Egykoron hozzátartoztak a főváros, illetve a vidéki nagyvárosok utcaképéhez, ma már szinte kiváltságosnak érezheti magát az, aki még menetrend szerinti járaton utazhat Ikarus 260-assal. Sajnos eljárt felette az idő, a légkondis és alacsonypadlós társaik kiszorították a 260-asokat az utakról, pedig még ma is bírnák a strapát. Ennek ellenére az Ikarus 260-as kultusza egyre növekszik, amiben bizonyára szerepet játszik, hogy már ritkaságnak számít és az is, hogy idén ünnepli 50. születésnapját.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy Magyarország határain belül és kívül is sok olyan ember él, akinek ez volt a “nagybetűs busz”. Ez alól én sem vagyok kivétel, éppen ezért jobban vártam, hogy találkozzak egy féltve őrzött példánnyal, mint ha valami high-tech prototípust kellett volna megnézem. “Most lefordulunk az aszfaltútról és még körülbelül 1-2 kilométert megyünk a murvás úton” – mondta a telefonba Dormán László, amikor odavezetett a féltve őrzött kincshez. A pontos helyszínt nem árulhatom el, de cikkünk alanya egy olyan helyen éldegéli a mindennapjait, ahova talán még egy földönkívüli sem tudja bejutni. 

Vezettük az egyik utolsó Ikarust 1

2019. január 31-én állítólag az utolsó két Ikarusból ez volt az egyik, amelyik még ment. Ez a fotó 2018 végén készült róla.

Ettől függetlenül köszöni szépen, jól van, és bár 1989-ben gördült le a gyártósorról, a Rába motorja pöccre indul. Arra sem kell sok időt várni, hogy legyen levegő a légrugójában, hogy aztán lehessen menni vele. A fényezése miatt ez az autóbusz biztosan ismerős lehet azoknak, akik abban a városban élnek, ami 2023-ban Európa egyik kulturális fővárosa lesz. A Praga 2M70 automata váltós busz eredetileg a CLH-611-es rendszámmal közlekedett a Balaton Volán, majd az ÉNYKK üzemeltetésében Veszprémben. 2019. január 31-én azonban szolgáltatóváltás miatt nyugdíjazták. Ekkor már 1 650 000 kilométer volt benne. 

“Utána egy évre parkolópályára tették őket, majd 2020 januárjában eladósorba került több tucat másik exveszprémi Ikarusszal együtt. A lehetőség nagyon sok mindenkit érdekelt, ezért lényegében várólistára tették az érdeklődőket. Erre mi is felkerültünk, és amikor szóltak, hogy lehet megnézni az Ikarusokat, akkor mentünk és ezt választottuk” – kezd bele a történetbe Dormán László. 

Vezettük az egyik utolsó Ikarust 2

Dormán László és családja már több mint egy éve élvezi a veszprémi Ikarus 260-as társaságát.

Ezt követően az új tulajdonos próbarendszámmal elvitte egy szigorúan őrzött telephelyre, a busz jelenleg ki van vonva a forgalomból. “Honnan jött az ötlet, hogy vegyünk egy buszt? Őszintén szólva a kisebbik fiamnak vettem, ő nagyon régóta oda van az Ikarusokért. Őrá pedig a nagyobbik fiam ragasztotta ezt a buszfanatizmust. Mivel tavaly elkezdődött a koronavírus-járvány, ez jó otthoni időtöltésnek tűnt” – hangsúlyozta László. És valóban: a busznak még megvan az eredeti kasszája is, igazi buszjegyekkel.

Új szívvel

Az “eredeti” szó hallatán persze azonnal a gyári dolgokra terelődik a szó. Vajon mi az, ami még igazi, és mi az, ami már utólagos beszerelésű? Az utasteret elnézve azt mondhatjuk, hogy típusidegen dolog nincs benne, úgy tűnik, hogy gondos gazdája volt a busznak a Volán. Ettől függetlenül a 32 év nem múlt el eseménytelenül. 2000-ben a régi D2156-os dízelmotorját Rába D-10-es erőforrásra cserélték, ami komoly minőségi ugrásnak számított akkoriban. Négy évvel később kapta meg a busz az első nagyjavítását, ezt követően pedig csak az esetleges műszaki vizsgák miatt történtek kisebb-nagyobb javítások. Szélvédőt például biztosan cserélni kellett rajta, mert már az Irisbus idején használt Ikarus-logós üveg van a homlokfalában.

