A használt autók piaca ma már lassan külön típushatározó könyvet érdemelne, a kétezres évek óta őrülten sok különféle modell tűnt fel. A rendkívül gazdag választékban pedig észrevétlenül bújnak meg az érdekes autók, amelyek felett sokaknak elsiklik a figyelme. Ilyen darab a Fiat Croma, amiből most is húsz alatti eladó példány keres gazdát. Nyilván halmozottan hátrányos helyzetű: ismeretlen modell, öreg, ráadásul olasz, de pont ezért kirívóan olcsó még a kortársai között is.
A kínálat javát egymillió forint körül érhetjük el, a legdrágább, egy tulajos, papíron alig 150 ezret futott kocsiért sem kérnek 1,4 millió forintnál többet.
Nyilván ezért az összegért van rengeteg józan választás, atombiztos technikával, alacsony fogyasztással: kisebb városi típusok, tömegmodellek, már bizonyított motorral. De a Fiat Croma a maga módján csábító családi romboló, el is árulom, miért.
Ritka, de csak ránézésre
A 2005-ben bemutatott, 2007 végén a Bravo orrával frissített középkategóriás kombilimuzin bár kevés példányban fut, a hajtáslánca ismert, a General Motors építőkészletéből rakták össze.
Műszakilag a GM Epsilon padlólemezére épült, így sok alkatrésze csereszabatos az Opelekkel és a Saab 9-3-mal. Így az esetleges töréskár okozhat nagy fejtörést, egy-egy bontott ajtó felhajtása nagyobb meló, mint az azonos alapokra épülő Opel Vectra esetén.
Praktikus koncepció, megkérdőjelezhető formavilágú, felpüffedt ferdehátú karosszériával kilóg a sorból, már nem kompakt, még nem igazi egyterű, és a szabadidő-autóktól is messze van.
Tengelytávja 270 centiméter, mint az ötajtós és a limuzin Vectráé, benzinesből a 147 lóerős 2,2 literes és a 136 lóerős 1,8-ast kapta meg a Fiat Croma. Dízelből viszont nemcsak négyhengeresek voltak (1,9 literes dízelmotor kétféle, 120 és 150 lóerős teljesítménnyel), hanem a soros ötös 2,4 Multijet is, kereken 200 lóerővel és szédítő hanggal.
Tehát öthengeres, családi dízel egymillió körül, 200 lóerővel! Ez azért elég jól hangzik, de nyilván a nagy motor már önmagában, csak az átírásnál és a kötelező szervizeknél többet kér, mint egy négy hengerrel dolgozó darab, ehhez a motorhoz csak automata váltó volt elérhető.
A motorpaletta győztese az 1,9 literes Multijet dízel 120 lóerővel. Egyszerű, nyolcszelepes hengerfejjel készült, még megbízhatóbb, mint az erősebb verzió, és ez a legtakarékosabb.
A 16 szelepes hengerfejjel szerelt blokk sem rossz a maga nemében, a Fiat-Alfa Romeo típusokban nem volt kirívó hibája, de a korral előjönnek a turbódízelek nyűgjei, nem mentes ez sem a szívósorban található örvénycsappantyú esetleges hibájától, és természetesen a turbóra, befecskendezőrendszerre, részecskeszűrőre ennél is figyelni kell.
A motor tehát átlagos, problémát a váltó okozhat. Az 1,9-es dízelekhez, társított 6 sebességes, kézi váltó (M32 típus) csapágyai alulméretezettek, ezekről és a hiba jeleiről külön cikkben írtunk. A benzines motorokat jobb kerülni, a 2,2-es láncos vezérlése hajlamos a nyúlásra/szakadásra, és magas lehet az olajfogyasztásuk, benzinből pedig eleve sokat kérnek.
Ezek a problémák rengeteg ilyen korú autót érintenek, a Croma varázserejét az eleve alacsonyabb vételár adja. Ha sikerül kifogni egy korróziómentes példányt egymillió alatt, akkor az ismert alkatrészek jól kezelhető hibáit egy Opelekre, Fiatokra szakosodott szervizben már gyorsan tudják orvosolni.
