Debrecenbe mentünk két gyerekkel a hosszú hétvégére, autópályán. Ennél jobb körülményeket direkt sem teremthettünk volna egy tágas, közepesen erős családi kombi kipróbálására. Nézzük, hogy szolgált az 508 SW Ráczéknál!

Ez akár a Zorbánviktor autója is lehetne!

A Peugeot Hungária nem kockáztatott a tesztautó megrendelésekor. A nagy, fekete kombit a borzasztóan lesötétített üvegekkel, sok krómmal nem lesz gond eladni a magyar piacon, ha lefutja azt a pár tízezer sajtókilométert.

Mind vállalkozói, mind bűnözői, mind politikusi körök számára kedvelt ez a megjelenés itthon; hogy úgy mondjam, ez a sötét 508 majdnem egy állami Audi. Nem véletlen, hogy a fenti közcímben olvasható megjegyzés is elhangzott rá egy falumbélitől.

Ha eltekintünk a nagy sötétségtől, marad egy szinte teljesen jellegtelen középkategóriás kombink, ami kizárólag orrkiképzésében vonultat fel némi képzelőerőt. A karosszéria széleire tolt keskeny fényszórók optikailag még tovább szélesítik az E-Mercinél három centivel szélesebb autót, a gonosz kis szemek között pedig egy grandiózus orr, már-már csőrzet húzódik, Cyrano és De Gaulle óta mintegy a sztereotíp francia megjelenés védjegyeként.

Az orr alatt pedig ott a kis bajusz. P E U G E O T, hirdetik az alacsony, széles krómbetűk, mint a ’70-es évekbéli amerikai nagy tepsiken volt szokás. Például ennél a jó kis Chrysler New Yorkernél:

Ha ez az apróság és a fura orr nem lenne, az 508 SW-re akár Mazda vagy Opel-emblémát is oda tudnánk képzelni. Profilból teljesen jellegtelen a kocsi, hátulról szintén – bár feneke kissé emlékeztet a 406-os kombiéra. Érdekes: a 406 és 508 kombi között semmi helye a fura arányokkal megvert, orrnehéz, darabos 407 SW-nek.

Belül: olajhőmérő, nívós anyagok, sok-sok fény

A fekete autó fekete belsőt is kapott. Így aztán végképp semmi báj, izgalom, hangulat nem maradt benne; ez a kombi még csak nem is emlékeztetett monstre összehasonlító tesztünkben dobogós, belül vajbőr burkolatú lépcsőshátú testvérére.

Az anyagminőség persze ebben is kifogástalan, még a Citroen Saxo óta változatlan formájú egyen-PSA bajuszkapcsolókat is kellemesebb plasztikból öntötték, mint a korábbi Peugeot-kban, Citroenekben. Az ülések kényelmesek, a vezetőülés motoros deréktámaszát jól eltalálták, derékfájósok öröme az 508.

Magamnak azért hosszú távra csak világos belsővel tudom elképzelni. Így, ennyire sötétben szinte bántóan nyomasztó a halottaskocsi-hangulat. Nem segít ezen az sem, hogy a közepesen felszerelt tesztautóba még színes központi kijelző se került, a narancsszín LCD-k pedig nem tudják felderíteni az általános sötétséget.

De szerencsére ott a hatalmas panoráma üvegtető! Ha süt a nap, érdemes hosszú úton többször cserélni az elöl és hátul ülőknek, mert aki hátra kerül, rögvest mentesül a depresszió alól a pazar fénykupola alatt. 200 ezer forint az üvegtető felára – ez lenne az első, amit beikszelnék a megrendelőn.

Autóban nyúlkálók, mély dekoltázsú hölgyek megnyugtatására: kintről senki nem lát be a kocsiba még a buszról sem a lámpánál – ahogy a nap melege sem jut be a feketére (már megint) színezett üvegen át. Csak a fény.

A gyerekek imádták. Meg is értem őket. Szorosan beszíjazva a gyerekülésbe; egymás piszkálásán (apa, Csepi nem engedi, hogy kinézzek az ablakán, Anya, de Kata meg nem adja vissza a pónit) kívül nem sok élményt nyújt egy kisgyereknek az autópálya a hátsó ülésen. De a panorámatetőn át lesni a felhőket: kedves szülőtársak, ez több PERC csendet jelent a Budapest-Debrecen vonalon!

Jól megy, nem eszik jól

A tesztautó kétliteres, 140 lóerős dízelmotorja tökéletesen elegendő a másfél tonnás kasztnihoz bárhol Európában. Az M3-ason is. 130-cal röhögve, de a nálunk törvénytelen 160-nal is erőlködés nélkül suhan vele a Peugeot, szép csendesen – a kabin hangszigetelése kiváló.

A gyorsulás nem éppen hátborzongató, elindulásnál, sőt, szűk kanyarban a kettes fokozat alján percegve még le is fullad néha a motor, de általánosságban kellően dinamikus, komfortos, jól vezethető a tesztautó.

