Ha az Audinak ott az S8 (sőt, az S8 Plus), a Mercedesnek az S 63 AMG (sőt, az S 65 AMG), vajon miért nem létezik BMW M7-es? Mivel a kérdést vélhetően nem csak egy maroknyi fanatikus tette fel, az Alpina saját kezébe vette az ügyet, és megépítette hiánypótló zászlóshajóját.
Az Alpina B7 xDrive azt a 4,4 literes, V8-as turbómotort kapta meg, amely az M5/M6 fedélzetén már jó néhány hívet szerzett magának. A blokk új szívórendszert kapott, módosították a turbót és a töltőlevegő-hűtőt, nagyobb kapacitású a hűtő, újak a dugattyúk és a gyújtógyertyák. A kipufogót rozsdamentes acél rendszerre cserélték, amelybe bónuszként hangszínszabályozó csappantyú is került.

Az Alpinát nem kötik az autógyártókra vonatkozó szabályok és egyezmények, ezért szemrebbenés nélkül tolta feljebb a leszabályozási határt, csúcsmodellje 310 km/óra sebességre képes. Ilyenkor nem árt a stabilitás, ezért áthangolták a légrugózást és módosították a hátsókerék-kormányzást. A hasmagasság, akárcsak a csillapítás karaktere, szabályozható.
A jellegzetes, 20 colos Alpina felnikre elöl 255/40, hátul 295/35 méretű Michelin Pilot Super Sport abroncsokat húztak, a fékrendszerre kék nyergek hívják fel a figyelmet.
Nem csak az összkerékhajtási rendszer vezérlését módosította az Alpina, hanem a nyolcfokozatú automata sebességváltó programját is, a kézi üzemmódban a kormány küllőinek hátoldalán elhelyezett gombokkal, nem fülekkel válthatunk, az egység a leszabályozási határon sem vált el.
A legdurvább az Alpina B7 xDrive-ban, hogy ránézésre fel sem tűnik, mire képes. A szerény aerodinamikai csomag duplán átverés, hiszen mindenféle hókuszpókusz nélkül nulla felhajtóerőt ér el mindkét tengelyen.
Akinek van egy csepp stílusérzéke, kékben vagy zöldben rendeli meg Alpináját, de mivel az autót kifejezetten a BMW kérésére fejlesztette és kínálja a műhely (legalábbis Észak-Amerikában), hagyományos BMW-színek is kérhetők. Az utastérben extrafinom bőrkárpitozás és átprogramozott digitális műszerfal hirdeti az Alpina kompetenciáját.