Egyre népszerűbbek az autóba szerelhető fedélzeti kamerák, amelyek jó szolgálatot tehetnek egy közlekedési baleset körülményeinek tisztázása során akár a biztosító, akár a bíróság előtt. Ugyanakkor a konkrét és részletes jogi szabályozás híján, Magyarországon egyáltalán nem kockázatmentes az ilyen felvételek elkészítése és felhasználása. A Piac és Profit magazin a Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértőjének segítségével összeszedte a legfontosabb tudnivalókat és kockázatokat.

Magyarországon konkrét jogszabályi rendelkezés nem vonatkozik a fedélzeti kamerák használatára, így mindössze néhány jogszabályhely, a bírósági gyakorlat, illetve nagyrészt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatal (NAIH) állásfoglalásai jelenthetnek némi eligazodási támpontot. Általánosságban elmondható, hogy a követendő magatartás annak függvényében alakul, hogy ki, milyen célból készíti a felvételeket, azok mit tartalmaznak, és azokat milyen módon használja fel a készítője – kezdi dr. Kerényi Edmond, a Bán és Karika Ügyvédi Társulás jogásza.

A fedélzeti kamerák használata körüli bizonytalanság abból adódik, hogy ezek a kamerák szükségszerűen rögzítenek személyes adatokat, ilyen rögzítéshez pedig főszabály szerint az érintett hozzájárulása szükséges. Az utakon értelemszerűen nincsen arra lehetőség, hogy ezt a hozzájárulást minden közlekedésben részt vevőtől (legyen az autós, biciklis vagy gyalogos) előzetesen beszerezzük (még akár a videokészítés tényére felhívó matricának a karosszérián való elhelyezésével sem). Ha pedig nem a fentiek szerint jártunk el a videokészítés során (és nem szórakoztató jellegű, művészeti célú videót készítettünk), akkor tulajdonképpen a felvételek már potenciálisan sértik mások személyiségi jogait.

Az autó vezetője viszont éppen azért készít folyamatos és jó minőségű felvételeket az autó környezetéről, hogy (a közúti baleset példájánál maradva) az esetlegesen bekövetkező, azaz előre nem látható baleseteket rögzítse, mert egy ilyen felvétel a szó szoros értelmében perdöntő lehet. A fedélzeti kamerák használatának különös jellemzője tehát, hogy a baleset bekövetkeztének ténye (utólagosan) igazolja a felvétel elkészítésének indokoltságát. Ez különösen igaz akkor, ha a felvétel nemcsak az elkészítője, hanem a balesetben érintett más (adott esetben vétlen) személyek jogainak érvényesítését is elősegítheti, illetve (különösen bűncselekmények, például cserbenhagyás esetén) a rendőrség, vagy a szerencsétlenségben közrejátszó úthiba esetén a közútfenntartó számára is hasznos információkkal szolgálhat, amit közérdeknek is tekinthetünk.

Van azért néhány követendő tanács, hogy jogszerű magatartást folytassunk ezekkel a videókkal. Az elkészült felvételeket nem szabad nyilvánosságra hozni a személyes adatok felismerhetetlenné tétele nélkül (például az internetre feltöltéssel vagy bárki részére továbbítással). A felvételeket – további felhasználás hiányában – öt munkanap elteltével törölni kell, például ha a kisebb jelentőségű közúti balesetet követően a felvétel készítője semmilyen eljárást nem kíván indítani, vagy a megindított eljárásban a felvételek bizonyítékul felhasználását megtagadják.

Arról sem szabad megfeledkezni, fennáll a lehetősége annak is, hogy a felvételen szereplő személy – miután tudomást szerzett a felvételről – eljárást kezdeményez velünk szemben. Illetve ha, a felvételek tanúsága szerint maga az autóvezető is szabálytalanul közlekedett, akkor a terhelő bizonyítékot a vezető tálcán nyújtja át a nyomozó hatóságoknak.

A polgári eljárásjogot 2018. január 1-jétől új törvény szabályozza és főszabályként előírja, hogy nem használható fel az a bizonyíték, amely jogsértő módon keletkezett, vagy amelynek a bíróság elé terjesztése személyiségi jogot sértene. A bíróság mérlegelése alapján azonban az ilyen bizonyíték is felhasználható a perben a jogsérelem sajátosságát és mértékét, a jogsérelemmel érintett jogi érdeket, a jogsértő bizonyíték tényállás felderítésére gyakorolt hatását, a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok súlyát és az eset összes körülményeit figyelembe véve. A biztosítók körében viszont egyelőre nem kristályosodott ki a bírósági gyakorlathoz hasonló „iránymutatás”, ugyanakkor a kárrendezés peren kívüli (olcsóbb és gyorsabb) rendezése vélhetően a felvételek mérlegelés alapján történő „befogadása” mellett szól az esetükben is.

A bírósági gyakorlat egyébként azt mutatja, hogy a személyiségi jogokat sértő felvételek, mint bizonyítékok alapvető célja jellemzően a közérdeknek a szolgálata, ezért a felvételek elkészítése és felhasználása nem tekinthető visszaélésnek, ha azok valóban bizonyítási céllal kerültek rögzítésre, és más módon a vezető nem tudná bizonyítani igazát (nevezetesen azt, hogy vétlen volt a közlekedési balesetben). Természetesen az az adott ügyben eljáró bíróságon múlik, hogy a konkrét tényállás és a bizonyíték ismerete alapján ezzel ellentétes következtetésre jut-e – magyarázta a Bán és Karika Ügyvédi Társulás jogásza.

Forrás: Piac és Profit/Hvg.hu