Íven vagyunk - Aprilia motoros iskola 2. rész


Elérkezett a harmadik nap, amikor is az ígéret szerint a tanfolyam utolsó felében már a Hungaroringen motorozhatunk. A szokásos elméleti oktatás után a parkolóban nagyobb sebességgel vehető kanyarokat bójáztak ki. Ezen a napon a csoport fele már letette a térdét a kanyarokban, amit kitörő örömmel fogadtak.

A kanyarkombinációk után pihenésképpen az ideális rajtolási technikákat magyarázta Aszalós Ádám. Elmondása szerint a kétütemű motorokkal jóval nehezebb rajtolni, így ha ezen megtanulja az ember, már nem lesz gondja a négyüteműeken sem. Az Apriliakkal meglehetősen magas, kb. 8000-es fordulatról kell elrajtolni, a gáz és a kuplung megfelelő összhangjával. Természetesen ez nem egyszerű feladat. Az egyik hibalehetőség, hogy a kuplungot túl gyorsan ráengedi a pilóta, így egy ugrás után hirtelen leesik a fordulat, és bebólint a motor. A kuplung hosszú csúsztatása sem ideális, ugyanis egy motoron sem olcsó mulatság egy leégett kuplung cseréje.

Ádám szerint mindenki megérett rá, hogy nagyobb sebességgel a pályán is kipróbálja magát, így pontban 6 órakor a boxutcából a pályára hajtottunk. Néhány lassabb kör következett, ami egyrészt a pálya, másrészt a saját képességeink felmérését szolgálták. Aszalós Ádám mindenki mögé odatapadt néhány kanyar erejéig és a kiállások alkalmával elmondta, mire is kell jobban figyelnie a pilótának. Néhány kör után már bátrabban motoroztunk a pályán és akiknek a parkolóban leért a térde, azok egyre több kanyarban a pályán is koptatták a védőfelszerelést.

Ennek elsajátítása nem megy egyik pillanatról a másikra. A gyakorlatok során sikerült néha az túlzásba vinni az első fék használatát, ami a hátsó kerék elemelkedésével járt, akár csak egy szép streetfighter bemutatón.

Ugyan nem mérték a köridőket, de mindannyian éreztük a különböző testtartásból eredő különbséget. Gyorsasági motorokon az idom viszonylag jó szélvédelmet ad, ami rendkívül megkönnyíti a vezető dolgát. Nagyobb sebességnél a nyújtózkodástól jobb tartózkodni, mivel ilyenkor szinte képes lekapni a szél a motorost.

A két óra folyamatos motorozás rendkívüli élvezetet okozott, de emellett rendkívül fárasztó is volt. Hatalmas könnyebbség volt, hogy nem akart senki sem kétszer akkora sebességgel letolni a pályáról, mint ahogyan az a nyílt napokon szokott történni.

Az utolsó, negyedik nap egy háromnapos kihagyás után következett, mivel az esős idő, valamint a hétvége közbeszólt a tanfolyamnak. Mielőtt újból a nyeregbe pattantunk volna alaposan kielemeztük a pályán szerzett tapasztalatainkat, és néhány jó tanáccsal a fejünkben vágtunk neki újra a pályának.

Szakszerű segítséggel négy alap alatt meglepően sokat fejlődtünk, ami legfőképpen a kanyarvételi technika rohamos javulásán mutatkozott be. A tanfolyam elvégzése után még belegondolni is rossz, hogy milyen bátran motoroztam eddig az utakon és valójában milyen keveset tudtam a valós határokról. Mondhatom hogy a suli nagyon tanulságos volt. Így utólag ez a négy nap mindent pénzt megér a szememben, lehet hogy az én esetemben életet mentett.