A 80-as évek turbókorszakában a BMW-nek már volt olyan motorja, amely fékpadon 1400 lóerőt is tudott, a 2014 óta tartó hibrid korszakban azonban eddig áttörhetetlen álomhatárnak tűnt az ezer lóerő.
Noha korábban már több hír is szólt arról, hogy a Ferrari és a Mercedes átléphette az ezer lóerős határt, egyik gyártó sem beszél hivatalosan a féltve őrzött titkairól.
Ehhez képest a Renault most mindenkit meglepve bejelentette, hogy már elérte az ezer lóerőt (736 kW) – de akkor mennyinél tarthatnak az élcsapatok?
“Ez csak bizonyos teljesítménycsúcsokra vonatkozik az időmérőn” – fogalmazott Remi Taffin, a Renault motorfejlesztési igazgatója. “Ezt a teljesítményt nem tudjuk folyamatosan tartani, ráadásul több egyéb faktortól is függ. Például a pályától és a külső hőmérséklettől.”
Egyedül az 1,6 literes V6-os turbó 840 lóerős, ezt egészíti ki a hibrid rendszer. A Renault GPS-mérései szerint a Mercedes teljesítménye többé-kevésbé megegyezik az övékével, a Honda kissé le van maradva. A király pedig a Ferrari. “Az időmérőn a Mercedesszel és velünk szemben is előnyben vannak.”
“Mi nem szeretnénk ezer lóerőről beszélni. A Renault talán másképp számol, számunkra a köridő a fontos” – reagált a hírre a Mercedes. Taffin erre azt mondja, hogy a Mercedes “biztos az angol metrikus rendszerben” számol, abban pedig a 736 kilowatt 987 lóerőnek felel meg.
Az ezer lóerős rendszerteljesítményt a Francia Nagydíjon bevetett fejlesztéssel érte el a Renault. Sőt, a franciák azt állítják, hogy “egy kis trükközéssel” a DRS is hoz nekik 5-6 lóerő pluszt, ennek részleteiről azonban Taffin nem beszélt. Pedig nem ártana, mert a DRS a szabályok szerint nem javíthatja a levegő áramlását a motor felé – a hírről beszámoló Auto, Motor und Sport rá is fog kérdezni a dologra az FIA-nál.
“A versenyen 950 lóerő fölötti teljesítménnyel megyünk. Bizonyos fázisokban elérjük a 960-at, néha a 970-et is” – mondta Taffin.
