Tegye fel a kezét, aki még nem gondolkodott el azon, hogy ha most megvásárolna egy null kilométeres autót, aztán szakszerűen konzerválná, szépen becsomagolná, majd kinyitná harminc év múlva, az mekkora nagy biznisz lenne.

Mármint nem a kinyitás, hanem a 30 éves, zsír új autó értékesítése. Ferrarival, vagy más egzotikus sportkocsival, luxusautóval biztos működne a dolog, gyakran írunk is hasonlókról, amikor valami rég elfelejtett fészerből dőlnek elő a ritka, elfelejtett csodák, de vajon egy Ladával, Dacia-val menne-e ugyanez? Próbáljuk meg kitalálni.

Aki elfeledett Ferrarit talál a pajtájában, annak az elkövetkező évei igen vidámak lesznek - fotó: fortepan.hu

1987-et írunk, a Merkúr árlistáján egy 1200-es Lada Combi 140 ezer forintba kerül. 30 évvel később, 2017-ben ugyanezt a modellt az eredeti ár harmincnégyszereséért hirdetik, 3500 kilométerrel az órájában. Mondjuk az kérdéses, hogy elmegy-e ennyiért, de elsőre jó befektetésnek tűnik. Vagy mégsem ez a világ biznisze?

1987-ben a mezei 1200-es 134 ezer forintos listaára kb. 19 havi átlagkeresetből jött ki. ( A KSH adatai alapján 6987 forint volt ekkor az átlagfizetés) Az 1200-as Ladához manapság talán a Lada Vesta Sedan hasonlít a legjobban, ami 2017-ben szűken 3 millió forinttól már elvihető. Gyorsan számoljuk ki, ez 15,5 hónapnyi átlagbér. (2017-ben a havi átlagkereset 193 ezer forint volt.) Tádááám, ezek szerint jobban élünk, mint 30 éve. Már ha csak a Lada / átlagfizetés együtthatót nézzük.

A hosszú várakozási idők miatt sokkal jobb biznisz volt azonnal eladni az éppen átvett új autót, mint eltenni a távoli jövőnek

De keressünk más márkákat is, a korabeli 120L típusú cseh csodát a mai Škodák közül a legismertebb Octaviához hasonlítottuk. Árban. Nézzük is gyorsan, 1987-ben 120 ezer forintba – 17 havi lóvé – került, a friss alap Octavia pedig az 5,4 milliós árával ma 28 hónapnyi keresetbe kerül. Na, most akkor mi van?

A 120-as Škoda 120 ezer forintba került

Ez egész nagy a különbség, de egy új Lada és egy új Škoda között is fényévnyi a távolság. De talán okosabb lenne a kisebb, olcsóbb, de csekélyebb jelentőségű Rapiddal összevetni, ami már csak 20 hónapnyi fizetésért érhető el. Ez már közelebb van a régi 120-asért hozott áldozathoz.

Ha éppen nem hullott darabjaira, akkor kényelmes járgány volt a Dacia

Szerencsére némi nyugati segítséggel a Dacia is túlélte a rendszerváltást, 1999-ben privatizálták és szintén igazi, komolyan vehető autómárkává nőtte ki magát, 2004-ben mutatták be az új Logan-t. A klasszikus, folyton széthulló, bár tagadhatatlanul kényelmes román átok, az 1310-es, 1987-ben 134 ezer forintba került – ez ugyanannyi, mint amennyiért az Ezerkettest adták – ma pedig 2 milliónál kicsivel kevesebből már hazavihető az alapváltozat. Ami 10,3 havi átlagkereset. Sokkal jobb autó, érezhetően kevesebb havi fizetésért, mint 30 évvel ezelőtt.

Klasszikus Dacia feszít a szalonban egy rettenetes Oltcit mellett

A fentiek alapján kiderül, hogy egyáltalán nem érdemes átlagautóba fektetni a pénzt annak reményében, hogy később majd busás haszonnal lehet tőle megválni. Mert egyáltalán nem lehet. De aki mégis 40 éves autót akar nullkilométeres állapotban, megfizethető áron, annak meg ott van a Lada Niva, 4×4.

Aztán ki tudja, lehet, hogy pár évtized múlva már csak kiherélt, önvezető villanyautókat lehet kapni és bárminek, amibe benzint, vagy éppen gázolajat lehet önteni, az aranyéval vetekszik majd az ára.