Extrém?
Igen, a barlangászat extrém sport. Még Ágnes asszony idején valami csodálatos rendelet minősítette extrémnek a barlangkutatást, barlangjárást. Persze a síelés vagy a teremfoci, ahol nagyságrendekkel több a baleset, nem számít annak, így a síelés közben pórul jártak bajának kezelését fizeti a tb, de a barlangászat közben – amelyet a raliversenyzéssel és a bázisugrással vesznek egy kalap alá – szerzett balesetek csak akkor ingyenesek, ha életmentő beavatkozásról van szó.

Tartósteszt

Könnyű dolga van azoknak a tesztautóknak, amelyeket nem hét közben, munkaidőben próbálgatunk, hanem nyaralásra, kikapcsolódásra, bulizni viszünk magunkkal. Így járt a tartósteszten nyüstölt kocsink is, amely kitűnő túratársunk volt, és számtalan kellemes, nehezen feledhető élmény kapcsolódott a személyéhez.

Indulás

Telerámolva

Telerámolva


Furcsa, de egy kilencnapos, sátras kiruccanás poggyászigénye csak minimálisan haladja meg az egy hosszú hétvégére összerámolt túlélőkészlet térfogatát. Valamivel több élelem és sör kell hozzá, de a felszerelés- és ruhaigény szinte pont ugyanannyi, mintha csak pár napra ruccannánk ki valahová. Ennek ellenére mégis hatalmas halom cuccot kellett berámolni a járgány hátuljába, mindenki bátran pakolt, amikor megtudta, hogy – csomagtérfedélig mérve – 675 liternyi térfogattal gazdálkodhatunk.

Sátrak, hálózsákok, konzervek, aláfekvések, kötelek és mindenféle nehéz vasak, amelyek a barlangjáráshoz feltétlenül szükségesek, várták, hogy az Okosan Pakolás Nagymestere szépen beillessze őket a nekik kijelölt helyre.

Almát tessék!

A tolóajtó jó dolog

A tolóajtó jó dolog


Mivel a gazdagon felszerelt tesztautónkban nemcsak a csomagtartóba rámolhattunk, nem tartott sokáig a raktér feltöltése. Egy darabig ugyan gondolkodtunk, hogy a csomagtartó tetejébe épített tárolórekeszt kiszereljük – ez főként akkor hasznos, ha nem használjuk ki végletekig a csomagtartó befogadóképességét. Végül mégis bent maradt, pár apróságot így könnyebben elértünk, mintha a mélyből kellett volna őket próbafúrások után előtúrni.

Kihasználtuk az ülések alatti, kihúzható fiókokat is. Ezekbe váltócipő került, a kormány mögötti rekesz pedig a temérdek hivatalos papírt – zöldkártya, meghatalmazás, a román úthasználati díj számlái – és a navigációs berendezéseket, fényképezőgépet rejtette.


Kilenc nap egy autóban 1
Föld alatti kalandok – Folytatás a képre kattintva

A legnagyobb meglepetést mégis a hátsó utasok lába alatti titkos rekesz nyújtotta, mert itt a teljes álló napig melegedő kocsiban is hideg maradt az ital, vagy éppen a Zalából származó, ipari mennyiségű savanykás zöldalma.

Az igazi terepgyakorlat a túloldalon.


Terepen

Aki járt már a Pádison, annak nem kell leírni, miféle cudar, araszolós emelkedőt kell leküzdeni, hogy az autós felérjen a fennsíkra. Termetes vízmosások, gyerekfejnyi kövek, por és a szembejövő rönkszállító munkagépek teszik izgalmassá az utazást. Itt hasznos volt, hogy elméletben – ha nem terhelik túl a járgányt – 141 milliméteres a hasmagasság. Ez ugyan nem túl sok, de a gyakorlatban teljesen bevált, a legkritikusabb patakon átkelést is megúsztuk koppanás nélkül.

