Zöld, magas padlós villamossal kell kigurulni a Volkswagen-gyár hivatalos Bulli-gyűjteményéhez, amely Hannover külvárosában található. A főként Transporter T1-eseket, T2-eseket és T3-asokat magában foglaló kollekció néhány éve költözött jelenlegi helyére. Egy korábban bezárt Volkswagen-kereskedés helyén nyitotta meg a kapuit, ezért az embernek aligha lehet olyan érzése, hogy múzeumba érkezik meg, hiszen az utcára néző bemutatószalon modern, 21. századi. A különbség annyi, hogy nem vadonatúj Volkswagenek, hanem ősrégi Bullik állnak benne.
Egyszerűen leírhatatlan, milyen érzés belépni a Bulli-szentélybe. Érezni, hogy az embert homlokon csókolja az autóipar legendás fejezete. Persze csak akkor, ha a német nyelvű feliratok alapján sikerül megtalálni a bejáratot. Az eredeti ugyanis használaton kívül van.
A gyűjtemény két részre bontható: a bemutatóteremben a lehető legkülönlegesebb példányok vannak, ezt követően egy restaurátor-műhely található, majd egy oldalsó épületben, egy kisebb csarnokban faltól falig állnak a különféle Transporterek. Ez a létesítmény nem klasszikus múzeum. Még csak nem is így hívják, mivel hivatalosan a Volkswagen Haszonjárművek Klasszikus Járműrészlegeként emlegetik (VWNO).
Hihetetlen, de igaz, ezt teljes egészében legókockákból építették
Eredetileg Ausztriában volt használatban ez a lánctalpas Bulli
Elsődleges célja, hogy ápolja a Bulli-örökséget: egyes példányok kiállításokra, rendezvényekre kölcsönözhetők, egyes Transportereket pedig magángyűjtők megrendelései alapján felújítanak. A műhelyrész az, ahol egyedül nem volt szabad fotóznunk, mivel magángyűjtők példányain is dolgoztak ottjártunkkor.
A szalonépület igazi ritkaságokat őriz: megtalálható itt egy Plattenwagen-replika, amelyet azért csináltak, hogy illusztrálják azt a járművet, amely aztán az ős Transporter sziluettjét megrajzoló holland kereskedőt, Ben Pont is megihlette. Emellett akad itt legókockákból épített Bulli is, amelynek még a belseje is messzemenőkig ki van dolgozva. Itt még egy tapasztalt öreg róka is átvedlik kölyökké, a 75 éves Bulli-örökség kihozza az emberből a gyermeki énjét. Bár valamennyi itt őrzött Transporter megérdemli a figyelmet, a hely korlátozottsága miatt most négy különleges változat bemutatására szorítkozunk.
Sínen van
A hannoveri Bulli-gyűjtemény egyik legkülönlegesebb Transporterén bizony soha nem kell gumikat cserélni, az ugyanis vaskerekeken gurult. Hivatalosan tavaly, a Nemzetközi Bulli Napon mutatkozott be Hannoverben. A Klv-20-as típusszámot viselő jármű eredetileg a bajorországi Plattlingben kezdte meg működését még 1955-ben, egyfajta szolgálati járműként. Leszolgált legalább 15 évet, de a ’70-es években egyre kevesebbet használták, majd leselejtezését követően 1988-ban egy Hessében élő vasút rajongó vásárolta meg. Nagy szerencsére a különlegesség a VWNO-hoz került, amely teljes körűen felújította azzal a szándékkal, hogy megőrizze az utókornak.
A Deutsche Bundesbahn, vagyis a Német Szövetségi Vasút üzemeltetőinek fejéből 1954-ben pattant ki az ötlet, hogy legyenek olyan mikrobuszok, amelyek kötött pályán képesek szállítani a vállalat dolgozóit. Két céget, a Rosenheim-i Martin Beilhackot, valamint a Waggon- und Maschinenbau GmbH Donauwörthöt bízták meg, hogy építsenek át 15 darab T1 Kombit. Az átalakítás során olyan „szuper képességekre” tett szert a piros Bulli, amelyeket a földi halandó még csak nem is sejtene!
A kormánykerék felesleges tartozéknak bizonyult
Az egyik legfontosabb, hogy olyan hidraulikus szerkezettel látták el, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen tolatni vele, ha a helyzet úgy hozza, hanem a kocsitest szimplán 360 fokban elfordítható. Vagyis, ha jön a „hátra arc”, akkor ez a Bulli arcvesztés nélkül képes megfordulni úgy, hogy a sínről egy centit is elmozdulna.
Erre azért is van szükség, mert bár a vonatokat dupla vezetőállással szerelik, ebben csak az eredeti van meg. Kormányt felesleges lenne keresni benne, mivel az átalakítás során kivették. Az eredeti műszerfalnak is búcsút lehetett inteni és az első sorba egy nagy üléspadot szereltek be, amelyen szerencsés esetben akár három fő is elfér. A fényszórókat letakarták, helyükre vonatlámpákat szereltek fel a karosszéria két oldalán. Igazán különleges élmény lehet vele utazni, de látni sem kevésbé különlegesebb!
