Fernando Alonso hétvégi hazai futama, a Spanyol Nagydíj előtt beszélt az olasz Corriere della Sera újságírójával, a ferraris pilóta számos érdekes témát érint az interjúban.

Kérdés: A legaktuálisabb kérdés, hogy mit jelent majd Alonso számára ferrarisként indulni a következő futamon. Előny vagy nagy teher?
Alonso: Egyértelműen pozitív, hatalmas előny. A nézőknek nagy elvárásai lesznek és mindent bele is adok, hogy ne csalódjanak. Barcelonában öt méterrel később fékezek és két másodperccel korábban nyomom a gázt.

K.: Szóval semmi félelem. Nemrég 10 millió euróra biztosították a hüvelykujjait, mint egy zongoristának.
A.: A Santander belép a biztosítási piacra, én voltam a példaügyfél. A versenyzők sokat használják a hüvelykujjukat.

K.: Hogyan kezeli egy bajnok a baleset lehetőségét?
A.: Nem gondolok erre sokat. Tudom, hogy nyugodt életet kell élnem, mert a munkám a testi épségemtől függ. Mindent nagyon figyelmesen csinálok. Persze az emberben mindig van egy kis félelem, minden versenyen a legjobbnak kell lennie.

K.: Alonso, a gyakorlatias. De fatalista is egyben?
A.: Az ember maga irányítja a saját sorsát. A Kínai Nagydíjon kiugrottam a rajtnál, én hibáztam, nem a sorson múlott.

K.: Mi jön egy ilyen hiba után?
A.: Az ember végiggondolja. Természetesen csalódtam önmagamban, de nem szabad rágódni, mert akkor nehéz belőle kimászni.

Egymásra találtak

Egymásra találtak

Egymásra találtak


K.: Alonso egyedi a maga nemében, a Ferrari pedig a Ferrari. Elkerülhetetlen volt, hogy egyszer egymásra találjanak?
A.: Nem tudom, én mennyire vagyok kivételes, de én és a Ferrari is a győzelemért él, igazi szenvedéllyel. Egy ridegebb csapatnál furcsa volt dolgozni. Most, itt a Ferrarinál két latin pilóta van, ami nagyon motiváló.

K.: Maranellóban olyan a hangulat, mint várta?
A.: Nem, más, még sokkal jobb. Arra számítottam, hogy a legjobb csapathoz kerülök, amiből profitálhatok, de a Ferrari ennél sokkal több: szenvedély, szemléletmód, életmód. Engem is megfertőzött ez.

K.: El kell ismerni, hogy Schumacher valamelyest segített a beilleszkedésben, sok rajongó csalódott benne…
A.: Hát, talán kisebb így a nyomás…

K.: Milyen Alonso ül az autóban?
A.: Egy nyugodt fickó, talán még szimpatikus is. És romantikus. De nincs semmi különös jellemzője. Hétköznapi ember vagyok. Félénk, és ezt nem is titkolom. Persze amikor jól érzem magam, előjön az igazi spanyol.

K.: A visszafogottság nem hátrány a munkában?
A.: De, de amint felkerül rám a sisak, elpárolog.

K.: Alonso óvja a magánéletét.
A.: Igen, dühít, ha az emberek be akarnak férkőzni az életembe. Ilyen az alkatom, így neveltek. A versenypálya egy dolog, az otthon egy másik. A Fernando Alonso iránti érdeklődés tartson csak vasárnap délutánig!

Alonso felnéz János Károlyra

Alonso felnéz János Károlyra

Alonso felnéz János Károlyra


K.: Mit nem szeret a Forma-1-ben?
A.: Azt, amikor torzítva állítanak be, az emberek félreérthetnek dolgokat, rosszat gondolhatnak rólam. 

K.: Egy spanyol Olaszországban, erről mit tud mondani?
A.: A spanyolok és az olaszok ugyanúgy élnek. Szeretünk szórakozni, de ugyanolyan komolyan vesszük a munkát, mint a hűvösebb észak-európai népek.
 
K.: Mit gondol a királyáról, van helye a harmadik évezredben?
A.: A fiatalok tisztelik, de igazából nem nagyon foglalkoznak vele. Ő egy intézmény, inkább a szüleink és a nagyszüleink életéhez tartozik. De rám igazán nagy hatással van János Károly, én tisztelem a hagyományokat.

K.: Flavio Briatore több mint barátja, már-már apa Alonso számára. Nem furcsa ez?
A.: De, elég fura belegondolni.

Egyelőre nem fér bele a gyerekvállalás

Egyelőre nem fér bele a gyerekvállalás

Egyelőre nem fér bele a gyerekvállalás


K.: Jósoljon: Talán (a friss apa) Briatore önt is megfertőzi, és hamarosan apa lesz?
A.: Beszéltünk már erről a feleségemmel, Raquellel, és úgy döntöttünk, hogy most nincs itt az ideje. Ott a munkám és az övé is. Énekes, évente 40-50 koncertet ad. A családalapításhoz először is nyugalom kell, a gyermekvállalás után már semmi sem lesz ugyanolyan, mint előtte. Ahogy alakul… vagyis azért az ember irányítja ezt is.

K.: Hogyan nyer valaki bajnokságot?
A.: Az autó az alap, jól kell tervezni. Aztán jönnek a fejlesztések, persze a mostani korlátozások mellett nemigen szárnyalhat a fantázia. Persze szerencse is kell a győzelemhez. 

K.: A versenyző nem is számít?
A.: Minden a csapaton múlik, a gyárban és a pályán végzett munkán. Úgy gondolom, hogy maga a versenyző alacsony százalékkal számít, persze elég jónak kell lennie, kiszámíthatóan kell teljesítenie. Nem szükséges mindig 100 százalékot adni, de minden körülmények között legalább 98-at kell nyújtani.

K.: Red Bull, Ferrari, McLaren: ez a sorrend?
A.: A Red Bull erősebb az időmérőn és a versenyen is gyors, de a futamon mi is felzárkózhatunk. A McLaren nagyon gyorsan képes fejleszteni az autót, de mi sem viccelünk. Összefoglalva: a Ferrari a bajnokság fő esélyese.

Újra ugyanígy tenne

Újra ugyanígy tenne

Újra ugyanígy tenne


K.: Térjünk vissza Schumacherre. Meglepte, hogy a Mercedeshez szerződött?
A.: Igen, nagyon. De az még inkább, hogy egyáltalán visszatért. Az ő múltjával a legnyugodtabban éldegélhetett volna.

K.: Kína után sokan kritizálták, amiért a bokszbejáratnál előzte meg Massát. Ma is ugyanígy tenné?
A.: Egyértelműen.

K.: Melyik versenyzőpáros jelenthet fejtörést Alonso és Massa számára?
A.: Felipe és én kiegészítjük egymást. Nálam néha hiányzik valami a kanyarban, ami nála megvan, néha az egyenesben én vagyok a gyorsabb. Tanulunk egymástól, ennyi a titok. Hogy kik jelenthetnek problémát? Button és Hamilton.

K.: Valentino Rossi talán még nem mondott le az F1-ről. Mit tanácsolna neki?
A.: No. 1. a motorversenyzésben, senki nem érhet a közelébe. Az F1 vagy a rali sem árthatna neki, de tanácsom nincs számára. Mindenesetre szívesen látnánk, ha a Ferrarihoz kerülne.

K.: A spanyolok és az olaszok is nagyon vallásosak, Olaszország a pápaság székhelye. Ön vallásos ember? Hogyan viszonyul istenhez?
A.: Sehogyan, és soha nem is kerestem vele kapcsolatot. Hadd mondjam el újra: nem hiszek a sorsszerűségben vagy az isteni beavatkozásban. Ha egy repülő lezuhan, és az ember meghal, nem azért történik, mert a mennyországba szólították.