Az orosz Volgabus a hannoveri IAA haszonjármű kiállításon mutatta be legújabb generációs elektromos autóbuszát, melyet a Vezess is megtekintett. Ha nagyon röviden akarnánk jellemezni a CR12E-t, leginkább egy sci-fi díszletei közé illene be. A futurisztikus jelzőt már annyira elcsépelték, hogy kár lenne ismét ezt puffogtatni, de ez a busz valóban úgy néz ki, mintha a jövőből jött volna. Ez az élmény leginkább akkor van meg, ha szemből, vagy hátulról nézzük a buszt.

A tervezők nem csak a hasábtest forma egyedivé szabására ügyeltek. Nagy gondot fordítottak a jármű tetején található lítium vas-foszfát (LiFePO 4) akkumulátorok optikai “eltüntetésére” is, elkerülve ezzel az ormótlanság látszatát, ami azért még mindig előfordul egyes akkumulátortechnológiás autóbuszoknál. Pedig a CR12E nem kevés akkumulátort cipel és összteljesítményük eléri a 300 kWh-ot. Ennek eredményeképpen az autóbusz viszonylag nagy, mintegy 300 kilométeres hatótávolságra képes.  Ez a városi közlekedésben már elegendő lehet a napi utasszállításra, éjszaka pedig 60 kW-os DC-töltővel 4-5 óra alatt teljesen feltölthetőek az akkumulátorok. Az új generációs Volgabus állítólag 30 százalékkal könnyebb elődjéhez képest, viszont a súlyos akkumulátorok miatt össztömege így is eléri a 19 tonnát.

Az utastérben még az utasfolyosót is LED-technológiával világítják meg.

Kulcskérdés egy ilyen busznál az energiafelhasználás, hiszen nem arra tervezték, hogy üresen rója az utakat. A Volgabus hajtásláncát úgy optimalizálták, hogy a lehető legjobb energiamegtakarítása legyen képes. Ezt a célt szolgálja a BMS akkumulátorfelügyeleti rendszer, mely csökkenti a cellák energiaveszteségét. Az elektronikusan vezérelt fékezés pedig gondoskodik arról, hogy a rekuperációval a lehető legtöbb energiát lehessen visszatáplálni az akkumulátorokba.  A jármű energiafelhasználása a SORT3-as mérés szerint 0,8 kWh, amiben benne van a 30 kW-os klimatizáló egység és az akkumulátor hűtőkompresszorának fogyasztása is.

Az autóbusz hajtásáról két, egyenként 125 kW-os (170 LE) elektromotor (összesen 326 LE) gondoskodik, melyek használatával maximálisan 80 kilométer/órás sebességgel képes közlekedni. Az utasok biztonsága érdekében szükség volt a gyorsulásszabályozó beépítésére is, ami megakadályozza, hogy egy megállóból túl gyorsan induljon el az autóbusz. A CR12E utasterébe három, széles, kétszárnyú ajtón keresztül lehet feljutni. Utastere teljes egészében alacsonypadlós és a 26 ülőhelyből hat szék dobogómentes, ami könnyebbséget jelent az idősek számára is. A második ajtóval szemben nagyobb peronrészt alakítottak ki, melyet babakocsival, kerekes székkel utazók vehetnek igénybe, de hosszában akár egy-két kerékpár is elfér.

A vezetőfülke falába képernyőket rejtettek el.

A belső teret úgy álmodták meg, hogy bár megfelel a konvencióknak, mégis azonosíthatóvá teszi a gyártót. Mindez olyan egyedi megoldásoknak köszönhető, mint például az utastéri folyosó LED-technológiás megvilágítása, illetve a képernyők beépítése a vezetőfülke falába, valamint a dizájnos grafikai elemeknek a jármű belső falán. A bézs-fekete színű üléskárpitok pedig jól harmonizálnak a kék, illetve világosbarna szőnyegpadló hatást keltő PVC-burkolattal.

BMG Volgabus

A Volzsszkij székhelyű cég volt az első, mely alacsonypadlós autóbuszok gyártásába kezdett Oroszországban. 2015-re a harmadik legjelentősebb autóbuszgyártóvá nőtte ki magát az orosz piacon. 2016-ban bemutatták az első önvezető orosz elektromos busz prototípusát, idén pedig jelentős modernizáláson esett át a Volgabus elektromos autóbusza.

Másik oldalról sem csúnya.

A Volgabus alváza az autókhoz hasonlóan nem manufakturális körülmények között, hanem már az ipar 4.0-s trendeknek megfelelően, előre programozott robotokkal készül. Sőt, a lenti videó tanulsága szerint egyes alkatrészeket is önműködő robotok szállítanak a munkaállomások között. A jövő tehát már itt van, az automatizált gyártás elérte az autóbuszgyártást is. Lehet, hogy a robotok jobb autóbuszokat fognak gyártani az embereknél?

Fotók: Aranyi Péter (kivéve: legfelső kép – auto.drom.ru)

Forrás: Vezess