Hogy kiderüljön az igazság, rövid időre bepillantunk az éppen Adonyból Düsseldorf-ba tartó Elsava életébe, ami a MOL Zöld Szigete mellett áll, éppen tankol. A Műegyetem előtti partszakaszon álló szerkezetet szerintem minden budapesti látta már legalább ötször és legalább egyszer el is gondolkodott rajta, hogy vajon mire is használják. Most végre kiderült: itt nemcsak gázolajat, hanem ivóvizet is vételezhetnek és leadhatják az üzem közben keletkezett veszélyes szennyező anyagokat: olajos fenékvizet, fáradt olajat, szennyvizet, miazmást. Az Elsava a hajóregiszter szerint áruszállító motorhajó és nem mai darab 1936-ban épült Németországban, majd 1963-ban alaposan átépítették. Az akkor elnyert formájában volt szolgálatban évtizedekig, majd nemrég újabb modernizáláson esett át, a vezérlés és a komplett kormányállás is megújult rajta, a hajót jelenleg a Fluvius Kft. üzemelteti.

Feltöltik a készleteket

A fekete csövön hagyományos gázolaj jön

A fekete csövön hagyományos gázolaj jön

Az Elsava megjelenése nem túl izgalmas, de a célnak ez az unalmas forma pont megfelel. 105 méter hosszú, legnagyobb szélessége 9,5 méter, maximális merülése pedig 2,5 méter. Elöl végtelen hosszúságban a három raktár található, összesen 2089 köbméteres űrtartalommal, 1600 tonna terhelhetőséggel, hátul pedig a vezetőállás, a gépház, valamint a szociális helyiségek sorakoznak. Utóbbiak több évtizedes dizánjukkal rémesen furán, de ugyanakkor barátságosan festenek. Van itt  komplett fürdőszoba káddal, vécével, mosógéppel. Ami még feltűnő a teljes mértékben férfiakból álló legénység mellett, az a tisztaság és a rend. Az Elsava ebédlőasztalán valószínűleg műteni is lehetne, és a hajó nagy részén papucs a megfelelő viselet. Kivétel persze van, a gépházba azért nem mamuszban csoszognak le.

Ez pedig a másik ficak

Nem a 2017-es trendek szerint épült a fürdőszoba, de fürdeni lehet benne

 

Csend, rend, fegyelem

Csend, rend, fegyelem

Bő 100 méteres hosszához képest a hajó irányítása mégsem akkora kihívás, mint ahogy gondolnánk. Legalábbis a budapesti szakaszon úgy festett, nem izzad le minden hídnál a kapitány, igaz, valószínűleg már csukott szemmel is betalálna a Margit hídba. Hagyományos hajókormányt nem találni a hídon, a rettentő méretű járművet arasznyi fémkarral irányítja az éppen szolgálatban lévő kapitány. Hátul egyetlen hajócsavar dolgozik – igaz, van belőle tartalék is, mint pótkerék az autókban – amit két párhuzamosan elhelyezkedő kormánylapát fog közre, de a biztonságos irányításhoz a 86 méternél hosszabb hajókon kötelező az orrsugár kormány is, ami nevéhez méltóan a hajó orrában található. Ennek saját motorja van, 360 fokban körbeforgatható, és nagyban megkönnyíti a 105 méteres hajó precíz manőverezését fordulásnál, kikötésnél vagy éppen zsilipelésnél.

Vezetőállás

Vezetőállás

Jobbra lent, az a kis joystick a kormány

Jobbra lent, az a kis joystick a kormány

Mint minden mozgó járműnek, az Elsava-nak is az egyik legérdekesebb része a motor. A gépteremben óriási, forró olajszagot árasztó, évtizedes motor dolgozik komótosan, nagyjából 300-as percenkénti fordulatszámon. Szelepfedél nincs, így a szelepemelőkre, rugókra szabad rálátás nyílik, ha fellépünk a motor melletti fémjárdára. Hipnotikus látvány, ahogy a nagy vasak ráérősen mozognak fel, le, bár a műélvezetet valamelyest csökkenti, hogy a motorzajt csak fülvédővel lehet elviselni. Fejünk felett mosógépnyi turbófeltöltő, a helyiség másik sarkában hatalmas áramfejlesztő, a munkapad mellett pedig óriási tartalékdugattyú pihen a földön, a hozzávaló hüvely társaságában. Itt minden nagy és nehéz.

