Teszt: smart & pure - Az ész diadala, avagy a kevesebb néha több

Kulcsszavak: Smart

Régi vágyam volt, hogy egy kicsit hosszabb időre kipróbálhassam legújabb korunk elvarázsolt békahercegét. Most végre megadatott és megnyugodtam, még mindig gyerek vagyok. Félhülye vigyorral közelítettem meg a piros-feketébe öltözött Quasimodót, és nem nagyon tudtam odafigyelni Árpi auditív használati utasításaira sem. Csak bámultam a kis szörnyet, próbáltam valamilyen állathoz hasonlítani, de ilyen a Földön nincsen, talán ha kereszteznék a darazsat a drótszőrű tacskóval, akkor közelebb kerülnénk a megoldáshoz.

Hihetetlen, mire képes a Swatch tervezőgárdája, egy unalmas centiméter sincs a félautón sem kívül, sem belül. A fordulatszámmérő és az analóg óra (persze, hogy analóg) két idióta gülü szem, a műszerfal, mint egy motorkerékpáré, gyogyós gömbök a szellőzőrostélyok helyén. Látszik, itt minden az élményről szól. A kulcs a váltó botja és a kézifék között, elképesztően jó helyen van. Elfordítom, botot balra, oszt' nyomás!

A SMARTtal kapcsolatos negatív pletykáktól gyanúra és kritikára való hajlamom meglehetősen felerősödött, keresem szinte a hibákat, de hol vannak? Belül két személynek hihetetlenül tágas, egy pillanatra sem érzem, hogy miniben ülök. Előttem hatalmas tér, nagy ablakok, szóval komoly térérzet. Mondjuk hátra ne nagyon nézzünk, egyszerűen nincs hátulja, az ülésekkel a SMARTnak vége. Eszembe jut Herbie, a bogárhátú kicsi-kocsi története, lelki szemeim előtt a kettévágott VW, de hát ők is túlélték valahogy. A kocsi meglepően csöndes, nem morog a kicsi, 599 köbcentiméteres turbómotor. A kormányszervo nem hiányzik, az alig 800 kg-os kocsi elöl cserkészkolbász, hátul szafaládé méretű abroncsokon szalad. Nulla tapadás, viszont abszolút érezni az utat, a kerekek és az aszfalt kapcsolatának érzékelését nem tompítják fájdalomcsillapítóval, így tuti, ahogy van.

A nagyon rövid tengelytáv ellenére sem pattog a karosszéria. Kipróbáltam, úgyhogy bizton állíthatom, nagyobb kategóriájú kocsik sem veszik jobban az akadályokat. Hiba kipipálva. A motor azért szokást igényel, de ne feledjük, a kis 126-os Polski a SMARTnál egy robogó motorjával nagyobb (50 ccm), nos ahhoz nem hasonlítható. A 599 köbcenti csodákra nem képes, de érzésre sokkal fürgébb, mint azt a technikai adatok alapján gondolnánk. A SoftTip automata váltó kézzel is kapcsolható lehetőséggel, lehet pöckölni fel és le, aztán megint fel, majd le, esküszöm, mint Colin McRae 6 évesen egy korosztályos versenyen.

Eleinte folyamatosan eljátszom a bólogató kutyát apám Daciájából, minden nagyobb gázadásra komoly ellenállással reagál a kis szaros. A 23-ik anyázás után aztán olyat teszek, amit ritkán - végre felfedezem a hibát. Magamban. Ezt is meg kell tanulni vezetni. Nyugodt, de határozott gázra szuperül indul, utána pedig már semmi gond 2500-as fordulat felett kimondottan sportos a kocsi.

Néhány óra után rájöttem, a hatás fokozható. Lámpánál, vagy komolyabb gyorsításkor "pöcök üzemmódban" a kocsi simán tartja a tempót a nagyobb autókkal, aztán, amikor jön a dugó, vagy egyszerűen csak felvettük a város tempóját, egy gombnyomással "nyugi üzemmódba", vagyis teljesen automata rendszerbe kapcsolunk. A végén ott tartok, hogy simán gyorsulom lefelé a komoly, modern autókat. Ki gondolta volna, és ez még csak a leggyengébb, 45 lóerős változat. Árulják 55, 62 lóerős benzines, illetve 42 lóerős szupermodern dízelmotorral is. Jó lenne azokat is kipróbálni, esetleg klímával, de az alapmodell a városba bőven elég.

Király a Dózsa György út, semmi gond vele, zaj teljesen normális, jöjjön a fék. ABS, ASR, EPS, mittudomén, mindenesetre nagyon komoly fékhatást produkál. A blokkolásgátló kicsit hamar működésbe lép, de maximum ennyi rosszat mondhatok róla.

Különben nem tudom, mit vigyorog mindenki, amikor melléjük érek, megnézem a sliccem, nincs lecsúszva, marad a kocsi. Tényleg, a SMART pártállástól, vallástól és szexuális irányultságtól függetlenül mosolyt csal a polgár szájára, nem nagyon látni olyan irigy pillantásokat, mint amikor egy komolyabb sportautóból bámul kifelé az ember. Mondjuk anyu azért furcsákat mondott, amikor meglátta, de a Walt Disney rajzfilmekből tudjuk, a gnómok, különféle szörnyecskék, mutánsok és egyéb lények nagyon kedvesek is tudnak lenni, úgyhogy ezt hagyjuk.

Amúgy apuval végiggondoltuk a dolgot és megállapítottuk, amit a tervezők valószínűleg már tudnak. A SMART név nem véletlen, továbbá igen találó is egyben. Gondolatmenet: hányan is utazunk általában egy kocsiban? Egyedül, max 2 fő, annál több évente egyszer-kétszer. Vannak parkolási gondjaim? Vannak. Ezzel nincsenek. Bárhol találok helyet, többször erőszakot követtem el önmagamon, nem akartam megállni, úgysem férek be, aztán előjött felfedező hajlamom és láss csodát: esküszöm egy robogó helyére is befér a SMART. Anyázok az adók miatt? Anyázok. A SMART a legalacsonyabb adókategóriába is alulról fér bele. Drága a benzin? Drága. Ez még Nigel Mansell stílusában vezetve sem fogyaszt többet 6 liternél. Mit pakolok a kocsiba? Egy táska, kosár, teniszütők. Kipróbáltam. Két normál méretű bőrönd, egy nagy sporttáska és a teniszütőimet magába ölelő, méretes tasak simán elfért hátul, maradt még hely Bibikének is, de ő nem az én kutyám, valószínűleg ritkán ülne be.

Szóval a SMART abszolút ésszerű megoldás annak, aki sokat autózik, legtöbbször városban. Hűtőszekrényt ne szállítsunk vele, de azt a Xsarámba se raknám be, valamiből meg kell éljenek a szállító kisiparosok is. Egy gond azért van vele, de ez szinte mindennel így van kis hazánkban. Iszonyú drága. Persze nem ártana végre eljutnunk oda, hogy nem azért veszünk kis autót, mert erre van pénzünk, hanem mert ez az ésszerű megoldás igényeink kielégítésére, de a 2,5 millió forintos alapár semmiképpen sem kevés. Ja, kipróbálta a barátnőm is, 13 másodperc múlva úgy vezette, mint a sajátját?.