Százezer kilométer a tudósok szerint vízválasztó egy autó életében. Innen kezdődnek vele a gondok, illetve ezután kell komolyabb mennyiségű pénzt beleszórni a kocsiba. Nekünk eddig szinte semmi bajunk nem volt a jómunkás Mazdával – neve sincs, nem családtag, hanem rabszolga, aki azért enni, inni kap és törődünk is vele, amennyit muszáj, de semmivel sem többet. Persze a szerviz az szent, nem a szomszéd Pistabácsi berheli franciakulccsal és kábelkötözővel, hogy ez lehetőleg a jövőben is így maradjon.

Mennyibe is kerül?

Szervizbe mégsem állíthat be az ember retkes autóval

Szervizbe mégsem állíthat be az ember retkes autóval

Szervizbe mégsem állíthat be az ember retkes autóval


Lélekben már felkészültünk rá, hogy a gatyánkat is otthagyjuk majd a szervizben, hiszen a százezer kilométer nem mese, szép, nagy kerek szám, ennek bizony sokba kell kerülnie.

Aztán a szakik megnyugtattak, hogy nem fog fájni, amikor az orrom elé tolják a számlát. Most. Aztán majd jövőre, vagy 120 ezer kilométernél jön a fekete leves, amikor minden fontosabb és aranyáron mért alkatrészt kimetszenek az autó testéből és tesznek bele majd szép, csillogó újat.

Hülyék előnyben

A nejlon sok mindentől megvéd

A nejlon sok mindentől megvéd

A nejlon sok mindentől megvéd


Sajnos nekem nem erősségem a hozzám vagy a kocsihoz köthető tucatnyi papír éppen aktuális lejárati idejének fejben tartása. Persze meg is büntettek már emiatt. Hasonlóan halvány dunsztom sincs róla, hogy mikor kell/illik/muszáj betolni a kocsit a szervizbe.

Azért a fenyegető 99 900 körüli szám szúrta már a szemem, de szerencsére a Mazda-szerviz megelőzött, ők hívtak fel, hogy lassan ideje benéznem hozzájuk. Persze ilyenkor az ember reflexből kérdez, hogy mennyibe kerül, és mi van pontosan az árban. Na, ez az a pont, amikor érdemes jegyzetelni, itt még nyerő pozícióban vagyunk. Ha viszont mi keressük meg a szervizt, akkor jóval súlyosabb árat mondanak kezdésként. Szóval néha van előnye annak is, ha valaki nem tud fejben tartani időpontokat. Nekem bő harmincezres különbség volt a kiajánlott és a gyanútlanul betelefonálva megkérdezett ár között.

Szériabetegség

Szépen, sorban végigveszik a lista tartalmát

Szépen, sorban végigveszik a lista tartalmát

Szépen, sorban végigveszik a listát


A szervizben persze gondosan hallgattak, amikor a szériahibákról érdeklődtem. Á, nincs ezeknek semmi visszatérő bajuk – mondták határozottan. Aztán amikor belenézett a kocsiba az autóvillamossági szaki is, rögtön kiderült, hogy a fényszórómagasság-állító bizony majdnem minden hatosban elromlik.

Így a miénkben is. Javítani nem lehet, cserélni kell az egész hóbelevancot, darabját durván hatvanezerért. Illedelmesen megköszöntem a lehetőséget, és gyorsan elraktároztam magamban az információt, hogy ez innentől nem működik többé. Elég lesz a tisztességesen beállított fényszóró, hiszen amúgy sem szoktam az éj leple alatt több mázsányi fával a csomagtartóban settenkedni.

Baj volt a tempomattal is, de az hamar meggyógyult, valamiért a múltkori szervizelésnél széthúztak egy csatlakozót a kuplungpedál környékén. Ez pedig azzal jár, hogy a tempomat bölcsen inkább megtagadja a melót. Mert ugye bajt nem akar okozni.

Kissé középkori megoldás

Kissé középkori megoldás

Cserélt, beteg dolgok
2009 elejéig bírta az eredeti akksi

2009 elejéig bírta az eredeti akksi

2009 elejéig bírta az eredeti akksi


Mivel a családi hatos élete első perceitől nálunk szolgál, pontosan ismert, mit is kellett rajta cserélni az elmúlt hét évben. Rögtön az első hónapokban a gyári motormelegítő miatt kellett szervizbe menni, ahol kicserélték, mert állítólag ott is füstölhet, ahol nem lenne neki szabad. Ez pont nulla forintba került, csak az idő esett ki.

