Amióta 1996-ban egy gyöngyösi szemétdombról megmentettem az öreg Land Rovert, és hosszú évek alatt, rengeteg szívás után lassan gatyába rázódott, azóta gyötör különféle fékproblémákkal. Eleinte légtelenítettük, új kopófelületet süttettem a betétekre, majd próbáltam őket olyan ívesre csiszatolni, mint a fékdob. Minden próbálkozás után pár napig jó volt, aztán megint megkopott a szerkezet fénye, mindig meg lehetett vele állni, de én többre vágytam, csikorgó kerekekre, gumifüstre.

Apróság, de a féked múlhat rajta 1
Apróság, de a féked múlhat rajta 2

Apróság, de a féked múlhat rajta

Apróság, de a féked múlhat rajta

Apróság, de a féked múlhat rajta 34
Apróság, de a féked múlhat rajta 35
Apróság, de a féked múlhat rajta 36
Apróság, de a féked múlhat rajta 37
Apróság, de a féked múlhat rajta 38
Apróság, de a féked múlhat rajta 39
Apróság, de a féked múlhat rajta 40
Apróság, de a féked múlhat rajta 41
Apróság, de a féked múlhat rajta 42
Apróság, de a féked múlhat rajta 43
Apróság, de a féked múlhat rajta 44
Apróság, de a féked múlhat rajta 45
Apróság, de a féked múlhat rajta 46
Apróság, de a féked múlhat rajta 47
Apróság, de a féked múlhat rajta 48
Apróság, de a féked múlhat rajta 49
Apróság, de a féked múlhat rajta 50
Apróság, de a féked múlhat rajta 51
Apróság, de a féked múlhat rajta 52
Apróság, de a féked múlhat rajta 53
Apróság, de a féked múlhat rajta 54
Apróság, de a féked múlhat rajta 55
Apróság, de a féked múlhat rajta 56
Apróság, de a féked múlhat rajta 57
Apróság, de a féked múlhat rajta 58
Apróság, de a féked múlhat rajta 59
Apróság, de a féked múlhat rajta 60
Apróság, de a féked múlhat rajta 61
Apróság, de a féked múlhat rajta 62
Apróság, de a féked múlhat rajta 63
Apróság, de a féked múlhat rajta 64
Fotó megosztása:

A legutóbbi, bő három évvel ezelőtt befejeződött felújításnál aztán a rendszer összes létező elemét újra cseréltem – igen, lehet hozzá alkatrészt kapni, amik a hülye Brexitig szinte filléres tételek voltak, és pár nap alatt megérkeztek Magyarországra – a munkahengerektől a fékcsöveken át a betétekig, dobokig mindent-mindent lecseréltem. Közben járt az autó jó nevű Land Rover-gurutól a Land Cruiser-pápa szentélyéig mindenhol, egyik helyen a rozsda került ki az autóból, máshol pedig a precízebb munkákat végezték el. De a fék még mindig nem volt az igazi. Mit csinál ilyenkor a kétségbeesett Land Rover-es? Panaszkodik boldog-boldogtalannak, és infót keres, ahol csak tud. Fórumokat búj, márkatársakat zaklat, stb. Aztán ahogy lenni szokott, feltűnt a megmentő Nagy Barna személyében, – akinek egy SIII-as és pár Discovery is áll a kertjében – rendesen felszerelt otthoni garázzsal, és ami még fontosabb, nagy adag szakértelemmel. Csak egy bökkenő volt, Debrecenen túl, Mikepércsen várt mindezzel.

Apróság, de a féked múlhat rajta 65

Budapest és Mikepércs a térképen

Előzetesen konzultálva úgy tippeltük, hogy okozhatja a problémát a rossz minőségű fékbetét, az elromlott utánállító mechanizmus, szivároghat olaj a fékdobba, lehet levegős a rendszer, és az is előfordulhat, hogy a fékbetét külső és a dob belső íve nem passzol egymáshoz. Persze, hogy más volt a baj. 

