A Frontera régen valódi terepalkalmasságú, alvázas-összkerékhajtású modell volt; talán ez ihlette az Opelt arra, hogy modern utódjából, aminek formátumán kívül semmi köze nincs az offroad élményekhez, expedíciós járművet álmodjon.
A Frontera Gravel neve azért elárulja, hogy nem sziklákra vagy mély sárba, csak földútra szánták (az angol szó jelentése sóder, murva,) ehhez képest viszont nagyon is bebiztosították a kudarc ellen.
Kapott csörlőt, mentődeszkát, kiegészítő fényszórókat, sőt, ágterelőket is – ez utóbbiak azok a drótkötelek, amelyek a motorházfedéltől a tetőcsomagtartóig húzódnak, és megakadályozzák, hogy kemény terepezésnél a szélvédőnek csapódjanak a faágak.
A narancssárga részletek elvileg arra szolgálnak, hogy manőverezéskor jobban lássa az autó sarkait a sofőr; gyakorlatilag itt csak esztétikai elemek, ám annak annál hatásosabbak. Semmi színlelés nincs viszont a vegyes használatú abroncsokban, amelyek tényleg bele tudnának kapaszkodni a laza talajba – feltéve, hogy kapnának megfelelő hajtást.
Pont ez a Frontera Gravel egyetlen hiányossága: hogy tudniillik ugyanúgy elsőkerék-hajtású, mint az alapverzió.
Nem tudunk arról, hogy az Opel tervezné összkerékhajtással szerelni kisméretű szabadidőjárművét, másfelől viszont elgondolkodtató, hogy a Fiat is pont most mutatta be a Fronterával azonos műszaki alapokra épülő Grande Panda 4×4-es tanulmányát, amelyet ráadásul gyártásba is készülnek venni.
Itt van tehát a tökéletes alkalom, hogy az Opel összkerekesítse városi SUV-ját – kérdés, hogy a piaci kereslet indokolná-e a fejlesztést.
Ha valaki nagyon szeretne mechanikus összkerékhajtású Opelt, arra is létezik opció:
