Lewis Hamilton mindig is agresszív, forrófejű versenyző volt, de az elmúlt futamok után különösen felerősödtek az őt bíráló hangok, számos aktív és volt versenyző, köztük világbajnokok, mint Nigel Mansell, Jacques Villeneuve, Emerson Fittipaldi és Niki Lauda is arról beszélt, hogy a 2008-as bajnok nagyon nem gondolkodik a pályán, túl erőszakos.
Hamilton a monacói és montreali hibái után is azt mondja, hogy a külső véleményekre nem ad, egyetlen embertől fogadna csak el kritikát: bálványa, az 1994-ben elhunyt háromszoros bajnok Ayrton Senna tudna rá hatni.
“Nem befolyásol, hogy mit mondanak rólam az emberek, de ha Senna még élne, azt hiszem, ő nagy hatással lenne rám, nagyon sokat jelent számomra, amiket mondott és amiket tett. Az emberek elfelejtik a jó dolgaimat, a jó futamokat, elfelejtik, hogy már 2007-ben Fernando Alonso ellen küzdöttem, mega-mega futamaink voltak” – monda az angol a The Sunnak.
“Így megy ez, mindenki szeret, amikor jól teljesítünk, ha Michael Schumacher most is futamokat nyerne, mindenki róla áradozna, a közelében akarna lenni, de ha Heikki Kovalainen lenne így, akkor vele lenne ez.”
“Jelenleg Sebastian Vettel a nyerő, szóval mindenki őt imádja, de attól, hogy mit mondanak az emberek, még nem leszek rosszabb pilóta. Az ember keményebbé válik. Mint amikor elesünk és megütjük a térdünket, felállunk és csak erősebbek leszünk. Nem befolyásolja az életemet, hogy mit mondanak az emberek, nincs jelentősége. Tojok rá, hogy mit gondol rólam Niki Lauda” – szögezte le az Evening Standardnak nyilatkozva Hamilton.
Tegnap a BBC-nek nyilatkozva ugyanezt a hangnemet vitte tovább: “Hát ez vicces. Vannak egyesek, nem tudom, kíváncsi-e valaki a véleményükre, arra, hogy mit beszélnek. Mindenki tartsa meg a véleményét magának” – mondta Villeneuve és Mansell legutóbbi, hét eleji szavaira utalva.
A McLaren versenyzője kis önkritikát azért megenged magának, de hangsúlyozza, hogy a csúcsra való törekvésnél mindig ott van a hiba lehetősége, a céljából viszont nem fog lejjebb adni.
“Amint beülök az autóba, csak pozitív dolgokra gondolok, a saját világomban vagyok, nem gondolok semmi másra. Minden élversenyző arra törekszik, hogy erős legyen, a külső dolgok ne zavarják, de emberek vagyunk, néha azért utolérnek az ilyesmik. Monacóban én is így jártam, de nem tagadtam és tanultam is belőle.”
“Talán az ítélőképességem lehetne jobb, de nem hiszem, hogy az agresszív versenyzési stílusom miatt kerülök bajba. Néha talán nem a legjobban mérem fel a dolgokat, néha talán rosszkor vagyok rossz helyen, de a célom, hogy én legyek minden idők legjobb F1-es versenyzője, ehhez pedig elszántság kell.”
