30 éve ötös BMW

Ez év szeptemberében lesz 30 éves a BMW felső középkategóriás sorozata. Az első 520-as BMW-vel egy máig élő modellhierarchiát vezetett be a gyár, ugyanis az ötöst három évvel később a cápa hármas, majd 1977-ben az E23-as, a hetesnek nevezett sorozat követte.

Megjelenésekor még négyhengeres volt az azóta csak hathengeresként elképzelhető kétliteres benzines. Az első 520-ast egy 115 lóerős négyhengeres hajtotta.

Megjelenésének évében fejezték be a BMW jellegzetes, "négyhengeres" székháza építését. Az első ötösök a müncheni gyárban készültek, amíg 1973 őszén a dingolfingi üzem is munkába állt. Egy középnagyságú, öt személynek is elfogadható kényelmű, de sportosabban vezethető BMW kifejlesztése persze már jóval korábban is foglalkoztatta a mérnököket.

Ennek egyik első házon belüli példája a BMW 1500-as volt, 1962-ben. A piackutatók szerint a sportosan vezethető négyajtósokban nagy piaci potenciál rejlett. Milyen igazuk volt!

Nem sokkal később, 1966-ban jelent meg a BMW 1600, amelyet akkor még nem 02-esnek neveztek. Már a 85 lóerős alapmodell is nagyon élénken viselkedett (nulláról százra 13,3 másodperc alatt gyorsult), de a 960 kilós és 105 lovas 1600ti igazi sportlimuzin volt.

A sorozat tagjait később a nagyobb 1500-asoktól megkülönböztetendő a 02-kiegészítésel látták el, ami a kétajtós karosszériára utalt. Így létezett például 1502, vagy 2002.

A sportos limuzinok között a hatvanas évek végén jelent meg a 2500 és a 2800, valamint a 2800 CS Coupé is. Az új modellekkel felszálló ágban lévő vállalat tesztpályáin ekkor már készülődtek az ötös sorozat kipróbálására.

Az első sorozat 1972-től 1981-ig maradt gyártásban, hatféle motorral. A következő ötösből (1981-87) már M5 is volt. Ebben a típusban már hét motor közül lehetett választani.

Ezek között volt az 525 eta, amely gyakorlatilag a befecskendezős kétliteres teljesítményét nyújtotta 2,7 literes hengerűrtartalomból. Előnye volt a nagyon kiegyensúlyozott nyomatéki karakterisztika és a kedvező fogyasztás.

Az M535i mellett szerepelt az E28-as kínálatban az M 635 CSi négyszelepes hathengerese is, amelyet az első M5-be építettek be. Újdonság volt a szívó- és turbódízelmotor megjelenése is, ráadásul DDE digitális dízel elektronikával.

Egy másik újdonság, a kombikarosszéria, csak az E34-es ötössel mutatkozott be, 1992-ben. Ebben a típusban már V8-as motorokat is választhattak az ügyfelek. A 218 lovas 530i és a 286 lóerős 540i a hathengeres 530-as és 535-ös modelleket váltotta le.

A négyezres V8-as különlegessége volt, hogy kézi váltóval is értékesítették. Kézi váltóval a nem túl terebélyes autóból a nagyobbik V8-as motor igazi tigrist faragott. A motorkínálat a 113 lóerős, négyhengeres 518i és a 315, majd 340 lovas M5 között rendkívül széles volt.

A dízelek terén fontos újdonság volt az 525 tds, amely töltőlevegő-hűtéssel 143 lóerőt teljesített. Mellette nem tűnt igazán vonzónak a nyomatékszegény, 115 lovas 525 td.

A fejlesztés persze nem állt le, 1995 óta a negyedik generáció készül, egy modellfrissítéssel. A passzív biztonság mindig is erőssége volt a felső középkategóriás BMW-nek, a most futó modellbe 10 légzsák rendelhető. A csúcs most is az M5, amely 400 lóerős, nyolchengeres.

Az ötösök őséből, az "Új osztálynak" nevezett 1500-as sorozatból 1962-től tíz év során 350 729 készült. Jóval többet gyártottak a következő sorozatból, 1981-ig egészen pontosan 699 094-et.

Rövidebb ideig gyártották, mégis több kelt el az E28-as ötösből, mégpedig 722 328 a típus 1987-es kifutásáig. 1987 és 1995 között nyolc év elég volt az E34-esnek, hogy bőven meghaladja az egymillió darabos forgalmat. 1 333 438 autó viselte az E34-es kódot. Nagyjából ugyanennyit gyártottak a jelenleg is kapható változatból.