Sok embernek a nyugdíjas lét a jól megérdemelt pihenés időszaka. Azonban a veterán tehergépkocsikért rajongó John Thompson számára, aki nyolc évvel ezelőtt ment nyugdíjba egy ír fuvarozócég tulajdonosaként, a nyugdíjazás azt jelentette, hogy végre lesz ideje nyomozásba kezdeni, teljesen átadni magát hobbijának, ami nem más, mint egy veterán Scania 141-es tehergépkocsik felkutatása, majd megvásárlása és restaurálása.

John rajongása a Scania 141-esek iránt szakmai pályafutásának kezdetéig nyúlik vissza, amikor gyári képzésben részesített szerelőként dolgozott egy otthonához közeli Scania-márkakereskedésben Larne városában, Észak-Írországban.

“Nagyjából 20 vagy 21 éves lehettem, és ez egy meghatározó időszak volt számomra” – emlékezett vissza. „Akkoriban a Scania 141 volt a Scania zászlóshajója, én pedig nagyon élveztem ezeken dolgozni a műhelyben. Az emlékek megmaradtak, így ma tagja vagyok egy írországi veterán 141-es klubnak.”

Egy ritka tehergépkocsi felkutatása

Az évek során John begyűjtött Scania 141-es billencseket és más teherautókat a típusból, de volt egy veterán tehergépkocsi, amely különösen felkeltette a figyelmét.

“Elkezdtem kutatni egy kicsit, és azt találtam, hogy az 1980-as évek elején a Scania jobbkormányos 6×4-eseket exportált Új-Zélandra, ahol ellátták ezeket egy második kormányzott tengellyel, így négytengelyesekké váltak. Ezt azért csinálták, mert Új-Zélandon kicsi a megengedett tengelyterhelés, így a legtöbb jármű négytengelyes.”

Ezekből a különlegesen átalakított gépekből tíznél is kevesebb épült, ugyanis túl drágák és nehezek voltak ahhoz, hogy versenyre kelhessenek a többi márkával az új-zélandi piacon. Három évtizeddel később Johnnak hétévnyi nyomozásába került, hogy találjon egy ritka veterán Scania 141-est Új-Zélandon a kívánt specifikációval. Annyira izgalomba jött, hogy egy fotó és az eladó elmondása alapján látatlanban, telefonon keresztül megvásárolta. De ez még csak a folyamat kezdete volt.

Keresztülutaztatni a világon egy veterán Scaniát

“Azt gondoltam magamban: hogyan fogom ezt valaha is hazajuttatni?!” – ami jogos kérdés volt, tekintettel a teherautó méreteire és az Új-Zélandot Észak- Írországtól elválasztó 18 ezer kilométerre.

Végül talált egy Japánba tartó hajót, amely út közben lerakta Szingapúrban a teherautót. Majd egy másik fuvarozó elvitte a Scania 141-est az angliai Bristol kikötőjébe, így ennek a hosszú és masszív járműnek a szállítása több mint 10 ezer angol fontjába került. Majd innen elvezették Larne városába. Mindez mégis megérte neki.

“Amikor megérkezett a depóba, és először megláttam, nem voltam csalódott” – mondta John. Azonban a nyomozómunka itt még nem ért véget. John talált egy fotót a 141-es tehergépkocsiról, amin vadonatúj volt, így újrafényezték az eredeti színeire és dekorációjára, még a Sundowner nevet is felfestették, amit első tulajdonosa adott a járműnek (a ’sundowner’ kifejezés az új-zélandi szlengben naplopó csavargót jelent).