Az út

Kínos, de elképzelésem sem volt, mennyit kell autózni Mikepércsig. Ez persze attól függ, honnan nézzük. Debrecentől csak egy ugrás, Budapestről viszont már irgalmatlan messze van, Sopronból nézve pedig felfoghatatlan a távolság. Rendes, polgári autóval is megterhelő ennyit autózni egy levegővel, de egy 61 éves Land Roverrel, ami nemcsak gyenge és lassú, hanem pokolian zajos is, már egész komoly kihívásnak látszott az út.

Apróság, de a féked múlhat rajta 66

Néha muszáj volt megállni és futni egy kört az autó körül

Az M3-ason 248 km, ha elkerülöm a fizetős szakaszokat – erre több okom is van, de azt majd később –, akkor pár kilométerrel rövidebb ugyan az út, ami normál személyautós tempóval számolva is bő 4 órás vezetést jelent, maximum 70-es utazósebességgel viszont 5 óránál is hosszabb autózást saccoltam. És itt meg is van az első oka annak, hogy elkerültem az autópályát, ez pedig a 70-es tempó. Autópályára ugyan legálisan felmehetnék a lomha Land Roverrel, hiszen a KRESZ szerinti minimum 60-as tempót azért magabiztosan hozza az 50 lóerejével is, de van még egy kitétel, miszerint „ 26. § (5) Nem szabad a járművel indokolatlanul olyan lassan haladni, hogy az a forgalmat akadályozza.” Szerintem a külső sávban 70-nel vánszorgás erősen akadályozásnak számít, hiszen a kamionok is 90-nel döngetnek ott, és nyilván nekik, sőt, mindenkinek rossz, ha folyton engem kell kerülgetniük. A másik ok, hogy a Land Rover 9 személyes, ezért 7630 forint lett volna a 10 napos matrica ára, ami egy oda-vissza útért, ami még valamivel hosszabb is, nem igazán érte volna meg, így maradt a 3-as, majd a 33-as út.

Reggel 8-ra kellett befutnom Mikepércsre, ez biztonsági ráhagyással hajnali 2 órás indulást jelentett volna, ami valljuk be, nem embernek való dolog, ezért egy nappal korábbi lemenetel mellett döntöttem. Bepakoltam egy polifoamot, hálózsákot, konzervet, gázfőzőt, biztos, ami biztos alapon egy halom szerszámot, a szükséges alkatrészeket, majd kényelmes tempóval elindultam. Átjutottam a gödöllői dombságon, és egész Hatvanig semmi újdonság nem volt, ismerős volt az út, a Mátrába is erre járok, ha Land Roverrel megyek. Igazából egészen a 33-as útig semmi érdekes nem történt, csak a pusztító meleg zavart, és az autó összes eresztékéből az utastérbe dőlő olajszagú, forró levegő. És a hajtásláncból jövő csattogások, zörgések.

Apróság, de a féked múlhat rajta 67

Sok Land Rover, kevés Hortobágyi Nemzeti Park

Menet közben a Tisza-tó környékén lassultam be először, minden épeszű ember vízen volt, vagy éppen oda igyekezett kajakkal, kenuval, vagy csak gumimatraccal. Az igazi kóma valahol a 33-as úton ért utol, ahol a végtelen egyenesekben nekitámasztottam a jobb kereket az út szélét jelző fehér csíknak – ahol volt – majd órákon át szinte egyetlen kanyar sem jött szembe. Ennek ellenére a Land Rover kormányát végig úgy kellett rángatni, mintha Jávor Pál lennék valami 30-as évekbeli fekete-fehér filmben, pedig nem szerepet játszottam, csak 1961-ben más kormányholtjáték volt a standard, mint 2022-ben, és az elmúlt 61 év is érződik az autón.

A forgalom viszont teljesen vállalható ezen a szakaszon, autó csak nagy ritkán jön szembe. Valószínűleg akinek nem pont erre van dolga, az inkább a sztrádán halad. Pedig a Hortobágy jól néz ki, bár Petőfi rajongását a végtelen puszta iránt egy percig sem tudtam átérezni, pedig minden megvolt, mint az utazási iroda prospektusában: nádfedeles házak, gémeskutak, juhász és tikkadt szöcskenyájak is. Oké, ez már Arany, tudom. Debrecen csak öt percig volt felüdülés a monoton autózás után, a nagy autóforgalmat, az araszolást hamar megutáltam, de muszáj volt áthajtani a városon.

