Alapvető motoros gyakorlatok az Apriliával – 1. rész 1

Alapvető motoros gyakorlatok az Apriliával - 1. rész

Elérkezett az első nap az Aprilia motoros iskolában, a Hungaroringen. A résztvevők között, volt aki jogosítvánnyal, volt aki anélkül érkezett a tanfolyamra, de egy valami közös volt bennünk. Mindannyian imádunk motorozni, és ezt szerettük volna még magasabb szintre emelni. A tanfolyam nem az alapok oktatásáról szól, hanem a speciális technikákról, így senki sem most ült először egy kétkerekű nyergében.

Az elméleti oktatáson a már több évtizedes tapasztalattal bíró Aszalós Péter próbálta a fejünkbe verni a helyes motorozás fortélyait. Ezek egy része már ismerős volt számunkra, de mindig tanul valami újat az ember.

Manapság egyre kevesebben tartják be a fokozatosság elvét, amivel veszélybe sodorják magukat, és másokat is. Az alapokat semmiképpen sem egy ezres speedmotoron kell elkezdeni, tökéletesen megteszi egy 125-ös, vagy egy 250-es motor. Ezeknek a gépeknek sem akad az utcán ellenfelük az autók között, de mégsem képesek 300-zal száguldani.

A motorozás talán legnehezebb része az, hogy az ember megtanulja kontrollálni önmagát, és ne száguldozzon ész nélkül. Ezt mindenkinek magában kell lejátszani, számtalan elrettentő példát hallani és látni, nap mint nap.

Ami a motorozási technikát illeti, a kanyarodás a legnagyobb kihívás. Kicsit szkeptikusan fogadtuk a hírt, de ígéretet kaptunk, hogy a negyedik nap végére mindannyian térdünkre fektetjük a motort – esés nélkül. Az elméleti órák csak tovább fokozták a gyakorlati feladatok iránti várakozásunkat.

Az elméletet kissé módosított Aprilia RS 125-ös motorokon vittük át a gyakorlatba. Persze voltak olyan résztvevők, aki nagyobb motorral érkeztek, de egy 125-ös motort is nagyon nehéz igazából kimotorozni. Kis súlya miatt ráadásul kanyarokban szinte verhetetlenek ezek a motorok. A sebességre sem lehet panasz, mivel a kétütemű 37 lóerős gépekkel 170 km/órás sebességre is felgyorsultunk a célegyenesben.

A megfelelő protektorok és a bőrruha felöltése után egy felbójázott parkolóba gurultunk. A gyakorlati órákat a szemtelenül fiatalnak tűnő Aszalós Ádám tartotta, aki valószínűleg egy kétkerékűn látta meg a napvilágot, mivel 15 éve rendszeresen versenyez.

Mielőtt lapjával fordultunk volna, a helyes fékezés technikáját próbáltuk elsajátítani, mivel nem mindegy, hogy a nagy sebességről mennyi idő alatt is tudunk megállni. Kezdő motorosoknál gyakori probléma, hogy nem merik kellőképpen használni az első féket, az orraeséstől félvén. Pedig a hátsó fék egy hatásos megállásnál csak keveset dolgozik az elsőhöz képest.

Ennek elsajátítása nem megy egyik pillanatról a másikra. A gyakorlatok során sikerült néha az túlzásba vinni az első fék használatát, ami a hátsó kerék elemelkedésével járt, akár csak egy szép streetfighter bemutatón.

Az első két nap programjából sem hiányozhatott természetesen a kanyarvételek gyakorlása, amihez rengeteg gyakorlat szükséges. A bóják között biztonságosan döntöttük a motort egyre közelebb a földhöz. Amennyiben nem sikerült a kitűzött íven haladnunk, biztonságosan hagyhattuk el a pályát. Sajnos ilyen körülmények ritkán fordulnak elő az utcán, mivel a motorosok egyik legnagyobb ellensége, a padka szinte minden útszélén ott várakozik.

Különböző irányból, eltérő íveken vettük a kanyarokat, egyre nagyobb bátorsággal. Az ideális ívet eltalálni még így sem volt könnyű feladat, alig egy óra alatt mindenki jócskán belefáradt a munkába.

Az első két nap a ugyanabban a parkolóban róttuk a köröket, így izgatottan vártuk a harmadik napot, amikor is birtokba vehettük a versenypályát tejes hosszában.