Talán van még, aki emlékszik, hogy a tavaly nyári leleplezéskor a csúcskivitelű Speed verzióval vezette fel az új generációs Continental GT kupé és kabrió modelleket a Bentley. A 782 lóerős csúcsteljesítményű, 1000 Nm maximális forgatónyomatékú hibrid hajtáslánc pár héttel később a Flying Spur Speed új szériájában is megjelent, messze felülmúlva bármit, amit a Bentley korábban közúti modellbe szerelt.
Most pedig megérkezett a hajtáslánc visszafogott verziója: ezt mindhárom modellnél a Speed utótag elhagyása jelzi a névben, illetve mindkét modellsorozatban visszatért az Azure kivitel, amely a modellváltás óta hiányzott a palettáról.
Az új hangolás 13 százalékkal csökkenti a csúcsteljesítményt, ám panaszra még így sincs ok: a 680 lóerő még mindig több, mint amit a W12-es motorral szerelt elődmodellek tudtak. A nyomatéki csúcs 930 Nm.
Ezzel a csökkentett teljesítménnyel a menetdinamika is csorbult: immár nem észbontó, csak impozáns. A Continental GT az eredeti 3,2 helyett 3,7 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/órára; a Continental GT Convertible esetében 3,4 helyett 3,9 másodperc a kötelező gyakorlat szintideje.
A Flying Spur 3,5-ről rontott 3,9 másodpercre – ezek azért erősen elméleti visszalépések. A végsebességről egyáltalán nem tesz említést a Bentley, bár vélhetően az is csökkent valamelyest az eredeti 335 / 285 / 285 km/órához képest.
A CO2-kibocsátás nem változott, a kisebb teljesítménnyel viszont nőtt a tisztán elektromos hatótávolság: a Continental GT 81 helyett 85 kilométert tehet meg tisztán akkumulátorról; a GTC kabrió 78-ról 82 kilométerre növelte az értéket. A Flying Spur esetében nem állnak rendelkezésre ezek az adatok.
Az új alapverziók mindhárom modellnél könnyen megismerhetők fekete hűtőmaszkjukról, fekete aerodinamikai elemeikről (első splitter és hátsó diffúzor).
Ezek az elemek az Azure kiviteleken is feketék, ám a maszk nem rácsozott, hanem sávos tagolású, az utastérben pedig extra igényes kidolgozás és plusz kényelmi szolgáltatások várnak.
