Nemcsak korunkban születnek meghökkentő formával vagy dizájnnal rendelkező járművek. A merész elképzelések már az előző évszázadban is felszínre kerültek. Jó példa minderre az az autóbusz, amelyet Arany Delfinnek (Golden Dolphin) neveztek. Ez a jármű egyszerre volt az aerodinamika és a technika diadala.

1956-ban mutatkozott be a Genfi Autószalonon, éppen abban az évben, amikor a kis Mercedes-Benz O 319 típusú mikrobusz szériagyártásba került. Tervezője a torinói Viberti volt, amely korábban buszokat és segédmotoros járműveket is gyártott. Manapság viszont teherautó-pótkocsik összeszerelésével foglalkozik. Olasz busz révén hajtásáról nem meglepő módon egy 400 lóerős, Fiat-gyártmányú, gázturbinás motor gondoskodott, amelyet a hátsó traktusba építettek be. 

Így elöl maradt hely egy egészen innovatív vezetőtér kialakításának. A busz ugyanis középre helyezett vezetőállással rendelkezett, ami akkoriban még meglehetősen szokatlan megoldás volt. Csúcssebessége elérte a 200 km/órás tempót, ami messze kiemelte a kor buszai közül. De hogyan érte el mindezt?

Az Arany Delfin hidromechanikus hátsókerék-hajtással rendelkezett

Nem csak a nagy teljesítményű érdemének tekinthető a kiemelkedő teljesítmény. A jármű rendkívül könnyű, műanyag-kompozit karosszériával készült, emellett kimagaslóan jó légellenállási jellemzőkkel büszkélkedhetett. Magát a buszt a korabeli sajtóban gyakran hasonlították a rakétához, de alakja sokkal inkább emlékeztetett egy delfinre (valójában innen ered a neve is). Hátul, a karosszéria felső részén még egy kis “farokszerű” nyúlványa volt, ami akkoriban végképp szokatlan megoldásnak számított. Az “arany” jelzőt pedig a bemutatóbusz fényezésének köszönheti.

A Viberti célja az volt, hogy olyan luxuskivitelű autóbuszt hozzon létre, amelyet kiválóan lehet használni különjárati utasszállításra. Összesen 18 fotelszerű, forgatható, biztonsági övvel ellátott ülést építettek be az utastérbe, 1+1-es elrendezésben. Papíron létezett viszont sűrűbb üléselrendezésű, 32 ülőhelyes változat is. 

Csak elképzelhetjük, milyen kiváló kilátásban gyönyörködhettek azok, akiknek szerencséjük volt ezzel a busszal utazni. Mindkét oldalán hatalmas oldalablakokat építettek be. Ezeken azért nem volt nyílás, mert minden ülésnél egyedi levegőbefújást biztosítottak az utasoknak. Az utazás komfortosabbá tétele érdekében vécé és minikonyha is rendelkezésre állt az Arany Delfinen.

Joggal merül fel a kérdés, hogy valóban sorozatgyártásra, nem pedig amolyan bemutatóbusznak szánták-e? Ezt talán már sohasem fogjuk megtudni. A fáma szerint nem érkezett rá megrendelés. Annyi bizonyos, hogy a modellezőket és a játékkészítőket komolyan megihlette, rengeteg méretarányos változat született belőle ugyanis. Ezek érthető módon már szintén egy letűnt kort reprezentálnak.