Teszt: Mercedes-Benz A 180 CDI - Másodikra sikerült

Kulcsszavak: Mercedes-Benz, A

Sokan és sokat köszörülték a nyelvüket az előző A-osztályon. Rögtön az elején emlékezetes blamázs volt az autó felborulása a jávorszarvas teszten. A típus piacról való kivonása, az akkoriban hihetetlen vívmánynak számító ESP beépítése, a futómű átdolgozása, a gumiabroncsok cseréje, majd az újabb piaci bevezetés immár történelem.

Úgy tudjuk, hogy válságmenedzsment órákon ma egyetemi tananyag a krízis kezelése. Az A-osztály azóta igen sikeres pályafutást tudhat maga mögött, 1,1 millió talált gazdára belőle hét év alatt.

Idén a német konkurensek mindegyike bemutatott egy-egy fontos újdonságot az alsó középkategóriában. Az Audi A3 Sportback-re és az 1-es BMW-re az új A-osztály a Mercedes válasza.

Továbbra is szendvics szerkezetű a padló, amely lehetővé teszi, hogy ütközésnél a motor ne romboljon az utastérbe benyomulva, hanem a padló alá forduljon, és megmaradjon az utasok túlélését biztosító tér. A kis Mercedes a nagyjából sík padlós belső teret is megőrizte az elődből.

Hosszához képest az A-osztály belső tere nagyon tágas. Itt a 3838 milliméteres hosszához képest kitétel a hangsúlyos, alsó középkategóriás autókkal, mondjuk egy Peugeot 307-tel, vagy egy VW Golffal összemérve, a kis Mercedes utasterében nem túl sok a hely.

Elöl ebből mit sem érezni, zsiráfok is simán elférnének. A vezetőülés ritka tág tartományban állítható. Szerintünk szégyen, hogy alapáron nem mozgatható tengelyirányban a kormány, de a tesztautó nem borzolta az idegeinket ezzel, mert 45 000 forintos felárért benne volt. Az üléshelyzet jó, az ablakpárkányon és a könyöklőn is kényelmesen nyugtathatják karjukat az elöl ülők.

Hátul a kimélyített szélső üléseken tágas volt a fejtér, még a tesztautó több üveglamellából álló napfényteteje ellenére is. Középre, ha nem muszáj, ne ültessünk senkit. A lábtér viszonylag tágas, a mélyre helyezett ülés miatt erősen behajlított lábbal kell utazni hátul.

Papíron az A-osztály átrendezhetősége példás, de a belső tér csak feláras extrákkal alakítható kedvünk szerint. A tesztautóban a lehetőségek kimerültek a hátsó ülőlap és a támla osztott dönthetőségében, illetve a hátsó üléspárna nagyobb részének eltávolításában.

Maga a csomagtér 435-1995 literjével sokkal bőségesebb az alsó középkategóriában jellemző 350 liternél. Az ülések könnyen és minden erőkifejtés nélkül lehajthatók, amit követően sík felületet kapunk.

Elsőre feltűnik az anyagminőség javulása. Az előző generáció belső tere és mondjuk egy W 210-es E-osztály utastere között bántó különbség volt, még az A-osztály modellfrissítését követően is.

Még az itt-ott szintén kifogásolható C-osztályba is látványosan elegánsabb anyagokat válogatott össze a Mercedes. A második sorozattal a gyár jóvátette a hibákat, a 2004-es A-osztály utasterében minden szép és minden elegáns.

Jó megoldás volt a hátsó ablaktörlő műszerfali kapcsolóját átköltöztetni a sokfunkciós bal oldali bajuszkapcsolóra. Apróság, de nagyra értékeltük az ötfokozatú ventilátor csendességét. 3-4-ik fokozatban alig hallani, de ötödikben is halkan dolgozik.

Nagyobb Mercedesekhez hasonlóan az A-osztályban is van tárolóháló az utas lábterében a középkonzol alatt, ami Elegance kivitelt rendelve csomagban jár az első kartámasszal.

Nem tudtuk mire vélni a biztonsági öv alsó rögzítőpontját, ott ugyanis egy nyers csavarfej mered elő a B-oszlop tövéből. Ezt még a Daewoo Evandában is furcsálltuk, nemhogy egy Mercedes-ben.