Egyetlen más automobilért sem fizettek még annyit, mint amennyiért a Ferrari 250 GTO példányai el szoktak kelni a legkiválóbb árveréseken. Hat éve 38,1 millió dollárt, azaz 9,7 milliárd forintot adtak a azért az autóért, amit anno kifejezetten Stirling Moss számára gyártott le a Ferrari; egy évvel később állítólag 52 millió dollárt fizettek ki az autó egy példányáért, de ez magánügylet volt, így az összeg nem bizonyítható hitelt érdemlően.

Mondani sem kell, hogy az 1962 és ’64 között, mindössze 39 példányban gyártott, 3,0 literes V12-es blokkal szerelt kupékat parádés állapotban tartják gazdáik, amiben a legkomolyabb kihívást az eredeti, immár több mint ötven éves abroncsok pótlása jelenti.

Ezért fejlesztette ki a Pirelli historikus tagozata, a Pirelli Collezzione a Stelvio fantázianevű abroncsot. Ez – ahogy a veteránabroncs modellcsalád többi tagja is – a korabeli abroncsok megjelenését (oldalfal, futófelület, mintázat) kombinálja a legújabb anyagokkal. A környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve összeállított, speciális gumikeveréknek köszönhetően vizes aszfalton jobban tapadnak az abroncsok, ami fontos, hiszen ezeket a homologizációs céllal épített kvázi-versenyautókat gyakorta kergetik meg gazdáik veteránversenyeken.

A veterán abroncsok fejlesztésénél a korhű futóműbeállításokat és mechanikai jellemzőket is figyelembe veszik, a gyártás során pedig a motorsportban alkalmazott technológiákhoz folyamodnak.

A Ferrari 250 GTO első tengelyére 215/70 R15 98W méretben, a hátsóra 225/70 R15 100W méretben kerül a Pirelli Stelvio Corsa. Más méret nem létezik, és az abroncsot kizárólag a 250 GTO-hoz kínálja a Pirelli.