Hol a határ, amikor egy kisáruszállító még családi célokra is használható, amikor még a lakótelepi parkolókban, az otthoni garázsban és a plázák mélyén is kényelmesen elfér, miközben funkcióját sem veszíti azáltal, hogy túl rövid, túl keskeny, vagy túl alacsony karosszériával készül.

Amíg az embernek nincs családja, nem is sejti, milyen nehézségekkel találhatja szemben magát, amikor áruszállítói munkát vállal egy B kategóriás jogosítvánnyal vezethető puttonyossal. Amíg csak esténként viszi moziba barátnőjét a céges furgonnal, esetleg barátaival hármasban ugranak le valamelyik fesztiválra, addig fel sem merül, hogy a három, azaz két és fél ülés akár kevés is lehet, hisz a középső helyre kárhoztatott, a baráti hierarchiában aznap legalulra került utas térdét könnyű odébb lökni, amikor a negyedik fokozatot szeretnénk kapcsolni, kettesben pedig akár jól is jöhet a váltóbot combközeli kialakítása. Később azonban, amikor már volt barátnőnket feleségnek hívjuk és barátaink is inkább családjuk békéjét óvják, minthogy lemezes raktérben pihenjék ki hosszú fesztiváli esték fáradalmait, akkor rájövünk, hogy mindennapi életünk egyre több helyet igényel.

82 fotó

Az új Peugeot Partner elődjeit mindenki jól ismeri, így nekem is volt szerencsém kipróbálni már jó néhány változatát. Emlékeimben méretes puttonyosként él, ezért amikor azzal a kéréssel keresett meg egyik ismerősöm, hogy segítsek neki elszállítani egy teljesen összecsukott edzőpadot, bátran vállaltam a feladatot. Beültem hát az újonnan megszerzett Partnerbe és a tett színhelyére hajtottam. Mire odaértem, két fiatal barátom kimerülten harcolt az edzőpaddal, ami addigra lecipeltek a harmadikról. Ám ekkor mindnyájunkat váratlan meglepetés ért. A szerkezet legkompaktabb helyzetében is hosszabb volt, mint a Partner raktere, melynek jobb szélső utasülése ugyan fel- és lehajtható, a rakteret elválasztó rácson azonban csak egy fémlap kinyitása után feltáruló kisméretű nyíláson lehet átdugni bármit is, ahol természetesen nem fért át a pad egyetlen nyúlványa sem. A feladat végrehajtása tehát mindnyájunk megdöbbenésére meghiúsult, de a kudarc lendületet adott ahhoz, hogy pontosan meghatározzam, mire is alkalmas egy Partner.
A sorban a második Peugeot haszonjármű két méretváltozatban rendelhető, melyek közt csupán hosszúságuk tesz különbséget. A kipróbált rövidebb kivitelből az edzőpados kudarc után nem néztem ki a két raklapnyi befogadóképességet, ezért hát számolni kezdtem. A kerékjárati ívek meglepően laposak, így a köztük lévő 1229 mm hely akár egy szabványos EUR-raklap elhelyezésére is alkalmas lehet. Ehhez társul a 1800 mm-es raktérhosszúság, ami a 1200×800 mm-es raklappal keresztben számolva széltében 23, hosszában viszont 200 mm-rel meghaladja a szükséges értéket. Mindez annyira kiélezett képet mutat, hogy muszáj volt mihamarabb kipróbálnom. Képzeletben hát fuvart vállaltam egy informatikai szolgáltató cégnél, ahol lézernyomtatóhoz való tonerekkel készültem mindent eldöntő próbát tenni. Mielőtt azonban a targonca erejével kíséreltük volna meg bepréselni az árut, egy üres raklappal ellenőriztem, nehogy a kerékdobok lemeze bánja lendületes vakmerőségünket.
Kijelenthetem, hogy elfért a raklap, a 2,3 cm szabad térből azonban mindkét oldalra csupán 11 mm jutott, ezért nem volt olyan vállalkozó targoncás a közelben, aki megpakolta volna a sérülés-, sőt szinte pormentes tesztautót. Betoltam hát az üres raklapot az elválasztófalig és egy másik palettáról kézzel kezdtem a pakolást. Mikor aztán bekerült az áru, a második raklapot is a raktérbe tettem, ami mögött, ha 20 cm nem is, bőven elegendő hely maradt ahhoz, hogy a hátsó kétszárnyú ajtók becsukódhassanak. Elöl, a válaszfalnál azonban nem volt ilyen rózsás a helyzet. Mivel a raklap alja a rács raktérbe nyúló részei alá csúszott, ezért az a magasabban pakolt dobozokat némileg hátrébb lökte. Természetesen kis odafigyeléssel kiküszöbölhető a probléma, ha a raklap betolása közben az oldalsó tolóajtók valamelyikén figyeljük az áru helyzetét, miközben azon izgulunk, hogy a EUR-raklap gyártója valóban szabványos méretű egységet készített, mivel akár egy centin múlhat, hogy a hátsó ajtók ne csukódjanak.