Aktív éveinek vége felé – feltehetően 2016 után – az eredeti Debrecen-üléseket is cserélték benne. Hogy mi volt a motiváció, jó kérdés, mert eszerint a videó szerint nem voltak siralmas állapotban. Elképzelhető, hogy pusztán esztétikai változást szerettek volna elérni a lekerekített sarkú Mór-ülésekkel, amik szerintem ebben a sötétbarna árnyalatban mutatnak a legjobban. A látványos változásokat ezzel ki is lőttük, szemfüleseknek még feltűnhet 1-1 sárga leszállásjelző, amelyek eredetileg a 400-as családban voltak használatosak, na meg a jó állapotú pöttyös PVC-padló. Ami ennél is feltűnőbb azonban, az, hogy a lépcsőknél nincs rozsda, de kívül sincs komolyabb jele a korróziónak. Persze erre mondják, hogy nem lehet tudni, mi van a lemezek alatt, de manapság 8-10 éves buszokat is meg tud enni a rozsda, de ez az Ikarus köszöni szépen, jól van, és most bárki lecsaphat rá. 

Idén aztán felraktam az internetre, mert őszintén szólva már ritkábban használjuk. Csak a telephelyen belül megyek vele, véleményem szerint azért ennél többet érdemelne” – teszi hozzá hozzá László. A buszra már nemcsak Magyarországról, hanem Németországból is voltak érdeklődők. Akadnak olyan is, akik alkatrészként vennék meg, de vannak olyan jelentkezők is, akik Ikarus-rajongók, és saját használat céljából felújítanák és megőriznék az utolsó veszprémi 260-asok egyikét. László szerint most a 200-asokra hatalmas a kereslet, tavaly, amikor eladták az egykoron a megyeszékhelyen közlekedő Ikarusokat, kettőt lengyelek vették meg, akik “lábon vitték haza” az autóbuszokat. 

Vezettük az egyik utolsó Ikarust 3

Pöttyös padló, Szofita-izzós lámpák és Mór ülések.

Persze felmerül a kérdés, mi van akkor, ha valaki egy ilyen legendás Ikarus tulajdonosa lesz. “Amikor megvettem a buszt, megkérdeztem egy szerelőt, hogy ennek milyen szervizigénye van. Nevetve visszakérdezett, mintha rosszul hallana, hogy ennek szervízigény? Azt is hozzátette, hogy ez olyan, hogy csak beülsz és mész vele ki a világból”– meséli a jelenlegi tulajdonos. És vezetni is pofonegyszerű: az automata váltónál csak be kell nyomni az A, vagyis az “automata” gombot, ki kell engedi a rögzítőféket, és már lehet is repeszteni vele. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a váltógombok még eredetiek, de mivel lekoptak, a gombsor alá odatették a szükséges betűket és római számokat. Az ős-Praga-váltóhoz képest annyi a különbség, hogy a Z helyett R betűt alkalmaztak, vagyis a gombsor most B-R-I-II-A-N feliratozással működik). A busz leendő tulajdonosának egyébként érdemes megnéznie ezt a korabeli videót a Praga váltóról. 

A Rába dízelmotorjának gázadáskor jelentkező öblös kerregése és a Rába hátsó híd jellegzetes búgása szinte azonnal visszarepíti az embert a ’90-es évekbe, amikor még fénykorukat élték ezek a 260-asok. De hogy milyen is vele utazni, vagy éppen vezetni, azt a legjobban talán ez 2016-os, róla készült videó adja vissza.

 

 

 

 

 

Az egyik utolsó, itthon maradt mohikán tehát új tulajdonos kezébe kerülhet. László most 1,5 millió forintért kínálja az autóbuszt az egyik legismertebb használtautós weboldalon. Mi csak reménykedni tudunk benne, hogy jó kezekbe kerül, alkatrészbányának nem ajánljuk, ahhoz túlságosan jó állapotban van, szinte kicsattan az egészségtől, és ezt túlzás nélkül állíthatjuk.