. (Például: kisebb repedések a hengerben, kezdődő törések, görbülések stb.)
Ennek oka az, hogy az összes hibát, különösen pedig a rejtett hibákat a szakértő is csak akkor tudná pontosan megállapítani, ha módjában állna a megvásárlandó gépet teljesen szétszerelni, s a fontosabb alkatrészeket letisztított állapotban átvizsgálni, lemérn stb. Ez használt gép vásárlásánál teljesen kizárt dolog, s az ilyen hibákra az eladó garanciát sem szokott vállalni, illetőleg adni. – Kassai Ujság, 1934. november (96. évfolyam, 251-275. szám)
Magyar Rendőr/Fortepan
1965 – Pillanatkép a piacról
A használt autóra mindig költeni kell, a vételár mellett a hirtelen mutatkozó javításokra is el kell különíteni egy összeget. Ezt mindig elmondjuk mi is a Vezessnél, de ez már 1965-ben is ugyanígy igaz volt.
“Néhány Pobeda, 10—12 évesek és egy pár Warsava, de ezek sem fiatalabbak hat-nyolc évnél. Áruk 24—30 ezer forint. Közületektől leadott Moszkvicsok taxivállalatoktól kiselejtezettekkel együtt búslakodnak a vad hideg északi szélben.
Alig néhány vevő szállingózik, akár a novemberi hó. Szinte megdermedve nézegetik a motorházat, emelgetve a tetőt. Majdnem minden vásárolni akaró másodmagával jön. Hátha többet tud meg kocsi jelöltje múltjáról.
Bizony nem sokat lehet kíváncsiskodni, mert csak a jó ég tudja, hogy a leszállított kocsik volt üzemeltetői hányszor generálozták és a kilométerórát mennyiszer állították vissza.
Csak annyit lehet megállapítani, hogy a kocsi saját „lábán” jött be, és hogy beugrik a motor. Egyébként alig hiányos valamelyik. Üzemképesek, hogy meddig, azt senki sem tudja. Óvatos vevő számít erre és szakemberekkel majd átvizsgáltatja kocsiját.
Az bizonyos, hogy majdnem mindegyiket dukkózni kell, az legalább három-négyezer forint, a gumikat cserélni kell ez sem kevesebb, s ha a motort is generálozni kell, a kormány és a futóművekkel együtt, hát bizony rá kell költeni 10—15 ezer forintot.” – Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
Ugrás a sötétbe
A Lobogó 1964-es cikke is érvényes igazságokkal szolgál. Ebből kiderül, hogy a hirdetés szövege az gyakran csábító, de köszönőviszonyban sincs a valósággal. Akárcsak manapság, a “női orvostól, garázsban tartott, nem dohányzó” kezdetű szövegek esetén.
“Kétségtelen, az effajta vásár néha ugrál a sötétbe. Ámbár, ha arra gondolunk, hogy az új kocsival is baj lehet (ezért vállal érte garanciát a kereskedelem), akkor nem szabad azon csodálkozni, hogy egy ilyen használt autó vétele után érheti némi meglepetés az embert, különösen ha az újságok apróhirdetéseinek csábos ajánlatai közül választjuk ki a későbbi alku tárgyát.
Aki ilyen módon akar autót venni, az ne csak az egyik szakértő barátját vigye magával, hanem keményítse meg lelkét a modern dajkamesékkel szemben, és hagyja otthon Hiszékenységét.
MEG KELL MONDANI, hogy egy rendbehozásra szoruló gépkocsi javítási számláján a karosszéria (lakatos) munka lesz a nagyobb tétel.
Ezt azért kell előre bocsátani, mert sokan a főhangsúlyt a motor műszaki állapotára helyezik. Persze ez a megállapítás még nem mentesíti a vevőjelöltet a motor alapos meghallgatása alól. Úgy ám, a motort hallgatással vizsgáljuk, akár belgyógyász a beteget.
Csak gyakorlott fülű szakember képes szétválogatni a rozzant motor gyomrából előtörő különféle panaszos hangok okát. Sokat árul el a kipufogócső füstölése. A négyütemű motornál tilos ez a jelenség, még az indulás pillanatában is. (Van olyan motor, amelyik üzem közben valóban nem „pipál”, csak az indításnál, márpedig ez intő jele a közelgő javításnak.)
Tippek a vevőknek
Az újság az anyagában segítséget nyújtott a vásárlóknak, miket is vizsgáljanak át, amikor használt autót vásárolnak:
Néhány perces egyhelyben járatás után vitessük néhány méterrel arrébb a kocsit és nézzük meg, nem hagyott-e maga után olajcseppet a motor. Az ilyen áruló foltocskák soron kívüli pénzkiadást jósolnak. Járatás után tessék megtekinteni az olajnívópálcát, vajon eléri-e az olaj az előírt szintjelzést. (A huncut eladó kevés olajat tölthet a forgattyúsházba, hogy ezzel csökkentse motorjának árulkodó füstölését.)
A futómű és a karosszéria vizsgálata már a szem és a kéz munkája. A kerekek mozgatása érzéssel sokat mondhat a szakértőnek az egykor finoman illesztett részek kopottságáról. A karosszéria lemezének korrodálását könnyű ellenőrizni.
