A tejszállító teherautók fontos részét képezték a rendszerváltás előtti magyar teherautó gyártásnak. Ennek az egyik legnagyobb specialistája a Csepel Autógyár volt, amely 10 évvel megalakulása után már olyan minőségben gyártotta őket, hogy exportra is vitték őket. Mielőtt rátérnénk a Csepel D-450-es teherautó bemutatásra, lássuk miért is volt szükség ilyen teherautókra? 

Budapestre az ’50-es években naponta több százezer liter tej érkezett a vidéki begyűjtő helyekről. Ez a mennyiség akkor bőségesen fedezte a főváros napi tejfogyasztását. A termelőszövetkezetektől felvett tejet általában tartályos teherautókban szállították, hiszen a csomagolás előtt még szükség volt a tej fertőtlenítésére, más néven pasztörizálására. A szakszerű kezelést követően a tejet kannákba töltötték és ily módon került kiszállításra. Ezt azonban már értelemszerűen hűtőfelépítményes teherautókkal végezték. 

A D-450-es bemutatkozása

1959 augusztusában a Csepel Autógyár nagyszabású „házi kiállítást” tartott, amelynek során hazai és külföldi meghívott vendégek részére bemutatták a D-450-es teherautó valamennyi elérhető változatait. Ezzel az eseménnyel a gyár 10 éves fennállását is megünnepelték, hiszen hivatalosan 1949. november 3-án alakult meg a Csepel Autógyár az egykori Dunai Repülőgépgyár területén. A rendezvényen tizenegy különféle típusú teherautó vonult fel: többek között nyerges vontató, borszállító, lakókocsi, billenőteknős, bútorszállító és cementszállító is megtalálható volt köztük. Nem csak a D-450-es volt fókuszban, hiszen D-344-es és D-710-es teherautó is bemutatkozott, de a flotta nagy része a hátsókerék-hajtású, csőrős teherautó modellváltozataiból állt össze. 

A bemutatót követően konvojban a Duna-partra vonultak a teherautók. A sort a D-710-es teherautó vezette, amelyre a „Csepel Autógyár új gyártmányai” felirat került. Ezt követően pedig elindultak egy moszkvai árubemutatóra, mert a Csepel Autógyár a Szovjetunióban is szerette volna forgalmazni ezeket a típusokat. Később rátérünk, mennyire volt sikeres az exportra történő bevezetése. Magát a D-450-es modellcsaládot (ezzel együtt pedig a tejszállítót) 1960-ban kezdték el gyártani és számos változata egészen a ’70-es évekig gyártásban volt. 

5 fotó

Kétféle tengelytávval

A megrendelők alapvetően kétféle tengelytávval választhatták a kéttengelyes teherautót. A rövid esetében 3710 mm, a hosszúnál pedig 4200 mm-t tett ki a két tengely közötti távolság. A hosszúság ennek függvényében változott, hiszen előbbi 6733 mm, míg az utóbbi 7223 mm hosszú volt. A csőrős fülkével szerelt teherautó magassága terheletlenül elérte a 2200 mm-t. A két, vagy három fő szállítására alkalmas kabin 2340 mm széles volt. 

Mi hozta mozgásba a 9300-9450 kg megengedett legnagyobb össztömeggel rendelkező teherautót? Nos, az orrában a D-414 típusú dízelmotort dolgozott, amely 95 lóerős teljesítményre volt képes. Később, 1962-ben ezt az erőforrást felfrissítették. Ennek eredményeképpen 5 lóerővel nagyobb teljesítményre volt képes. A D414c típusú motort új szűrőkkel, légsűrítővel, átszerkesztett vízcsőhálózattal látták el. A fejlesztésnek köszönhetően javult a kompresszió sűrítési viszony is 19:1-ről 20:1-re. Érdekesség, hogy ezt a blokkot nemcsak a D-450-esben alkalmazták, hanem a későbbi buldogfülkés D-452-es hajtásáról is ez a motor gondoskodott.