Apróság, de a féked múlhat rajta 68

Ha egyedül alszol az autóban, csak akkor engedélyezett babgulyást vacsorázni

Debrecen határától Mikepércs már néhány kilométer csupán. Még világosban megnéztem, reggel hova kell megérkeznem, aztán a teljesen ismeretlen terepen nekiláttam alvóhelyet keresni. A Mikepércs előtti óriási szántóföldek közötti földutak nem is néztek ki rosszul, de fa sehol nem volt, ami árnyékolt volna kora reggel. Nyáron, pusztító hőségben praktikus úgy megválasztani az alvóhelyet, hogy a felkelő nap minél később süssön rá a kocsira. Már akkor, ha nem akarsz fél hatkor arra ébredni, hogy kigyulladtál. Végül a település másik végében egy akácos oldalában találtam vízszintes placcot, ahol a kutya se járt. Gyors konzervvacsora, fogmosás és alvás az autó hátuljában. Nem először éjszakáztam benne, de tény, hogy 15 éve nem fordult elő ilyen, viszont ez is olyan, mint a biciklizés, akárhány évet hagysz ki, onnan tudod folytatni, ahol abbahagytad.

Apróság, de a féked múlhat rajta 69

A csillivilli új agy, apróbb méretproblémával

A munka

Úgy beszéltük meg, hogy a napot a fékek rendbetételére, a hátsó agyak, csapágyak cseréjére, a régi, bele való korány visszaszerelésére szánjuk, és ha van idő, akkor a kapcsolhatatlan szabadonfutó gyógyításával fejezzük be. Ehhez vittem az alkatrészeket is, fékbetéteket, agyakat, kerékcsavarokat, rugókat, csapágyat és egy régi, bontott kormányt.
Reggel nyolckor már közel elviselhetetlen volt a hőség az udvaron, de egy tanulságon már túl voltam, a légkulcs az ember második legjobb barátja. Az első ugye a kutya, akit itt épp Bodzának hívnak, és valamiért rettenetesen utálja az ember második legjobb barátját, a légkulcsot. De nem is ez a lényeg. A megemelt autóról lekerültek a kerekek, a fékdobok, kijött a féltengely is, aztán fura, csillogóan új alkatrész nézett vissza a bal hátsó agyból. Senki nem említette, hogy szerelt volna bele ilyet, nem is értem, hol, mikor kerülhetett ez bele. Azért örültünk neki, majd bepréselődtek az agyba a friss csapágyak – a hidraulikus prés is jó barát -, egy nagy kanál zsírral együtt, majd az új, a korábban benne lévőnél márkásabb fékbetét is a helyére került.

Apróság, de a féked múlhat rajta 70

Levegőben a Land Rover, kezdődhet a munka

Ekkor már tudtuk, hogy a betét volt a ludas, amiatt volt folyton gond a fékkel, és az is világossá vált, hogy nem az utángyártott alkatrész volt hibás, hanem a beszerelésnél történt egy kis malőr. Viszont a szopóroller is előkerült a fészerből, ugyanis az új, hajszállal nagyobb átmérőjű, valahol Indiában összatákolt agyra nem ment fel a fékdob. Először a kerékcsavarokat nem lehetett áterőszakolni a nekik szánt lyukakon, de ez nem volt akkora feladat, némi átkozódás után a lépcsős fúrós tágítás meghozta a sikert, de a nagy lyukkal még mindig voltak gondok, így keresnünk kellett egy fékdobhoz értő esztergályost. Vidéken, ahol látszólag mindenki ismer mindenkit, ez nem volt nehéz, úgyhogy pár perc autózás után, kezünkben a betegekkel már a szakember előtt álltunk. Aki először kikacagta az ötletet, majd mért, hümmögött, megint mért, végül befogta a dobot az esztergába. Nagyobb munkába nem fogott, csak megforgatta a fékdobot, majd csiszolópapírral meghúzta a lyuk belső falát, és a második vagy harmadik próbánál már az agy át is ment a fékdobon. A hasonló esetekben szokásos „Mivel tartozunk? Á, semmivel. Köszönjük szépen” párbeszéddel elköszöntünk egymástól, majd irány vissza a szétdobott agyakhoz.

