A máig aktív újságírók közül Frankl András számít az egyik, ha nem a legrégibb motorosnak. Gyakorlatilag az első évektől fogva figyelemmel kíséri a Forma-1 történéseit, ez alól pedig a Magyar Nagydíj elmúlt csaknem 40 éve sem jelent kivételt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy amikor meghívásunkra megérkezett a Vezess szerkesztőségébe, a pólóján egy montázs volt látható: az egyik fotó az első Magyar Nagydíjon, 1986-ban készült, a másik pedig alig néhány hete, amikor bemutatták a (részben már) megújult Hungaroringet.
Mindkét eseményen jelen volt. Amikor 1986. augusztus 10-én először kialudtak a piros lámpák, bokszutcai riporterként tudósította az MTV-t a helyszínről. Emellett számos újságcikket, könyvet, rádiótudósítást és televíziós közvetítést is jegyez, hiszen később éveken át közreműködött szakkommentátorként a hazai Forma-1-es közvetítésekben. Olyan legendákkal ápol személyes jó kapcsolatot, mint Sir Jackie Stewart vagy a bajnokság korábbi mindenható és a háttérben máig ténykedő ura, Bernie Ecclestone. Több évtizedes munkásságát a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) tavaly szakmai életműdíjjal ismerte el. Az első Magyar Nagydíjat idéztük fel vele.
A képre kattintva galéria nyílik:
Vezess: Emlékei szerint hogyan jött létre a Magyar Nagydíj? Mikor, miért és kinek a hatására döntöttek úgy, hogy itt Forma-1-es versenyt rendezzenek?
Frankl András: Bernie volt az, aki elment [Leonyid Iljics] Brezsnyevhez [a szovjet pártfőtitkárhoz – a szerk.], és mondta, hogy legyen a Vörös téren egy verseny. Szerinte teljesen szuper ötlet, de Brezsnyev elzavarta. Mondta, hogy „nyet”, és ahogy jöttek visszafelé magyar barátjával, Rohonyi Tamással [a Sao Pauló-i Nagydíj promóterével – a szerk.], Rohonyi azt mondta, hogy itt kellene versenyt tartani. Leszálltak, kimentek Mogyoródra. Először a Népligetbe akarták a versenyt, és azt mondta a polgármester, hála az Úristennek, hogy felejtse el, mert az összes fát ki akarta vágni. Ezért nagyon hálás vagyok az akkori polgármesternek. Ezután kiment Mogyoródra, és a pálya körülbelül úgy néz ki a mai napig, ahogy ő akkor egy boríték hátán megtervezte.
Volt egy-két nem teljesen begyöpösödött elvtárs, akik egy kicsit előrébb néztek, és az átkos sem volt olyan átkos, mint amilyen, úgyhogy a ’80-as évek elején már kicsit lazább volt a dolog. Volt egy nagyon normális kommunista, úgy hívták, hogy Radnai János, ő volt a sportosztálynak a főnöke. Nagyon jóban volt Dávid Sándorral [a korábbi Forma-1-es kommentátorral, újság- és könyvíróval – a szerk.], akivel sokat dolgoztam. Persze mondták, hogy ez valami kapitalista dolog, ez rémes, de Urbán Lajos közlekedési miniszter és Nagy Ervin [Urbán Lajos helyettese – a szerk.] segített nagyon sokat, így végül beleegyeztek. Erre a fiúk kint elkezdtek dolgozni. Akik most melóznak kint, azoknak a nagypapái véres verejtékkel felépítették a pályát 1986-ban, és éppen hogy csak kész lett. Jött a verseny augusztusban, és Urbán Lajos nyitotta meg a pályát. Szépen, minden szlogen nélkül csak azt mondta, „a pályát megnyitom”, és kész.
Én egy kicsit segítettem itt-ott, megmutatták az orvosi szobát, és azt mondtam, hogy ez túl kicsi. Azt is megmondtam, hogy nincs helikopterleszálló, és nincs megbeszélve a Tétényi úti kórházzal, hogy legyen ott egy traumatológiai ember, mert négy percen belül oda kell érni a pályáról a legközelebbi kórházba. Minden el lett intézve [még az 1986-os verseny előtt – a szerk.], és aztán évekkel később meg is mentette [Felipe] Massának az életét [2009-ben – a szerk.], amikor leesett az alkatrész [Rubens] Barrichello autójáról, és eltalálta a fejét, mert akkor már volt helikopter. Elvitték oda, megmentették, és utána visszament, és megköszönte az összes magyar orvosnak.
1986-ban a másik cikis dolog az volt, hogy az angolok nem tudták, mert nem tudhatták, hogy ha megérkeznek a bazi nagy teherautók, azokat be fogják-e engedni. Akkor ugyanis volt valami, amit úgy hívtak, hogy vasfüggöny. Nem lehetett csak úgy megérkezni. A teherautók megérkeztek kedden Hegyeshalomra, és a katonák rájuk néztek. Kétségbeesetten felhívták a Közlekedésügyi Minisztériumot, hogy segítség. Barátom, Horváth Árpád odament hozzám, hogy mit csináljunk, mert tudtam angolul. Csináltattunk matricákat, és azokkal rendőri kísérettel kirohantunk Hegyeshalomig. Ott feltették az óriási plecsnit az autókra, és akkor beengedték őket.
