Az autós beszélgetések elkerülhetetlen eleme a fogyasztás firtatása. A “mennyit eszik?” örök kérdésre ezernyi válasz van, de ha Suzuki-tulajdonosokkal ülünk egy asztalhoz, akkor garantáltak a meglepően alacsony, öt liter körül mozgó értékek.

Bevallom, ezeket a történeteket hallva az én agyamban is gyakran felvillant a blöffjelző. Csak a szememnek, és a magam tankolt autónak hiszek, így pont kapóra jött a tiszai átkelők felkutatására használt SX4 S-Cross, amivel utánajárhattam a benzincsipegető Suzuki legendájának.

A Suzuki SX4 S-Cross egy jól menő kategória slágerautója, 4,3 méter hosszú, tengelytávja 2,6 méter, kapható automata váltóval, összkerékhajtással, és rengeteg modern biztonsági, kényelmi extrával, okosan konfigurálva pedig igazi fogyasztási bajnok válhat belőle.

Ráadásul nem apró városi gépről van szó, az autó méretei alapján a 2010-es évek slágerkategóriájába esik, igazi családbarát kompakt szabadidő-autó. A Suzuki SX4 S-Cross 1,58 méter magas, tengelytávja 2,6 méter, csomagtartója is a nagy átlagot hozza, 430 liter alaphangon, üléseket döntve pedig 1269 literrel számolhatunk.

Egy ekkora kocsi, benzinmotorral, automata váltóval sosem karcol bele az ötliteres átlagba, gondoltam még a pontonhidak körbejárása előtt, a túra végén tankolva viszont 6,6 literrel rengette meg előítéleteimet a matek. Hozta ezt olyan vezetési stílussal, ami gyakran kikergette a 110 lóerőt a turbós, háromhengeres Boosterjet motorból.

Alacsony fogyasztás csigatempó nélkül

Egy kis odafigyeléssel bevihető az ötliteres tartományba? Elég ha nem kergetem 5500-ig a fordulatszámmérőt azért a 110 lóerőért, hanem inkább nyugodt pedálkezeléssel hagyom dolgozni az automatát, ami szépen elvált kétezer környékén? A 160 newtonméter nyomatékcsúcs úgyis már 1800-as fordulattól adott, és kitart egészen 4000-ig, feltartani senkit nem fogok.

Így megszületett a nem túl ördögi terv: legyen egy kisebb túra, várossal, országúttal, autópályával, balatonfüredi fagyizással, ugyanarról a benzinkútról indulva, ugyanoda érkezve. Körülbelül 380 kilométeres kört autóztunk.

Teljesen átlagos 95-ös benzint tankoltunk, ezt a történetet nem akartuk megfejelni valamilyen prémium üzemanyag használatával

A vecsési Shell töltőállomás volt a rajt-célvonal, itt első kattanásig töltve a Suzukit elindultunk az M0 irányába, a nyugalmas tempó pedig egész hajmeresztően alacsony értékeket varázsolt a műszerfalra. Pár tucat kilométer megtétele után 4,3-4,4 literes átlagot saccolt a számítógép.

Nincs varázslat, elég az odafigyelés

Nyilván, 90 km/órára beállított tempomattal, kamionkonvojba ágyazva könnyű dolgom lett volna, de a cél valódi vegyes fogyasztás elérése volt, ezért a körgyűrűről a 7-es főútra kanyarodtunk le. Délután lévén az agglomerációba hazaigyekvő autósok sorát gyarapítottuk, Érd és vonzáskörzete stabil tötyörgést hozott, és nem voltam annyira mazochista, hogy kikapcsoljam a klímát, ennyit nem ér a történet.

Annyit viszont igen, hogy előre gondolkodva haladjak a sorban, és ez a magatartás autótól függetlenül kifizetődő, főleg ha rutinná válik.

Elég annyi, hogy nem esünk rá erős fékezéssel az előttünk haladóra, hanem a motorféket alkalmazva lassítunk. Igen, felpörög a motor, de ez nem jelent extra igénybevételt, ellenben a féktárcsák, fékbetétek élettartama növekszik a kímélő módszerrel. Ráadásul ezzel tényleg nullára csökken a fogyasztás a lassítás idejére, amíg gurulunk, és vissza nem süllyed a fordulat alapjáratig, addig a modern motorok befecskendező rendszerei egy csepp üzemanyagot sem juttatnak a hengerekbe.

A kormány mögötti fülekkel váltva a legegyszerűbb a motorfékezés

Üresben kigurítva viszont nem javallott ezeket a rövid távokat megtenni, így eleve elketyeg némi benzin az alapjáraton üzemelő motorban, a lendületes haladás miatt pedig hirtelen kell fékeznünk az üzemi fékkel, amikor a feltorlódott sorhoz érünk. A kigurításnak is megvan a maga helye és ideje, de erről később.

A Suzuki kormány mögötti váltófüleivel könnyű mutatvány volt visszapakolni a fokozatokat, tudom sokan élnek-halnak a manuális váltóért, de amikor naponta le kell darálni ezt a csoszogós játékot Budapest felé és vissza, akkor áldás a kuplungpedál hiánya.

A hatfokozatú automata váltó pontosan tette a dolgát, és a fogyasztást sem emelte számottevő mértékben (a gyári adatok szerint 2 dl a különbség a manuális kivitel javára)

Martonvásár után tisztult a kép, és felugrott a kijelzett fogyasztás is, egészen 4,8 literre. Végig tudunk menni 5 liter alatt? Mi ez, ha nem fricska a dízeleknek, ultimátum a hibridek felé, hogy az okosan használt benzines is labdába tud rúgni!