Apróság, de a féked múlhat rajta 71

Nem kellett komolyabban nekiesni, egy kis csiszolástól jobb belátásre tért a fékdob

Innen ment minden rendben, a cserét eljátszottuk a másik oldalon is, majd áttértünk az első fékekhez. Ott nem kellett agyat és az összes kiegészítőt cserélni, hiszen a hátsókat is csak azért vettük le, mert mindkét oldalon egy-egy kerékcsavarral is voltak problémák. Elöl viszont a szabadonfutóba költözött rontás, amire pár hónapja a Mátrában kellett rájönnöm, amikor negyven centis sárba ragadtunk, és majd’ két órán keresztül ástuk kézzel-lábbal az autót, amiben csak a hátsókerék-hajtás működött a meghibásodott szabadonfutó miatt. Nem ott kellett volna ezzel szembesülni, de így legalább emlékezetes volt az eset, amíg nincs új, addig tuti nem engedem bele az autót semmiféle mocsárba. A szabadonfutó belseje kopott szét, kóvályog benne minden, azzal nem tudtunk mit kezdeni, kell majd valamikor újat venni. 70-80 ezres tétel, így egy darabig még enélkül megy az autó. Szigorúan könnyű terepen, ahol elég a hátsókerék-hajtás.

Apróság, de a féked múlhat rajta 72

A dob kerékcsavar-lyukaival még könnyen elbántunk

De térjünk vissza a fékbajhoz. Egy teljesen idétlen apróság miatt nem működött tökéletesen a hátsó fék egyik keréknél sem. Az angolok a hátsó fékhez való betéteket szinte egyformára gyártották, de mégsem teljesen egyformára. A különbség a két beállító pöcök elhelyezésében van, amikre feltámaszkodik a betétek helyzetét szabályzó excenter. Nem sokkal rakták arrébb a derék mérnökök, úgy egy centiméterrel. Ha kezedbe veszed a négydarabos hátra való betétkészletet, ránézve tökegyformák. Ha nagyon figyelsz, akkor feltűnik, hogy 2-2 pár van a kezedben, de ha véletlenül úgy nyúlsz a dobozba, hogy két egyformát veszel ki, akkor már kész is a baj. Mint itt is, aki beszerelte a betéteket, nem szúrta ki a csapdát, és így nem is lehetett úgy beállítani a féket, hogy az azonnal úgy fogjon, mint ahogy anno kitalálták.

Apróság, de a féked múlhat rajta 73

Ezt a különbséget kéne észrevenni

Mivel hátul kiderült, mitől nem lehetett rendesen beállítani a féket, és kicseréltük a rossz irányból bekopott betéteket, az elsőkkel már nem kellett vacakolnunk. A meglévő, kellően vastag fékbetét ránézésre egyenletesen kopott, valószínűleg felfekszik rendesen a dob belső felületére, így összeraktuk, és jött a pepecselős légtelenítés, finombeállítás a levegőben lógó autón, majd az első óvatos próbakör a kertek alatt. Biztató jel volt, hogy a fékpedál kellően magasan állt, de a meglepetés az első padlóféknél érkezett. Az öreg Land Rover csikorgó kerekekkel állt meg. Nem húz se jobbra, se balra, viszont hirtelen fékezéskor blokkoló kerekekkel lassul állóra. Magic, ilyet eddig sosem tudott. Soha. Gyermeki örömmel húztam a csíkokat a mikepércsi aszfaltra, ahol nyilván totál idiótának néztek a környéken lakók, de sebaj. Délután öt körül elkészültünk mindennel, visszakerült az eredeti méretű kormány is a gyönyörű, de használhatatlanul kicsi utángyártott helyére – nincs szervokormány, így sokat számít akár egy centi különbség is a kormányátmérőben – és ideiglenesen a lomha önindító is kapott egy kis frissítést. Persze ezzel is lesz még tennivaló. Tényleg, nem ismer valaki egy jó önindítóst?