Nyomkodjuk meg hüvelykujjunkkal, mondjuk az ajtót, alsó negyedének vonalában. Ehhez némi óvatosságot ajánlunk, mert ujjunk könnyen eltűnhet a frissen bökött lyuk sötétjében. Az ilyen kocsiszekrény toldása-foldása ezresekbe kerül.
Az óvatosan megemelt ajtók „lógása”, a küszöblemez rozsdamarta „csipkézete” többet mond a szakembernek, mint a legszebben összeállított és a vevőnek bemutatott friss keletű javítási számla. Mindezzel nem akarjuk azt mondani, hogy apróhirdetés útján nem lehet becsületes üzletet kötni.” – Lobogó, 1964. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
Péterffy István/Fortepan
A kilométer-számláló nem számít
Használt autó vásárlásakor nagyon sokszor elhangzik ez a kérdés: hány kilométer van a kocsiban? A vevő, aki ezt a kérdést felteszi, abból indul ki, hogy több kilométer „van” egy autóban (magyarul: minél többet futott a kocsi), annál kevesebbet ér.
Akik így gondolkodnak, számos fontos tényezőt nem vesznek figyelembe. Az egyik, hogy a kilométer-számláló annyit mutat, amennyit az autótulajdonosa akar. A számlálót (népszerűbb nevén: kilométerórát) ki lehet cserélni, ki lehet kötni, sőt a visszaállításához sem kell más, mint egy csavarhúzó és egy közepesen ügyes műszaki ember.
Sok vevő „bedől” a piacra kiállított kikent, kifent, kipolírozott autónak, az esetleg vadonatúj gumiknak. Az ilyesmi az esetek többségében takar valamit, amit az eladó — érthető módon — nem kíván nagydobra verni. – Tükör, 1974. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)
1981 – a keveset futott se tuti
A Dunántúli Napló 1981-es cikke sem lóg ki a sorból: ebben is felhívják a figyelmet, hogy a kilométer-számlálót felejtsük el, alaposan vizsgáljuk át az autó padlólemezét, figyeljünk a részletekre, és ha nem akarunk sok macerát, kerüljük a ritka kocsikat.
“Nálunk az eladásra kerülő használt autók többnyire túl vannak már a „fénykorukon”, amely általában 10 ezertől 30 ezer kilométerig tart. Ezután már fokozatosan jelentkeznek a kocsin az elöregedés jelei.
Először csak az ajtó kezd zörögni, azután lassanként emelkedni kezd a benzin- és olajfogyasztás, miközben egy sor gyorsabban elhasználódó alkatrész (fék- és kuplungbetét, gumitömítések, gömbcsuklók, lökésgátlók stb.) is cserére szorul.
Kétségtelen, hogy ilyenkor az autó még jó ideig elég tűrhetően szalad, mert még nem aggott el teljesen, de egyre gyakrabban szorul kisebb-nagyobb javításra. Ennek pénz- és időigényét figyelembe véve (azt nem is számítva, hogy sokszor hiányoznak is a szükséges alkatrészek), tulajdonképpen az olcsóbb használt autó a drágább.
A használt autók vásárlásakor mindenképpen nagyon körültekintően kell eljárni. A ragyogó külső mögött elég gyakran elhasználódott karosszériában agyongyötört motor dörömböl. Nem biztos, hogy minden esetben a keveset futott, rendszeresen garázsban tárolt használt autót kell előnyben részesíteni.
Albertirsai (Dobi István) út, használtautó-piac a BNV melletti parkolóban.
Fotó: Prohászka Imre/Fortepan
A nyirkos, szellőzetlen garázsban sokáig álló kocsi ugyanis jobban tönkre mehet, mint a rendszeresen használt „csillaggarázsban” álló. Valamelyes támpontot adhat az autókorára, futási teljesítményére a pedálok gumiburkolatának az állapota, kopottsága (a kilométeróra állását ugyanis tudva lévően nem szabad elhinni!). Ugyanígy a gumiabroncsok kopása, a kopások milyensége is sokat elárulhat a vásárló számára.
Itt is felhívják a figyelmet az átvizsgálás fontosságára:
Anélkül soha nem szabad megvenni egy használt autót, hogy aknára állítva — netán aláfeküdve — tüzetesen meg ne vizsgálnánk, vagy vizsgáltatnánk. Még aránylag a motorral kapcsolatban érheti a legkevesebb meglepetés az embert.
Megfelelő beállítással, némi alkatrészcserével ugyanis ma már akár 100 ezer kilométer megtétele után is kifogástalanul működhet egy autómotor (legfeljebb a szokásosnál valamivel több olajat fogyaszt). Végezetül egy megszívlelendő jó tanács: régi típusú, nyugati származékú autót csak az vegyen meg, aki maga is tud és szeret bajlódni a javítgatásával, s valahonnan be tudja szerezni a szükséges alkatrészeket. “ – Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
A használt autók vásárlása tehát mindig komoly kihívás volt, és alapos felkészültséget igényelt. Ezért segítünk mi is a választásban, külön rovatot szentelve a témának, valamint kiemelten foglalkozunk érdekes típusok bemutatásával az Értékbecslő sorozatunkban.