Kicsit távolabb sűrített levegő tartályok találhatóak, itt indításkor a motort levegővel forgatják meg, nem villanymotorral. Mivel nincs irányváltó a hajtásláncban, a főtengely egy az egyben a hajócsavar tengelyében folytatódik. Hogy mégis lehessen a hajóval hátrafelé is haladni, a motort úgy tervezték, hogy mindkét irányba képes forogni, attól függően, merre indítják be. A 380-as percenkénti fordulaton 800 lóerős csúcsteljesítményű hathengeres Deutz dízelmotor 1963-as évjáratú és a tengerjáró hajókkal ellentétben hagyományos gázolajjal működik, nem nyersolajjal, vagy pakurával. A hajók Budapesten a Műegyetem előtti furcsa kinézetű úszó vízművön, a már említett Zöld Szigeten tudnak tankolni.

Bazinagy dízelmotor bömböl a gépházban

Bazinagy dízelmotor bömböl a gépházban

Látványos pillanat az olajozás

Látványos pillanat az olajozás

A karbantartási munkákat, kisebb javításokat elvégzik a hajón menet közben, csak ha valami komolyabb műszaki probléma adódik, akkor hívnak segítséget, kikötőhöz, zsiliphez. A műszaki segélyszolgálat nem márka- vagy társaságfüggő, általában a legközelebbi, leggyorsabban kiérkező cég végzi a javítást, hiszen az idő pénz, senkinek nem jó, ha sokáig kell vesztegelni.

A rendes napi munka nem túl izgalmas a hajón, hacsak nem kell éppen a hajó elé tévedt kajakok, csónakok épsége miatt aggódni, vagy sűrű, ragadós ködben navigálni. Bár a köd közel nem jelent akkora veszélyt, mint régen a radarok előtti időben, mégsem jó dolog úgy haladni, hogy még a vizet sem látja a hajóvezető. A svájci gyártmányú, vadul forgó radar mellett robotpilóta és mélységmérő is van az Elsava-n, bár a megfeneklésre Budapest környékén kevés helyen van esély. Ezek egyike a Budafoki gázló nevű hely, nem sokkal a Csepel sziget alatt. Jó vízállás mellett azonban nincs mitől tartani, biztonsággal járható a teljes folyószakasz. A mezőgazdászhoz hasonlóan a hajóssal is képes kitolni az időjárás, az aszályt itt kisvíznek, a jégkárt pedig jégzajlásnak hívják, és mindkét esetben szinte biztos a kényszerpihenő.

Gigászi turbófeltöltő

Gigászi turbófeltöltő

Hegymenetben nincs sebességélmény a hajón

Hegymenetben nincs sebességélmény a hajón

Dologidőben nagyjából egy hónap munka és egy hónap pihenés váltakozik a hajószemélyzet életében, a napi rutin pedig 3-6 órás váltásokból áll. A hajó az „A2-es” műszak szerint napi maximum 18 órás üzemidővel reggel 5 és este 11 óra között halad. A 86 méternél hosszabb hajóknak ehhez két hajóvezető és egy matróz, valamint egy uszálymatróz a személyzetigénye. A rakodások, zsilipelések a legmozgalmasabb percei az útnak, ezen túl a hajólegénység menet közben karbantartja a hajót, ellenőrzik a hajótest állapotát, illetve csiszolják, festik, amit éppen kell. Régen, a vitorlások korában megvolt ennek a folytonos munkának a praktikus oka, a hosszú, unalmas utakon a sok, kis helyen összezárt ember hamar egymásba kötött, ha nem volt semmi tennivaló. A végtelen takarítás, foglalkoztatás leginkább azért történt, hogy ne balhézzák végig az utazást. Hatalmas szerencse, hogy napjainkban már mással is el lehet ütni az időt két kikötés között.