A Lechner Tudásközpont ehavi kutatásában az ország benzinkút-lefedettségét vizsgálta meg. Megnézték a TeIR-ből (Országos Területfejlesztési és Településrendezési Informácios Rendszer) szintén lekérdezhető személygépkocsi-adatok éves változását, és nagyjából egyenletes bővülés tapasztalható.

1990 után a gépkocsik számának növekedése a benzinkutak számának növekedését eredményezte, de fontos tényező volt a multinacionális cégek piacszerzése, a nagy forgalmú csomópontok „elfoglalása” is (1991-ben 2 015 455, 2015-ben pedig 3 196 856 személygépkocsit tartottak nyilván az országban).

A stagnálás pedig azzal magyarázható, hogy az 1990-es évek második felére a töltőállomások már lefedték az országos úthálózatot. Ezután a kutak száma nem emelkedett tovább, a növekvő igényeket valószínűleg egy belső átstrukturálódás, minőségi javulás és a benzinkutaknál lévő töltőpontok számának emelkedése kompenzálta.

A jó lefedettséget bizonyítja a benzinkút-elérhetőségi térkép, vagyis hogy az úthálózat egy adott pontjától milyen messze található a legközelebbi benzinkút – közúton mérve. A töltőállomások pontos térképi ábrázolása és a távolságszámítás a TeIR-ben elérhető helyadatbázis felhasználásával készült, amely 2015-ben 1701 benzinkutat tartalmazott. Az úthálózatból pedig csak az autóval járható, burkolt utakat vették figyelembe.

Az elemzés alapján a benzinkút-lefedettség teljesnek mondható, hiszen az úthálózat több mint 75%-ától 8 km-en belül elérhető egy benzinkút, és több mint 97%-os azon útszakaszok aránya, ahol az üzemanyagtöltő állomás távolsága nem több 16 km-nél.

Érdekességképp megkeresték a magyar úthálózat azon pontját, ahonnan a legtöbbet kell benzinkútig autóznunk: ez az Északi-középhegységben, a Gömör–Tornai-karszt területén fekvő Tornaszentjakab külterületén található, közel a szlovák határhoz. Amennyiben pont itt fogyna el az üzemanyagunk, akkor több mint 37 km-t kellene gyalogolnunk az első töltőállomásig.