Minden simán haladt Székesfehérvárig, ahol a navigációt pökhendi módon be sem kapcsoló sofőr (én) vakon bízott ősi intuíciójában, miszerint eltalál Balatonfüredig úgy, hogy eddig mindig az M7-est használta. Nem sikerült. A 63-ason tűnt fel, hogy baj van, ez egy klasszikus eltévedés, de legalább gyűjtöttünk pár plusz tesztkilométert.

Ebben a konkrét autóban automata váltóhoz társul az 1.0 literes Boosterjet motor, de ötfokozatú manuálissal még alacsonyabb lehet a fogyasztás, és dinamikusabb a gyorsulás. A kézi egységgel 11 másodpercig tart a százas sprint, automatával 12,4 az érték.

Vitorlázva a Balatonig

Végül rátalálva a 8-as főútra a Várpalota-Veszprém útvonalról támadtunk, ahol a domborzat, és az 2×2 sávos autóútszakasz lehetőséget adott kigurulással spórolni pár centiliternyi benzint. Ilyen tempónál 110-120 km/óra környékén, erős lejtőn üresben érdemes vitorlázni a legnagyobb fokozat, vagy motorfék helyett. Hordónyi abroncsokon guruló sárnehéz autók ilyenkor azért érdemi lassulást produkálnak, de a Suzukit más fából faragták.

Dombtetőről engedve alig veszít tempójából, ami több tényezőnek is köszönhető. Fontos az abroncsok szerepe, az SX4 S-Cross józan méretű kerekeken gurult ki a gyárból, az eleve csökkentett gördülési ellenállású Continental EcoContact szett 215/55 R17-es  méretben került a kocsira. Húsz éve ez is óriási lett volna, de ma már abszolút átlagméret, sőt egy ekkora autón inkább kicsinek számít.

Okos döntés ilyen abroncsokat szerelni egy autóra, átlagméret átlagos áron, ráadásul a fogyasztást is csökkenti

A másik fontos tényező a tömeg, az autó mindössze 1160 kilogramm, annak ellenére, hogy masszívan hozta az ötcsillagos eredményt az Euro NCAP töréstesztjén. Ennyit jelent a nagy szakítószilárdságú acélok alkalmazása a karosszéria kialakításában, de a ráncfelvarrás óta már több aktív rendszer, radaros vészfékasszisztens, adaptív tempomat is tesz a biztonságért.

A kigurulás hatásos, megbízható módszer, ugyanakkor némi odafigyelést igényel, nekünk kell érezni, épp mikor érdemes elengedni a gázt, és kidobni a váltót üresbe, majd mikor kell újra rákapcsolni.

Füredi fagyitól a nagy igazságig

Balatonfüredre érve az előszezon hétköznapját élvezve sikerült a parttól nem túl messze leparkolni, majd egy gyors fagyi, pillantás Tihany felé, és indulás vissza Vecsésre.

A füredi fagylaltozást nem hagyhattuk ki, már akadnak a csavaros jégkásán túlmutató, minőségi cukrászdák

Veszprémen át a 8-as főúton értük el Székesfehérvárt, onnantól pedig az M7-esen haladtunk, hogy legyen valódi autópálya is a mérésben, egész életszerű, 115 km/órás tempóval. Ilyenkor alig emelkedik 2000 fölé a fordulat, halkan suhanva telnek a kilométerek.

Meg kell hagyni, így is előztünk, nem csak kamionokat. Vannak, akik még komolyabb szinten űzik a spórolási programot, de a teszt célja pont az volt, hogy különösebb kínszenvedés, kőkeményre fújt gumik, behajtott tükrök, kidobott hátsó ülések nélkül nézzük meg, mit tud egy családi, benzines autó, ha a sofőr odafigyel a vezetési stílusára.

Visszafelé ugyanúgy az M0-st használtuk, hogy nyugati oldalról, az agglomeráció déli részéhez hajtsunk.

Egy Citroën Type H guruló kávézóként tölti nyugdíjas éveit

Vecsésre befutva jött az igazság pillanata, a műszerfalon 4,8 literes kalkulált átlag kecsegtetett. De jöjjön a matek:

19,37 litert tankoltunk, és 371 kilométert tettünk meg, vagyis a Suzuki agya tévedett, 5,2 l/100 km lett a vége. Ami pont megegyezik a katalógusadattal, ennyi a gyár által megadott vegyes érték, úgy tűnik, sikerült telibe találni, mindezt 69 km/órás átlagsebesség mellett, ami bizonyítja, hogy nem a padkán kóboroltunk.

Amire odafigyeltem végig:

  • Lassítás motorfékkel
  • Lejtőn gyér forgalomnál kigurítás
  • Óvatos gyorsítás, higgadt pedálkezelés
  • 120 km/óra maximális sebesség

Bő 370 kilométert tettünk meg, és nem haladtunk csigatempóban, a fogyasztás mégis 5,2 liter átlagban

Őszintén meglepett az eredmény, az automata váltók okozta magas fogyasztásról szóló legenda is megdőlni látszik, az öt litert fogyasztó Suzuki legendáját viszont újabb bizonyíték erősíti. Ráadásul nem kell hozzá semmilyen őrült furfang, csupán ésszel kell vezetni.

Bár most csak ketten utaztunk, ezt a túrát két gyerekkel, csomagokkal is zokszó nélkül vinné végig a Suzuki SX4 S-Cross, vélhetően alig több benzint fogyasztva

Forrás: Vezess