Az oldalsó tolóajtók egyébként sok mindenre nem alkalmasak. Talán, csak ha ömlesztett árut, mondjuk kisebb postai csomagok szállítunk, akkor vehetjük hasznát a könnyen hozzáférhető raktérnek. A tolóajtó által feltárt nyílás a legkeskenyebb ponton ugyanis csupán 64 cm széles, míg a legszélesebb helyen sem éri el a 74 cm-t. Bár a hátsó ajtók 1148 mm-es hasznos magasságától csupán 48 mm-rel marad el a tolóajtó mögötti hely, ezen legfeljebb ruhás zsák pakolható kényelmesen. Az extraként rendelhető, baloldali raktérnyílás azonban az üvegezés nélküli raktér esetén igen praktikus lehet, mivel személyes dolgainkat, táskánkat, ruhánkat itt könnyen, a vezetőülésből épp csak kilépve helyezhetjük el anélkül, hogy illetéktelen szemek észrevehetnék azt. Emellett menet közben sincs veszélyben az áru, mivel az ajtók elinduláskor automatikusan záródnak, viszont csak az utasajtók nyílnak a későbbi kiszálláskor. A raktér három ajtaja csak a távirányító, vagy a műszerfal külön gombjának megnyomásával nyitható, vagy ezekkel akár be is zárható, a fuvarfeladat igényeinek megfelelően.