Sokáig az is kérdéses volt, hogyan jutnak be Magyarországra az F1-es kamionok. A képen a Ligier csapaté látható. (Fotó: Urbán Tamás/Fortepan)
Vezess: Mint arról már szó esett, először itthon sem volt annyira pozitív fogadtatása a Forma-1-es versenynek, végül mégis összejött. Milyen szempontok mentén sikerült meggyőzniük a fő döntéshozókat arról, hogy ide kell Forma-1-es nagydíj?
Frankl András: Dávid Sándor külföldön is látott versenyt, Radnai pedig egy évben kijött Monacóba, ahol én mindig közvetítettem, és látta az egészet. Ők láttak benne fantáziát, az elfásult elvtársak meg nem. De ne felejtsük el, hogy addigra kicsit lazább volt a dolog, mint mondjuk a ’70-es években, és talán így tudták rábeszélni az egész társaságot, hogy akkor csináljuk.
Vezess: Miután Bernie Ecclestone felskiccelte a boríték hátuljára a Hungaroring hozzávetőleges nyomvonalát, utána azért megvolt a saját tervezőcsapata, aki ezt az egészet materializálta? Magyar szálon is közreműködtek a folyamatban?
Frankl András: Volt egy csapata, és ő dolgozott össze a magyarokkal. Az irodája közel volt az enyémhez Londonban, és ha néha volt valami kérdés, felhívott. Teljesen zökkenőmentes volt. Mindenki azt akarta, hogy ez egy siker legyen. Bernie meg akarta mutatni, hogy képes versenyt csinálni a vasfüggöny mögött, a magyarok meg akarták mutatni, hogy csak azért is, és így jött össze. Ez egy nemzeti büszkeség volt.
Bernie Ecclestone először a moszkvai Vörös teret nézte ki magának, végül Mogyoródon valósította meg a vasfüggöny mögötti F1-es futamot. (Fotó: Urbán Tamás/Fortepan)
Vezess: A varsói együttműködés és a vasfüggöny okán relatíve kevés országból jöhettek ide. Ennek ellenére volt érdeklődés a magyar Forma-1-es futam iránt külföldről, akármilyen ismert ember jönne, hogy megnézze a versenyt?
Frankl András: Nem. Akkor még televízió sem nagyon volt. A csapatok is úgy jöttek, hogy nemcsak az ennivalót hozták, hanem a kenyeret, a tejet, a vajat, a söprűt, mindent. Kinyitottak két szék, és az volt a hospitality, nem voltak olyan paloták, mint most. Az egésznek volt egy kezdeti romantikus hangulata.
Vezess: A lakhatást hogyan oldották meg a csapatok? A pályán vagy a pályán kívül?
Frankl András: Szállodákba jöttek, ott volt például az Intercontinental, az már kész volt. A szállás rendeben volt, de minden egy kicsit úttörő jellegű volt. Úgy úttörő, mint amikor Amerikába lovas kocsikkal mentek nyugatra. Keleten indultan és elmentek Kaliforniáig. Az egésznek volt egy ilyen primitív hangulata. ’86-ban a Ringnek is volt egy primitív hangulata. Inkább Balkán volt.
Vezess: Emiatt a csapatokban nem volt valamiféle félsz?
Frankl András: Nem, ők imádták Pestet. Mindenki első ránézésére beleszeretett Pestbe, amit teljesen meg lehet érteni, és azóta is nagyon szívesen jönnek ide. Nekik ez egy kaland, a pálya rendben volt, [Nelson] Piquet elment [Ayrton] Senna mellett, Lázár [György, az akkori miniszterelnök – a szerk.] pedig átadta neki a serleget, aztán ’87-ben és ’88-ban is ez volt.
Az MTV közvetítőállása az első Forma-1-es Magyar Nagydíjon. (Fotó: Glósz András/Fortepan)
Vezess: Az első Magyar Nagydíjon bokszutcai riporterként vett részt. Akkoriban hogyan nézett ki a televíziós közvetítés?
Frankl András: Ez nagyon érdekes kérdés. Ezt a királyi televízió közvetítette a Szabadság térről, amit most bontanak le. A vezető rendezőt úgy hívták, hogy Mahrer Emil. Zseniális volt. Négyen csináltuk: Dávid Sándor, Knézy Jenő, Gyulai István és én. Én voltam lent a bokszban, és ők voltak fönt. Lement végig élőben, és nagyon jó volt. Még gratuláltam is egy úrnak, ugyanis direkt azért építettek egy tornyot, ahol ott volt a kamerával órákon keresztül a 40 fokos melegben, és onnan követte a pályát. Nem volt se drón, se helikopter, hanem ott izzadt fent az a szegény srác órákon keresztül.
Vezess: Összességében mi volt az első verseny visszhangja mind a versenyzők, mind a csapatok, mind a külföldi média részéről, akár előtte, akár azután, hogy véget ért a hétvége?
Frankl András: Előtte mindenki nagyon tartott a dologtól, de aztán a hangulat nagyon jó lett. Egy olyan magyaros vendéglátás lett a dologból: jött a pogácsa és a gulyásleves, és senki nem bántotta őket. Azóta szeretnek idejönni, mert a magyaros vendéglátás ezerszer jobb, mint egy csomó másik.
Frankl Andrással leültünk egy Vezess Csapatrádió-különkiadás erejéig is, amiben az első Magyar Nagydíjtól kicsit eltávolodva számos érdekes sztorit osztott meg velünk az elmúlt évtizedekből, egyúttal arra is kitért, hogyan látja az F1-es aktualitásokat. A vele készült, vodcastes beszélgetést a nyári szünetben fogjuk közölni.
