Akit a jó sors Marokkóba vet, az a decensen kormoló, örvénykamrás taxi Mercik mellett a Dacia Loganokra lehet figyelmes a helyi autóparkban. Magánautóként és taxiként is tömegével futnak Daciák, érzésre a Logan-populáció aránya még Romániában sincs ennyire magas.
Két gyár Marokkóban
A Daciák elterjedéséhez az autók jó ára, egyszerű technikája és tágassága mellett a két helyi gyár is hozzájárult. A régebbi Casablancában működik. A 80 százalékban a Renault, kisebb arányban a PSA Peugeot Citroën tulajdonában lévő üzemben a Kangoo mellett a Logan és a Sandero készül.
Tavaly aztán a Renault-Nissan konszern megnyitotta új Dacia-gyárát Tangerben (vagy Tangerban, mert tanzsénak kellene ejteni).
Itt a Lodgy valamint tolóajtós testvérmodellje, a Dokker gyártása folyik, személyautó- és haszonjármű-változatban.
Többe került, mint Kecskeméten a Mercedes-Benz gyára
1,1 milliárd eurót (312,4 milliárd Ft) áldozott a Renault-Nissan konszern erre a zöldmezős beruházásra, többet, mint a Mercedes-Benz a kecskeméti gyárra vagy az Audi a győri bővítésre, pedig mindkettő nagyívű projekt.

A nagy taxi továbbra is Mercedes-Benz. Alapesetben a 123-as, ritkábban az 1984-től gyártott 124-es sorozatból
A franciaországi munkahelyek elveszése miatt a francia sajtó ezért a lépésért szinte széttépte a Renault-t. Nem véletlen, hogy a francia elnökválasztási kampányba eső Lodgy bemutatón hiába jártak a kollégák Marokkóban, nem láthatták az egyterű szülőhelyét. A Renault csak fél évvel François Hollande megválasztása után mutatta meg a gyárat újságíróknak és az összesen 41 tollforgató között véletlenül sem volt francia kolléga.
Semleges nézőként volt mit látni a tangeri üzemben. A gyár nem közvetlenül a Földközi-tenger partján épült, ahová a Renault szerette volna, hanem kicsit beljebb a szárazföldön, ahonnét az állam kiépítette a vasúti összeköttetést a nagyberuházásban fejlesztett kikötőig.
Aki az észak-afrikai országban málló falú épületekre, mezítlábas csórókra számít, az már Tanger repterén kellemesen csalódik.
Ez is Afrika?
A néhány éve épült reptér és a tavaly átadott gyár nyugat-európai színvonalú. A repülőtérről a városba vagy a tengerparti hotelektől az üzemig vezető út mentén nagyban megy az ingatlanfejlesztés, legyen az üdülő, szállodasor, lakótömb vagy autószalon.
Az egykori gyarmattartó egy török menedzserre bízta a gyár vezetését, aki Bursában, a törökországi üzemben már bizonyított.

Házi pálinkafőzésre emlékeztető, kellemes cefreszagot áraszt a biomassza-erőmű üzemanyagtartálya. Környezetvédelmi szempontból fontos, hogy faaprítékkal és olívabogyók magvával fűtik az energia-ellátást biztosító kazánokat
A munkafolyamatok 6 százaléka automatizált, a többi feladatot kézi erővel végzik, mert a gépesítés többe kerülne az élőmunkánál.
A felállás ebből a szempontból hasonlít a romániai Miovenire, a csehországi Škoda-üzemekre vagy a bővítés előtti korszakra Esztergomban. Mivel az arab munkások sokkal kevesebbet keresnek, még csekélyebb mértékben éri meg automatizálni a gyártást.
Pedig itteni viszonyok között a Renault jobban fizet az átlagnál. A fizetés önmagában sem rossz a havi 80 ezer forintnak megfelelő dirhámmal, de az egyéb juttatásokkal, például egészségügyi ellátással válik igazán vonzóvá.

Mozog a szán, akár a futószalag. Ha az illető a zöld jelzésig nem végez a feladattal, akkor belecsúszik a kolléga idősávjába és leállna a sor
Mert Marokkóban csak álom az az általános, a hajléktalanokat is ellátó egészségügyi rendszer, amit mi itthon nagyon kevésre értékelünk. Persze ez így van az épített utakkal, a polgárháború hiányával, az egészséges levegővel, az iható vezetékes vízzel, a gyógyszerek hozzáférhetőségével és sok mással, ami nekünk természetes, de sajnos csak a világ nagyon kis részén az.
Exportcikkek: argánolaj, Dokker, Sandero
Marokkóról érdemes tudni, hogy a Daciákon kívül az egyik fő exportcikk a bőrápolásban fontos argánolaj. Alapanyagát, az argánbogyót a lakosság nem szüreteli le, hanem kecskékkel leeteti a fáról, majd az olajat rejtő magokat a székletükből kitúrják.
Minden fölényeskedés nélkül azt mondhatjuk, hogy egy ilyen országban nagyon nehéz volt elővarázsolni 4000 munkavállalót, akik képesek betanított munkásként minőségi terméket előállítani. A rekrutálás és a képzés hatalmas erőfeszítést igényelt.
Zöld-sárga-piros
A tanteremben az oktatók egy elektromos szánnal szimulálják a futószalag mozgását. A sín egy zöld-sárga-piros szakaszban végződik. Ha az illető a zöld jelzésig végez a feladattal, sikerülne saját időkeretén belül megoldani a dolgot, ha csak később, akkor belecsúszik a kolléga idősávjába, ezért a következő feladatra nem maradna idő és leállna a gyártósor.

Románián kívül aligha fut annyi Logan a világ bármely pontján, mint Marokkóban. A helyi piacon 21 százalék a Dacia és 18% a Renault részesedése
A betanítók mindegyike marokkói, akik másfél évet dolgoztak a Renault más autógyáraiban. A munkások a feladattól függően 3-5 hónapos felkészítés után állnak be a sorra, az első hónapban egy tapasztaltabb kolléga felügyelete alatt.
400 ezer autó évente
Jelenleg kétpercenként gördül le a szalagról egy kész Dacia, de a termelés jóval nagyobb lesz a teljes kapacitás elérésekor, évente közel 400 ezer darab.
A kész autók részben kamionnal, részben vasúton jutnak el a gyártól néhány kilométernyire lévő kikötőbe. A tangeri árukikötő kiépítésébe rengeteg pénzt ölt az állam az elmúlt tíz évben. A több kilométernyi új rakpart, a modern áru- és személyforgalmi-kikötő megteremtése egy 50-100 éves távlatú fejlesztés kezdete.
16-18 méteres vízmélységével a kikötő elég mély a leghatalmasabb konténerszállítók befogadásához is, például a 396 méteres Marco Polo is járt már itt, amely a Maersk E-osztályú monstrumának elkészültéig a világ legnagyobb konténerhajója. A legnagyobb merülésű hajók Tangerba szánt árutömegét eddig kisebb hajókra kellett átrakni egy alkalmas kikötőben, például Európában. Az átrakodást megspórolva Kína felől több mint egy héttel, nagyjából 20 napra csökkent a szállítási idő.
Nyáron jön a Dokker
Tangerből az autók a szlovéniai Koper kikötőjén át jutnak el hozzánk. A nyáron bevezetett J92, azaz a Lodgy után jövő nyáron megjelenik a K67 fedőjelű Dokker és az F67 kódú áruszállító Dokker. Elterjedésükkel pár év múlva választ kapunk a legfontosabb kérdésre: milyen minőségű munkát végeznek az impozáns gyárban?












