Sport Ypsilon és múltidézés a Lancia-nál 1

Sport Ypsilon és múltidézés a Lancia-nál

Már 1925-ben is készített Lancia-t a Zagato, a híres olasz karosszériatervező stúdió, utoljára pedig 1993-ban leplezett le közös modellt a két cég. Elsőként a Lambdát, utoljára a Hyenát. Most ismét az olasz manufaktúra segítségét kérte a Lancia egy modellje átalakításához, ami ezúttal az Ypsilon volt.

Alapvetően narancsszínben pompázik az autó, ami a Lancia verseny színeinek modernkori megvalósulása. Nemcsak színében, hanem kiegészítőiben is újat hozott az autó. Új első lökhárítót készítettek neki, melyben hangsúlyos szerepet kaptak a légbeömlők.

Három hatszög köszön vissza az új első lökhárítóból, ez a forma a Zagato korábbi modelljein is feltűnt már. Ugyanezt a formát fedezhetjük fel a kipufogóvégeken is, amik a szintén új, diffúzoros jellegű hátsó lökhárító alól villannak elő.

Ezeken kívül az Ypsilon átalakított hátsó ajtót és sárvédőszélesítést is kapott, amik hozzájárultak ahhoz, hogy az autó erőtől duzzadóan mutasson. Az első szélvédőtől a hátsóig üvegtető fut végig, amivel légiessé vált az utastér.

Belül a sport névhez illő hangulat fogadja az utasokat. Négy szénszálas alapú, üvegszállal borított sportülést találunk, amelyek sokkal könnyebbek, mint a hagyományos ülések és a leggyorsabb kanyarokban is biztosan tartják a testet. szynviláguk az autó fényezésével harmónizál.

Alumínium hatású kormányt készített a Momo az Ypsilonnak, amit bőrrel vontak be és természetesen légzsákot is rejt. A könnyűfém több más helyen is feltűnik az utastérben, a műszerfal pedig vörös háttérvilágítást kapott. A Zagato-nál átalakították a középkonzolt és az ajtópaneleket is.

 

Múltidéző

A Zagato által készített Lancia modellek:

1. Lambda Zagato 1925
2. Artena Spider 1928
3. Aprilia Sport Aerodinamica 1937
4. Ardea Panoramica 1949
5. Aurelia B 20 Sport GTZ 1955
6. Appia Sport 1957
7. Flaminia Sport 1958
8. Flavia Sport 1962
9. Flaminia SuperSport 1964
10. Fulvia Sport 1965
11. Flavia SuperSport 1967
12. Fulvia Sport Spider 1968
13. Beta Sport Spider 1975
14. Delta Sport (Hyena) 1993

Képek fordíott sorrendben láthatók a galériában.

Az Ypsilon motorterébe komplett új motort építettek be a mérnökök. Az 1.9 MJTD 150 lóerőt tud 4100-nál, mellé pedig 306 newtonméter párosul már 2000-es fordulatszámtól, ami hatsebességes manuális váltón át juthat az első kerekekhez.

Ezzel a turbódízel Ypsilon 7,9 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra, végsebessége 212 km/h. Bár gyorsulásban nem kiemelkedő az autó, de rugalmasságban már sokkal ütősebb. Ötödik fokozatban például 5,3 másodperc alatt gyorsul 60-ről 100-ra, hatodikban 80-tól 100-ig sem kell több 7,3 másodpercnél.

A tapadást 205/40 R17 Pirelli PZero Nero gumik garantálják, amiket speciálisan az Ypsilon Sport számára gyártottak. Az abroncsokon kívül a verseny lengéscsillapítóknak és az új rugóknak is köszönhető a gokartos kanyarsebesség a 15 milliméterrel alacsonyabb kasztnival.

Ám nem csak gyorsulni, lassulni is jól tud az autó, az új fékeket a TRW szállította. Elöl 320, hátul 240 milliméteres féktárcsákat és úszónyergeket alkalmaztak.

A genfi stand másik területén, egy elefántcsont és kék színű, 1933-as Lancia Astura Double Phaeton Castagna feszít, a világ egyetlen autója, amely kétszer, 1933-ban és 2004-ben nyerte meg a híres Villa d’Este Gold Cup díjat. Az autós szépségverseny 75. alkalommal került megrendezésre a Villa d’Este kastélyban (Cernobbio), hogy tisztelegjen az autótörténet leglenyűgözőbb alkotásai előtt.

Az autóra Amerikából érkezett megrendelés a jó nevű Castagna karosszériagyártóhoz, állítólag a dohánymágnás örökösnő, Barbara Hutton szánta ajándékba a férjének. A pompás automobil Washingtonban vészelte át a második világháborút, és Amerikában is maradt 1983-ig, majd visszatért Itáliába. 1996-ban Guido Lamperti, az olasz Történelmi Lancia Klub tagja és a Történelmi Regiszter kurátora vásárolta meg.

A Genfben kiállított kocsi az Astura modelből származott (nevét egy Nettuno melletti kastélyról kapta), amelynek négy sorozatából 2911 darab készült 1931 és 1939 között.

Bemutatásakor kis hengerszögű (19°) V8-as 2604 köbcentis, motorral készült. Ez 4000-es fordulatszámon 73 lóerőt tudott, amivel 125 km/órás sebességre volt képes.

1934-ban a harmadik sorozatot már 2972 köbcentis, 82 lóerős motor hajtotta. A 233L tengelytávja 3332 mm volt, a 233C modellé 3100 mm. Kiváló úttartása és vezethetősége okán versenyeztek is vele: az 1934-es Giro d’Italia két abszolút első helyét szerezte meg.

Acéllemezből készült zártszelvényes alvázába acélrugókon, elasztikusan építették be a motort, és ez a Lancia szabadalom szinte teljesen megszüntette a rezgéseket.