Aztán itt jó adag szünet következik, majd valamikor ötéves kora környékén kapott új lengéscsillapítókat hátra. Aztán ennyi. A gyári, valószínűtlenül tartós és jó ablaktörlőlapátokat is ekkor cserélték le, gondoltuk az újabb gyári megint kibírja majd öt évig, így meg sem fordult a fejünkben, hogy mi lecseréljük. Sajnos az itthoni gyári, már nem ugyanaz, mint amit valahol Japánban szerelnek a kocsira. Így pár hónap múlva már egy Bosch boltban válogattunk a lapátok között. Sajnos ezzel is ráfaragtunk, a tízezres csodalapát sem bírta sokkal tovább.

A régi olaj helyett újat kap

A régi olaj helyett újat kap

A régi olaj helyett újat kap


Ezenkívül még akksit kellett cserélni 2009 elején, és egy maréknyi kisebb-nagyobb izzót. Mivel az egyik fényszóró – talán a bal oldali – rémesen nehezen cserélhető, érdemes belőle márkásat vásárolni, mivel jóval többet bír, mint a féláron megvehető névtelen hulladékok. Szóval, ha valaki nem kifejezetten abban leli örömét, hogy könyékig a motortérbe süllyedve apróbb sebesüléseket ejt az alkarján, az nézze, milyen izzót tesz a kiégett helyébe.

De ugorjunk vissza gyorsan a Mazda szervizbe! Az átvizsgálást kinyomtatott papír szerint végző szakember néhány mp alatt titkos hibára lesz figyelmes. Álló helyben tekerve a kormányt, apró kattanás érezhető. Hmm. Ilyet ritkán csinálunk, de valami mégis rémlik. Állítólag a hiba egy kenetnyi zsírral elmulasztható, csak ugye nem mindegy, milyen zsírral, meg tudni kell azt is, hová kell kenni a matériát. A szereléssel együtt is alig ötperces munka mögött rengeteg kísérletezés és próba van, amíg végre megtalálták a megfelelő anyagot. Én most csak annak örülök, hogy ez a baj is a múlté és hogy nem a mi kocsinkkal kísérleteznek.

Felfogott retek

Cetonia aurata a pollenszűrőn

Cetonia aurata a pollenszűrőn

Cetonia aurata a pollenszűrőn


A lista a lég- és pollenszűrő cseréjével, váltó- és motorolaj-, olajszűrőcserével folytatódik. A kesztyűtartó alóli pollenszűrőből rémséges dolgok kerültek elő, sosem gondoltam volna, hogy ennyi dzsuvát fog fel a pár tenyérnyi papírdarab.

Előírás szerint ugyan elég lenne a tisztítása, de ez annyira ronda, hogy a csere mellett döntünk. A motorolajcsere nem akkora varázslat, láttunk már ilyet máshol is. A kannából kiméregetős rész egy kicsit régimódi, nekem sokkal szimpatikusabb volt a Citroën-féle megoldás, ahol nem kell méregetni, vacakolni, hanem a csőből annyi jön, amennyi kell.

Kicsit bonyolultabb feladat a váltóolaj cseréje, itt idétlen helyen lévő idétlen lyukba kell bejátszani az aranyló folyadékot. Ezt nem szeretném otthon csinálni, hiszen így is több megy mellé, mint kéne.

Míg az emelőn pihen az autó, még ellenőrzik a fékbetéteket – még egy húszast kiírnak -, kerül egy kis alvázvédő az alacsony építés miatt itt-ott meghúzott hasra, majd szép lassan visszakerül a földre a kocsi. Míg a számítógép a motordiagnosztikával, beállítással bíbelődik, a mester még megnézi a keréknyomást – a sosem látott pótkerékét is. Próbaút, majd irány a kassza, ahol kicsit alkudoztam, a korábbi szerviz alatt elrontott tempomatjavításért nem szívesen fizettem volna ki a felszámított nyolcezer forintot. Megértették a bánatomat, így csak durván ötvenezres számlát kellett kifizetni a félnapos munkáért. Jövőre már nagyobb lesz a baj, az előzetes tippek szerint ennek az összegnek többszörösét kell majd a szervizben hagyni.