Kitüntették a gépjárművezetőket

Kétség nem fér hozzá, hogy akkortájt komoly elismerés volt ilyennel járni. Ez a hatásos marketingnek is köszönhető, mert az 1962-es Budapesti Ipari Vásáron a Csepel Autógyár számos D-450-es teherautót hajtó gépkocsivezetőt tüntetett ki fődarabcsere nélkül elért, 250 ezer kilométeres futásteljesítményért. „Ez a kitüntetés nemcsak a gépkocsivezető lelkiismeretességét, hanem a Csepel motorok és járművek nagyfokú biztonságát, feltűnően jó kapaszkodóképességét, egyszerű kezelését, kötetlen munkabírását, elnyűhetetlenségét is dicséri. A D450-esek ezrei hibátlanul látják el szállítási feladataikat a gyárral exportkapcsolatban álló országokban, kitűnően beváltak a belföldi közlekedésben”- volt olvasható a Csepel D-450-es brosúrájában. 

Az ismertető szerint a Csepel D-450-es Csehszlovákiában is letette a névjegyét. Az 1960-ban megrendezett tehergépkocsi-versenyen nemcsak a gyorsaság, hanem az üzemanyag-takarékosság terén is kiemelkedő érdemeket szerzett. A modell rendkívül takarékos volt, hiszen csak 18 liternyi gázolajat fogyasztott el 100 kilométeren. 

Kerékcsere közbeni szünetüket töltik a szakmunkások egy Csepel D-450-es tejszállító társaságában. Fotó: Fortepan.hu/Chuckyeager tumblr

Fontosabb exportpiacok 

A Csepel D-450-es teherautókat elsősorban a KGST-tagországokba exportálták. Az egyik legnagyobb felvevő piac a Szovjetunió volt, amely nagy mennyiségben vásárolt Csepel teherautókat, különösen a tartályos és nyerges vontatós kiviteleket. Lengyelország szintén érdeklődést mutatott e típus iránt, ahol többféle változatban is forgalomba hozták. A tej- és üzemanyag-szállításra alkalmas kivitelek kifejezetten népszerűnek bizonyultak a lengyel piacon. Csehszlovákia ugyancsak jelentős felvevőpiacnak számított, ahol főként ipari- és mezőgazdasági célokra vásároltak Csepel D-450-es teherautókat. Végül fontos még említést tenni az NDK-ról, ahol a Csepel teherautók megbízhatóságuk miatt kifejezetten népszerűek voltak. 

Az export nemcsak gazdasági szempontból volt fontos a Csepel Autógyár számára, hanem egyfajta technológiai presztízst is jelentett a vállalatnak. A Csepel D-450-es teherautók exportügyletei a szocialista gazdasági modell keretein belül, főként államközi megállapodások alapján zajlottak. Ezek az ügyletek nem a klasszikus piaci verseny szabályai szerint működtek, hanem a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) által koordinált gazdasági együttműködés részeként.

Érdekesség, hogy az export lebonyolítását nem maga a gyár, hanem például a Metrimpex, vagy a Technoimpex végezte, amelyek a külkereskedelmi kapcsolatokért feleltek. Természetesen szükség volt a specifikációk egyeztetésére is. A gyár mindig a célországok igényei alapján módosította a járművek felszereltségét. A legyártott és elkészült járműveket pedig gyakran vasúton, vagy hajón juttatták el a megrendelőkhöz. 

A Csepel D-450-es 1960-tól egészen a ’70-es évek közepéig volt gyártásban. Ez idő alatt 37 különböző változat gördült le a gyártósorról. Bár pontos darabszám nem ismert, feltételezhetően több ezer példányt gyártottak ebből a típusból.

A Csepel D-450-ből hűtőkocsi is készült, ha kíváncsi vagy rá, hogy nézett ki, akkor kattints ide.