Hosszú, kis átmérőjű árut szállítóknak emellett érdemes jobb oldalra a Multi-Flex üléspadot választaniuk, mivel ennek ülőlapja két részben nyitható, háttámlájának pedig külső fele le is hajtható. A jobb oldali lap felhajtásával a lábtérben kapunk hatalmas helyet, támlával együtt lehajtva pedig a raktérből tolhatunk előre bármilyen szállítmányt. Ha pedig ez nem lenne elegendő, például csőszerelő vagy zászlórúdkészítő kisiparosok számára a hátsó kétszárnyú ajtó jobb fele ki is nyitható, hogy azon kilógatva tovább nyújtható legyen a szállítható áru hossza. Mindez elsőre hallásra nem tűnik meglepőnek, ám érdemes átgondolni a rendszer működését: a hátsó ajtó jobb szárnya csukódik ugyanis először, amit egy külön zárszerkezet rögzít, majd erre csapjuk rá a külső kilinccsel rendelkező, szélesebb bal ajtót. Igen ám, de ha a jobboldalit nyitva hagyjuk, a balnak nincs mire csukódnia, így nem csak a nyitott, de a csukott, egyébként a rendszámot is tartó szárnyat rögzítenünk kellene valamilyen biztonságos és szabályos helyzetben. Erre találta ki a Peugeot azt a kis sárga kallantyút, amivel alul lezárhatjuk az ajtó bal szárnyát, így a normál zárszerkezet használata nélkül sem nyílik majd ki menet közben. Ötletes.
Ugyanannyira, mint a raktérfal ajtajának kialakítása, amin keresztül a kötelező felszerelések darabjait is elrejthetjük, vagy a rögzítőgyűrűk, esetleg a középen elhelyezett kabátakasztók, melyekből egyaránt jut a sofőrnek és utasának is. De nem csak a raktér, hanem az utastér is bővelkedik rakodóhelyben. Apróbb személyes tárgyainknak találhatunk fedeles és nyitott helyet is, sőt, ha jobban elrejtenénk azokat, akkor a középső ülés lapja alatti tárolórekeszek, vagy a plafon alatti, kissé szűk polc is a rendelkezésünkre áll. Így hát elhelyezhettünk mindent, amit egy hétköznapi szállító csak magával vihet. De mi van akkor, ha csecsemőkorú gyermekünk is ránk marad egy napra?
A középső ülésen jól elfér egy nagyobb méretű hordozó is, igaz csak a gyors bekötést lehetővé tevő adaptere nélkül. Dicséretére legyen a Peugeot-nak, hogy a középső biztonsági öv kellően hosszú, hogy kényelmesen körbeérje alul és felül is a műanyag vázat, miáltal stabilan és jól rögzíthető a szerkezet. Az ülőlap is elég széles ahhoz, hogy akár a jobb oldalát lehajtva is elegendő hely maradjon a babának, a váltással azonban már adódnak gondok. Bár egyedül sem sem volt könnyű, de egészen addig nem tűnt kritikusnak a helyzet, míg feleségem be nem ült a hordozó mellé, jobb oldalra. Ekkor ugyanis már nem tudtam jobbrább tolni az ülést, amikor szükség lett volna a helyre, negyedik, ötödik és hátramenet kapcsolásakor, így csak komoly alkudozások árán sikerült ezeket a fokozatokat kiválasztanom a váltókarral. Amint azonban négyes alá kapcsoltam, családom azonnal visszafoglalta a szerintük számukra szükséges helyet. Mindent egybevetve nem lehetetlen a feladat, de élvezetet senkinek sem okoz majd, ha két raklap papírt, egy feleséget és egy csecsemőt kíván egyszerre szállítani.
Vagyis mégis adódhatnak gondok, mivel egy raklap papír súlya fél tonna, ebből kettő pedig bőven meghaladja a Partner teherbírását. Az alapváltozat ugyanis csupán 625 kg szállítására képes, míg a hosszú tengelytávú is csak 750 kg-ot bír. Csak a rövidebb kivitel rendelhető nagyobb terhelhetőséggel, ami ezáltal 850 kg-ra növekszik. A kipróbált jármű nagyobb terhelhetőséggel rendelkezett, bár ha 850 kg-ot nem is, forgalmi engedély szerint 832-t el lehet vele szállítani anélkül, hogy egy mérlegelésnél kockáztatnánk a pénzbüntetést. Ha tehát levonjuk két felnőtt ember súlyát, adott esetben 160 kg-t, valamint a gyermek és egyéb kiegészítőinkre is még 20 kilót, akkor egy raklap papír és egy raklap nyomtatófesték még éppen tűréshatáron belül terheli a legnagyobb teherbírású Partnert.
Mindezt azonban meg is kell mozdítani valahogy. Erre alapesetben egy 95 lóerős benzines, vagy egy 75 lóerős dízelmotor szolgál, mindkettő 1,6 literes kivitelben. Előbbi ugyan erősebbnek tűnik, azonban csak 152 Nm-t teljesít, azt is 6000-es percenkénti főtengelyfordulat mellett. A dízel ezzel szemben 185 Nm-t tud 4000-nél, ami az áruszállítók elvárásaihoz sokkal jobban illő karakterisztikát mutat. A legjobb választás mégis az 1,6-os HDi 90 lóerős változata, mely 4000-nél már 215 Nm nyomatékkal feszül a tengelynek, és amelyik a kipróbált autóban is bizonyított. A Partner legerősebb motorja autópályán könnyedén tartja a 130-at, de ha nem figyelünk 150-ig is pillanatok alatt felkúszik a sebességmérő mutatója. A sebességek közti különbség azonban leginkább literekben mérhető. A pillanatnyi fogyasztás kijelzője 130-nál 7 liter körüli, míg 150-nél 9 literes értéket mutatott. Mindezzel együtt az erőtartalék kiváló, ha előzni, vagy menekülni kell, tartós használata azonban anyagi okokból nem javasolt. Nem is beszélve a sebességmérő kamerák költségéről.

A Partner futóműve is igen jól szolgálja a nem túl zajos doboz élvezetes vezethetőségét, köszönhetően annak, hogy merev híddal itt már nem találkozhatunk, hátul ugyanis csatolt lengőkarok teszik a dolgukat. A kiválasztott uticél veszélymentes elérésről pedig egy intelligens menetstabilizáló-rendszer gondoskodik, mely hóban, sárban, homokban, vagy normál körülmények között is külön programmal dolgozik, hogy nem maradhassanak kellékanyag nélkül a homokos strandok vagy a sípályák pénztárai se. Érkezésünkről eközben bluetooth-os kihangosítón keresztül értesíthetjük a megrendelőt, míg két kézzel küzdünk az útviszonyokkal, váltáskor odébb lökdössük a gyereket és izgulunk, hogy a majd egy tonna árut megtartsa a padló hat rögzítőfülén átfűzött spanifer, miközben fiatalkorunkra gondolunk, amikor még nem voltak helyproblémáink.