Fangio hat év alatt öt vb-címet szerzett egy olyan korban, amikor még szalmabálák jelentették az ütközésvédelmet, a hiba pedig nagy arányban együtt járt a halállal. Címeit négy márka színeiben nyerte (1951: Alfa Romeo, 1954 és 1955: Mercedes, 1956: Ferrari, 1957: Maserati). Fangio – barátainak csak El Chueco (a Dongalábú), ellenfeleinek “Maestro” (Tanár úr) – már 39 éves volt, amikor bemutatkozott a Forma-1-ben és 47 éves, amikor az 1958-as szezon közepén visszavonult.

Ez a film pedig tökéletesen rávilágít arra, hogy miért nincs értelme a számokon, statisztikákon vitatkozni. Ahogy a hetedik percnél kipakolja az összes biztonsági felszerelését, a vékony bőrsisakot, a két kesztyűt és a védőszemüveget, az felülír minden vitát. Ha vakmerőségért pontokat osztottak volna, neki tripla szorzó járna.

Zseniális felvételek 1970-ből, fedélzeti kamerákkal, és keresztbe csúszó klasszikus olasz versenyautókkal az F1 születésének évtizedéből.