Miért Bulli a Bulli?
Joggal merül fel a kérdés, hogy miért becézi mindenki Bullinak, ha Transporter az eredeti neve? Nos, kevéssé ismert tény, de a Volkswagen már a bemutató előtt, 1949-ben le akarta védetni a „Bulli” megnevezést a Szabadalmi Hivatalnál, de egy másik cég lecsapott rá. Eredetileg egy hegyi járművet neveztek így, de a Bulli elnevezés aztán soha többen nem tágított a Transportertől. Végül 2007-ben mégiscsak sikerült levédetnie, de azért 57 évet kellett várnia minderre.
Ennek köszönhető, hogy gyakorlatilag valamennyi generáció Transporter néven futott. A T1-est 1967-ben követte a T2-es, amire gyakran hivatkoznak „Hippibuszként” is. A harmadik generáció – ami az utolsó farmotoros volt – pedig 1979-ben került gyártásba. A T4-est 1990-ben dobták piacra és ez már orrmotoros volt. A VW-t az vette rá a váltásra, hogy a konkurensek mikrobuszai ekkor már sokkal pakolhatóbbak és variálhatóbbak voltak. A T5-ös 2003-ban jelent meg és kis facelifttel ugyan, de egészen 2016-ig gyártásban volt. Az utolsó hannoveri generáció a T6-os volt, amelynek gyártása 2024-ben ért véget. A Transporter azonban már a hetedik generációval jár, amely közös alapokon nyugszik a Ford Transit Custommal. Ennek gyártása azonban már nem Németországban, hanem Törökországban zajlik.
Porsche-motoros dög
Reprezentatív helyen, az üvegablakos szalon részen kapott helyet a gyűjtemény egyik ikonikus darabja, amelyen számos Porsche-logó látható. Mindez nem valami furcsa „átmatricázós” hóbort eredménye, ennek az emblémának igenis van létjogosultsága a T3-ason, legalább is az általunk megtekintett példányon! 1983-1985 között mindössze 15 ilyen T3-as épült. Érdekesség, hogy hajtásukról nem a Volkswagen által fejlesztett motor gondoskodik, mivel a farába 3164 köbcentis, hathengeres, 231 lóerős motor került, amely a Porschétól érkezett és eredetileg a 911 Carrera hajtására használtak. Az átalakítás miatt a csomagtér alsó lemeze 10-15 centiméterrel feljebb került, de ez egészen elhanyagolható kompromisszumnak számított a ’80-as években, nemde?
Ezzel a motorral állítólag 185 km/órával is képes volt repeszteni a Tranyó, a 100-as tempót pedig álló helyzetből mindössze 8 másodperc alatt érte el. Nemcsak a motor érkezett a német sportkocsi gyártótól, hanem a felfüggesztés, valamint a fékek is. Így aztán jogosan kerülhetett fel a Porsche logó rá, amely nem mellesleg a ’80-as évek komfortszintjét képviselő T3-as belsejéből is visszaköszön. Odabent két-két egymással szembefordított, széles fejtámlával ellátott, karfás ülés vár az utazókra a B-oszlop mögött. Elől pedig egy fő fér el még a vezető mellett.
Egy ilyen mikrobusz ára 145 000 német márka (kb. 29,5 millió forint) volt. Összehasonlításképpen: 1984-ben a Carrera 3.2 ára 66 950 német márka (13,4 millió forint) volt!
A Porsche B32-es néven futó modell hajtásról eredeti Porsche motor gondoskodott
Hátul összesen négyen fértek el kényelmesen
A luxus érzete kellemesen legyinti meg az embert ebben a Transporterben: az ülések mellett csikktartók, illetve szivargyújtók is vannak, középre pedig szükség esetén egy mobil asztalka húzható fel a véget nem érő kártyapartikhoz. A tolóajtó sarkánál egy kis minihűtő is rendelkezésre áll, így aki itt foglalt helyet hajdanán, az akár a bárpultos szerepét is betölthette, hiszen menet közben neki kellett adagolni a finomabbnál-finomabb nedűket.
Hogy kinek jutott eszébe ez a gép? Nos, magának a Porschénak, mert szükségük volt kísérő autókra, amikor a ’80-as években a Párizs-Dakar ralin vitézkedtek. A megmaradt példányok értéke magas, mint magyarok vérnyomása a sós ételektől. Egyik-másik aszfaltszaggató B32-es több mint százmillió forintnak megfelelő összegért cserélt gazdát a közelmúltban!
Bulli a gyorshajtók ellen
A gyűjteményben saját sarkot kapott az a T1-es Kombi Radarwagen, amely eredetileg 1953-ban gördült le a gyártósorról és amelyet a Német Demokratikus Köztársaság rendőrsége használt a gyorshajtók ellen. A sebességméréshez alkalmazott eszközök és módszerek megegyeztek a „tőkés” országokban használtakkal, vagyis például radaros sebességmérőket vetettek be a mindennapokban. Akik túllépték a sebesség-korlátozásokat, azokat megbüntették. A sebességmérést többek között ebből T1-esekből végezték, amelyeket minimálisan át kellett alakítani ahhoz, hogy az eredeti célnak megfelelően tudják használni őket az egyenruhások.
