A kétezres évek elején egészen mást jelentett a Peugeot név. A 206 Európa egyik legnépszerűbb kisautója volt, jól fogyott a 307, a kínálat tetején pedig 607 állt. Nem éppen az a modellpaletta, amelyből logikusan következett volna egy Ferrarikat és Aston Martinokat idéző, kétüléses V12-es GT. Talán éppen ezért szólt akkorát a Peugeot 907…
V12-es Peugeot, saját receptből
A 907-et elég volt oldalról nézni, hogy világossá váljon: itt nem egy szokványos Peugeot-tanulmányról van szó. Hosszú motorháztető, messze hátratolt utastér, rövid far és hatalmas kerekek adták a klasszikus sportautós arányokat.
A karosszéria szénszálas anyagból készült, a szélvédő pedig szinte egyetlen ívben folytatódott az üvegtetővel. A leglátványosabb részlet mégis a motorháztető átlátszó betétje volt, amelyen keresztül látni lehetett a V12-es motort.
Mivel a Peugeot-nak nem volt a polcról levehető tizenkét hengeres motorja, a mérnökök lényegében két háromliteres V6-osból alkották meg a hatliteres erőforrást.
A végeredmény 500 lóerő és 620 Nm lett.
A motort hosszában, az első tengely mögé tolták, míg a hatfokozatú szekvenciális sebességváltót hátul helyezték el. Ez a transaxle kialakítás kedvezőbb tömegelosztást tett lehetővé, és akkoriban olyan nagy teljesítményű GT-knél volt megszokott, mint a Ferrari vagy az Aston Martin.
A hátsókerék-hajtás mellé komoly abroncsok is jártak: elöl 275/40 ZR18, hátul pedig egészen brutális, 345/35 ZR18 méretű gumik kerültek az autóra.
300 km/óra feletti Peugeot
A 907 ráadásul nem makett volt. Működött, saját motorjával közlekedett, és később nyilvánosan is megfuttatták. A korabeli beszámolók szerint a 907 négy másodpercen belül gyorsulhatott 100 km/órára, végsebessége pedig meghaladhatta a 300 km/órát.
Ezzel papíron már a korszak komoly sportautóinak közelében járt.
A tanulmány létrejöttének hátterében ugyanakkor nem egy titkos Ferrari-ellenes Peugeot-program állt. A márka formatervezési részlege ekkor költözött át régi La Garenne-i központjából az új vélizy-i stúdióba, a 907 pedig egyfajta mérnöki és formatervezői erődemonstrációként készült.
Gérard Welter és Jean-Christophe Bolle Reddat csapata azt mutathatta meg, milyen Peugeot születik akkor, amikor nem kell a tömeggyártás költségeihez, praktikumához és üzleti elvárásaihoz igazodni.
Még egy 50 darabos széria ötlete is felmerült
A 907 fogadtatása annyira kedvező volt, hogy állítólag az is felmerült, hogy ne maradjon egyetlen példányban létező tanulmány.
A legmerészebb elképzelések egy mindössze 50 darabos limitált sorozatról szóltak. Ezzel minden idők egyik legritkább és legkülönlegesebb Peugeot-ja válhatott volna belőle.
A valóság azonban gyorsan közbeszólt. Egy ilyen kis darabszámú, V12-es autó sorozatgyártásra történő felkészítése, homologizációja és fejlesztése aránytalanul sok pénzbe került volna. A Peugeot eközben teljesen más kategóriákban kereste a vásárlóit, így üzletileg kevés értelme lett volna belevágni.
A 907 ezért megmaradt annak, aminek eredetileg szánták: látványos bizonyítéknak arra, hogy a francia gyártó mérnökei egészen mást is tudnak építeni, ha szabad kezet kapnak.
2006-ban a Goodwood Festival of Speeden is pályára vitték, ahol a Supercar Run mezőnyében mutatta meg a V12-es Peugeot, hogy nem csak álló helyzetben mutat jól. Az egyetlen elkészült 907 ma a Peugeot sochaux-i múzeumának különleges darabja.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
