Szombathely felé tartott egy SEAT a 86-os főúton vasárnap délelőtt, amikor az autó egy szarvassal ütközött. A kétmázsás állat a vezető oldalán kapta telibe a járművet, a sofőr pedig akkora ütést kapott a fejére, hogy elvesztette az eszméletét.

Az autó ezután másodpercekig irányítás nélkül haladt tovább. Szerencsére a szemből érkezők észnél voltak és félre tudták kormányozni járműveiket a szembe sávba áttérő autó elől, ami 320 méter megtétele után letért az útról, majd fának ütközött.

 

Az autóban ülő házaspár szerencsére csak kisebb sérüléseket szenvedett, a hátul utazó kutya pedig karcolások nélkül úszta meg a vadgázolást. Mindenki be volt kötve. A szerencsétlen szarvasbika az ütközés következtében kimúlt.

Néhány hónapja Vatta és Bükkábrány között rögzített egy eszméletlen megúszást egy hazai autós kamerája.

 

Az alábbi videó pedig remek példája annak, hogy manapság már nem csak az országúton találkozhatunk szarvasokkal, de a városba is betévednek a vadállatok. A baleset Lengyelországban történt, Bielsko-Biała városban.

 

A rémült állatot végül éjszakai “szarvasvadász” akcióval tessékelték ki a városból, rendőrök, állatorvosok próbálták altatólövedékkel leteríteni, de végül ez nem járt sikerrel. A hajtással viszont elérték, hogy a város nevét is adó Biała folyó medrébe meneküljön az állat, ahonnan könnyen visszatalál az emberek által kevéssé belakott területekre.

Mit tudunk tenni, ha kiszalad elénk egy vad?

A megelőzés mellett a sofőröket is fel kellene készíteni a vaddal történő találkozásra, hiszen az autóvezető-képzés során erről egyáltalán nem tanítanak semmit. Például az útról leugratni nem feltétlenül bölcs dolog, csak hogy elkerüljük az ütközést.

Ha nem tudjuk kikerülni, akkor inkább menjünk neki a vadnak, mint hogy az árokba bucskázva fejre álljunk, vagy telibe kapjunk egy fát vagy betonoszlopot*. Egy őz nagyjából 15-30 kg, a vaddisznó 50-180 kg, míg egy gímszarvas 120-350 kg is lehet, ám egy megtermett bükkfa több tonna és jóval szilárdabban áll a lábán. Ha mód van rá, próbáljuk úgy kormányozni az autót, hogy valamelyik – kevésbé veszélyes – végét találjuk el az állatnak, ne kapjuk pont telibe.

*Persze ha vagyunk annyira profik, hogy felmérjük a helyzetet néhány tizedmásodperc alatt, és látjuk, hogy biztonságosan lekormányozható az autó az útról, akkor kerüljük el az ütközést.