Kivették a második és harmadik üléssorban található üléspadokat, helyükre egy asztalt, széket valamint a szükséges műszereket tették. Emellett beépítettek egy lelakatolható ládát is a felszerelések tárolására. Érdekesség, hogy a T1 Kombi hátfalába egy lámpát is beépítettek, így mindkét irányból látható volt a jármű, ha éppen éjszaka sebességet mért. A hátsó ablak mögötti műszeren egy vaku is volt, amely villant, ha bemértek valakit. Ezt a T1-est nyolcéves korában, 1961-ben alakították át és sokáig oktatójárműként is funkcionált. Egykoron Heinz Scholze nyugalmazott rendőr is dolgozott vele, akit ráadásul ugyanez a Bulli mért be szolgálaton kívül.
Ebből a T1 Kombiból mérték a szabálytalankodókat
A sebességmérést végző egyenruhás munkahelye
„Egy kollégámmal igyekeztem hazafelé egy berlini tanfolyamról. Jól elvoltunk az autóban, beszélgettünk, nevetgéltünk. Elnéztem a táblát, 83-mal mentem 50 km/óra helyett. Pénzbírság és négy hétnyi gyalogos közlekedés lett a jutalmam” – jegyezte meg Heinz Scholze, aki 2022-ben újra találkozott legendás szolgálati járművével.
Az NDK később a T2-esekből is mért, ami azt bizonyítja, hogy a radaros Bulli beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Micro koncepcióbusz
A gyűjteményben természetesen nem csak oldtimerek vannak. A csarnok egyik sarka egy olyan koncepciót rejt, amely bizony már annyira koros, hogy felnőhetett egy olyan generáció, ami nem is hallott róla. Hadd jegyezzem meg gyorsan, premierje tényleg nem most volt, mert eredetileg 2001-ben rántották le róla a leplet a hannoveri IAA-haszonjármű-kiállításon. A VW egyszerűen csak Microbus-nak nevezte a koncepciót, ami jól láthatóan modern, 21. századi főhajtás akart lenni a VW Bulli örökség előtt. 2002-ben még úgy írtunk róla a Vezessnél, mint a Sharan utódja.
Ez a tisztelgés azonban korántsem „kényszeres”. A hatszemélyes mikrobusz egyszerre egyesíti magában a családi egyterűk és az üzleti felhasználásra szánt személyszállító furgonok előnyeit. Hátul egymással szembefordított ülések vannak, de a második üléssor akár a menetiránnyal egyezően is beépíthető. Ez már csak azért is indokolt, mert háttámlájukban kis színes képernyők vannak, amelyeket Playstation-höz lehetett csatlakoztatni. Mennyire jól érezhették magukat a gyerekek benne!
A VW Microbus 24 évvel ezelőtt mutatkozott be a nagyvilágnak. Napjainkban nyugdíjas éveit éli, de azért jut még neki rivaldafény
A VW Microbus futurisztikus utastere még mindig patika állapotnak örvend
A Volkswagen Microbus szériagyártásának elindítását sokáig lebegtette a gyár. Akadtak elképzelések a koncepció Egyesült Államokban történő összeszerelésére is, de a Crysler végül a hétüléses Volkswagen Routant kezdte el gyártani. Így a 3,2 literes, hathengeres, 321 lóerős motorral szerelt VW Microbus sorozatgyártását végül elengedték. 2011-ben aztán ismét előálltak vele, de immáron Bulli koncepció néven hivatkoztak rá. Az már viszont elektromos hajtáslánccal rendelkezett, így ténylegesen a VW ID.Buzz egyik ősének tekinthető.
A hannoveri gyűjtemény még számtalan érdekességet rejt. Akadt itt eredeti állapotában megőrzött betegszállító, illetve lánctalpas Bulli. Az elektromos hajtású T2-esről, valamint egy utólag átépített villanyhajtású Bulliról már nem is beszélve. A VW Nutzfahrzeuge Oldtimer gyűjteményt érdemes felkeresnie annak, aki Hannoverben jár. Angol és német nyelven kis csoportos tárlatvezetést tartanak, előtte viszont mindenképpen érdemes időpontot egyeztetni ezen az oldalon, mert ahogy az elején utaltunk rá, számtalan dologgal foglalkoznak és a látogatók fogadása csak az egyik ezek közül.
Hirdetés
75 éves a Transporter
Idén ünnepeljük a Transporter 75. születésnapját – és nincs is jobb módja a közös ünneplésnek, mint együtt lenni azokkal, akiknek ez több, mint jármű: életérzés.
Találkozzunk 2025. július 25–27. között a 34. Művészetek Völgye fesztiválján egy fergeteges Transporter Találkozón!
Tábortűz, kemping, jó társaság – és természetesen rengeteg Transporter, a veterántól a legújabb modellig.
Van Transportered? Hozd el! Nincs még? Gyere, nézd meg közelről!
Részletekért kattints erre a linkre!