Terepen

Terepen


A teherautóból finomított csapatszállító járgány teherautós vonásait hamar megszoktuk. Itt kicsit eltérő az ülés- és a kormánypozíció, mint más kocsiknál, de ez inkább csak előnyére válik az autónak. Hosszabb úton valamivel kényelmesebbnek tűnik a Berlingo ülése, mint az átlagos személyautóké, egyedül a kurtább termetű emberkék nyakára leselkedő biztonsági övet érte kritika.

A hátsó sorból nem hallatszottak elégedetlenkedő hangok, amelyet a bőséges helynek, tárolórekesznek – ahonnan időről időre házi sütemények, kekszek bújtak elő -, de akár a tetőablaknak vagy a kifejezetten a második üléssornak szánt szellőzőberendezésnek is betudhatjuk. Volt, aki hiányolta a tetőkapaszkodót, de abban nem volt vita, hogy a tolóajtó remek dolog.

Lakóautó

Lakóautóként funkcionált

Lakóautóként funkcionált


A Berlingót gyakorlatilag egy héten keresztül lakóautóként használtuk. Ugyan nem benne aludtunk, de mivel minden nap elhagytuk a tábort és a javainkat szerettük volna este is viszontlátni, minden indulás előtt telehánytuk cuccainkkal a kocsit.

A kormányon zoknik és pólók próbálták kiizzadni magukból az előző napi, jéghideg patakban megejtett mosáskor felszívott vízmennyiséget, a pedálok alatt a benzinfőző várta, hogy újból kuszkuszt vagy valami jóféle fekete teát készítsünk rajta. Hátul, a csomagtartóban várakoztak a zacskós levesek, konzervek, míg a romlandó, elméletileg hűtést igénylő finomságok az autó hasa alatt vészelték át sikerrel a forró napokat.

Vidámság a hátsó sorban

Vidámság a hátsó sorban


Tetőcsomagtartóján overallok, polár aláöltözetek száradtak, a hátsó lábtérben szállítottunk benne ölnyi tűzifát, a szélvédő mögött pedig termetes napelem ejtette fogságba a fotonokat, hogy másnapra ismét feltöltött akksikkal indulhassunk a sötét, hideg mélységbe. Tehát kevés olyan része volt az autónak, amelyet nem próbáltunk ki rendeltetésszerű és teljesen életszerűtlen üzemmódban egyaránt.

Fogyasztás

Itt még tisztán, jószagúan

Itt még tisztán, jószagúan


Valamivel több, mint ezer kilométert autóztunk a Berlingóval. Ennek nagyobb részét autópályán, kisebb részét pedig főutakon, illetve lidérces minőségű köves, murvás útnak látszó tárgyon araszolva autóztuk, négy, illetve öt emberrel, púposra rámolt csomagtartóval. Az út végi összesítés után 72 liter gázolaj szerepelt a végeredmény rubrikában, amely pontosan hétliteres átlagnak felelt meg.

Még nem tudjuk, mi lesz az autó következő úti célja, de az biztos, hogy nem bánja meg, aki vele tölti majd a szabadidejét. Bár én a hétköznapokon is simán bevállalnék egy hasonló, alaposan teleextrázott Berlingót.

Barlangászat

Ereszkedés


A barlangjárásról a legtöbb embernek nem a legszebb dolgok jutnak az eszébe. A rövid, szerkesztőségi közvélemény-kutatás után csupán egyetlen kollégának volt valami halvány fogalma a barlangászatról. Ő már járt barlangban, de csak az agyag, sötétség és az maradt meg benne, hogy a föld alatt nem jó.

A szűk, sötét, nyirkos, agyagos helyektől az átlagember zsigerből idegenkedik. Legtöbben a beszorulástól rettegnek, és elképzelésük sincs, mi a fenéért megyünk le a föld alá, ha erre nem kényszerítenek fegyverrel. Mi van ott, amiért érdemes órákon át kúszni, kötélen szenvedni, vagy éppen mellig merülni a jéghideg vízben?

A válasz, mindössze két, tömör mondatban itt olvasható. Lehetne ragozni, de minek. Benne van minden, ami lényeges.