A fogyasztáson már látszik a nagy tömeg. 6,4-6,5 liter százon, háromnegyed részben békés, óra szerint 130-140 közötti pályamenetben, egynegyed részt városban – kézi váltóval ez ebben a kategóriában nem jó, csak átlagos érték. Biztos mélyen megfertőzött a hibrides métely, mert végig az járt az eszemben, hogy a dízel, kézi váltós Peugeot annyit fogyaszt minimálisan (5,7), mint a csupán 50 kilóval könnyebb, kényelmes, full-automata, BENZINES tartós Priusunk, és annyit eszik átlagban (6,4), mint amennyit az maximum.

Viszont a futómű, a fék, a kormányzás jobb a Peugeot-ban. A Passatok, Mondeók által uralt kategóriában semmilyen bizonytalanság nem tűrhető el. Az 508 alkalmazkodott az elvárásokhoz, semmi franciás lágyság, kenődés nem maradt a kocsi alatt. A nagy Peugeot legalább annyira német útfekvésben és kanyarban, mint a németek. Ez jót tesz a stabilitásnak, rosszat a klasszikus komfortnak: aki a hagyományos francia ringatózásra vágyik, ebben a kocsiban már nem kapja meg.

Sok apró zavar az Erőben

Bár általánosságban nem rossz az 508-assal autózni, vezetés közben számos irritáló apróságba ütköztem. Némelyikbe szó szerint. Jobb térdemet kékre-zöldre verte a széles, kemény középkonzol. A gáz és a fék között tetemes szintkülönbség van; azt hittem, ezt a hülyeséget már kinőtte az autóipar, de nem. Ha gyors fékre taposásra van szükség, Isten segítse az 508 előtt gurulókat!

Kevésbé problémás, de azért zavaró, hogy a kormányt nemigen lehet úgy beállítani, hogy kényelmes is legyen és a műszerekbe se takarjon be. A HUD-ot, a vetítős kijelzőt már be lehet állítani jóra, de nehezen. Az állítógombok egy, a vezető bal térde előtti lehajtható ajtócskában kaptak helyt, kezelésükhöz előre kell dőlni. Tehát úgy állíthatjuk a HUD magasságát, hogy közben nem látjuk, amit állítunk.

A legmókásabb hülyeség pedig az ajtók belsejében lakozik. Ha apróbb holmikat (cédét, pénztárcát, telefont, félliteres flakont, elkobzott én kicsi pónimat) teszünk ide, érdemes a célállomásra érkezve nagy fékezéssel megállni. Különben a cucc az ajtóbelső eldugott hátsó részében marad, ahova csak kifacsart könyökkel érni el, ha egyáltalán.

Családi kombinak megfelel

Az alapvető elvárásokat azért jócskán teljesíti a kategóriában a Peugeot.

Már ez a pár extrával megízesített, de azért alapkivitel-közeli kocsi is jó hifit ad, USB és 3,5 mm-es jack-aljzattal, okos, a telefon címjegyzékét is látó Bluetooth-kihangosítóval, a csomagtérből is dönthető háttámlákkal, satöbbivel. Nemigen van olyan kombi-okosság, vagy autó-okosság, amit ne tudna az 508.

És mellé jó tágas. 560 liter ötüléses üzemmódban, 1,6 köbméter (pótkerék nélkül 1865 liter) kétszemélyesként. A debreceni túrán a kötelező nagybőrönd-kisbőrönd, játékpart, laptoptáska, télikabátok-kombón kívül még egy összecsukható elektromos bicaj is gond nélkül befért hátra (cikk hamarosan). Pohártartóból, tárolóhelyből is van elég.

Megéri-e?

A Peugeot 508 kombi ezzel a kétliteres dízellel 7,9, 110 lovas 1,6-os gázolajossal 7,1 millió forintról indul, listaáron. A Ford Mondeo 115 lovas, kétliteres motorral 7,8, a Mazda 6 129 lóval 7,3, a Renault Laguna 130 lóerővel 7,05 millió. Passat kombiból 8,7 milliónál kezdődik a dízel, a Superb 1,6-os, 105 lovas dízel kombija 6,7 milliótól indul – van olcsóbb és drágább alternatíva is bőven.

Igazából nehéz is megtippelnem, ki az, akinek pont egy ilyen Peugeot az ideális a középkategóriás mezőnyből. A hatalmas Superbtől a sportos Hondán, Mazdán át az 508-hoz hasonlóan konzervatív többi európaiig olyan széles a spektrum, hogy flottamenedzser vagy felső-középvezető legyen a talpán, aki felelősséggel tud közülük választani.

Szóval 508-ast az vegyen, akit nem zavar, hogy a hibastatisztikákban a kategóriában még sokan előzik a franciákat. És vegye az, aki bukik a széles, nagy orra helyes, pici bajusszal.