Vannak autók, amelyek nem egy gondosan összeállított piackutatás, több száz Excel-tábla és tucatnyi jólfésült befektető jóváhagyása után születnek meg. A Cizeta-Moroder V16T pont ilyen volt.
Ehhez kellett egy sértett formatervező, néhány, a Lamborghini új amerikai tulajdonosaira neheztelő olasz szakember, egy grandiózus terveket szövő mérnök, valamint a diszkókorszak egyik leggazdagabb és legsikeresebb zeneszerzője.
Az eredmény egy keresztben beépített, 16 hengeres motorral hajtott, négy bukólámpás olasz szuperautó lett. Az eredeti, 001-es alvázszámú prototípus most ismét eladó: az RM Sotheby’s 2026. augusztus 15-én árverezi el Monterey-ben. A becsült leütési ár 1,4–1,8 millió dollár, vagyis körülbelül 441–567 millió forint.
A Lamborghini embere, aki saját autót akart
A történet egyik főszereplője Claudio Zampolli, a Lamborghini egykori teszt- és fejlesztőmérnöke. Zampolli az 1980-as évekre Kaliforniában épített fel jól menő vállalkozást, ahol Los Angeles tehetős lakóinak Ferrarijait, Lamborghinijeit és más egzotikus autóit javította.
Ügyfelei közé tartozott Giorgio Moroder is. A dél-tiroli születésű zeneszerző és producer Donna Summer elektronikus diszkóslágereivel, valamint olyan filmek zenéjével vált világhírűvé, mint az a Flashdance vagy a Top Gun.
Mire Zampollival megismerkedett, már Oscar- és Grammy-díjak sorát gyűjtötte össze, tehát volt pénze, neve, és láthatóan nem riasztotta el egy olyan üzleti terv sem, amelynek lényege nagyjából az volt, hogy „építsünk valami gyorsabbat és őrültebbet a Lamborghininél”.
Zampolli adta a szakmai hátteret, Moroder pedig öntötte a dollárokat. A vállalat neve is kettőjük szövetségét örökítette meg. A Cizeta az alapító C. Z. kezdőbetűinek olasz kiejtéséből született, Moroder nevét pedig azért tették mögé, mert ő finanszírozta az álmot. A pénztárca elnevezési joga ezek szerint már az 1980-as években is létezett.
A Diablo, amely túl vad volt a Lamborghinihez
A megfelelő forma megalkotására Marcello Gandinit kérték fel. Ő rajzolta többek között a Lamborghini Miurát és Countachot, a Lancia Stratost, valamint a későbbi Lamborghini Diablo eredeti terveit is.
A közismert történet szerint Gandini eredeti Diablo-tervét a Lamborghinit akkoriban birtokló Chrysler vezetői túl szélsőségesnek találták. Az amerikai tulajdonosok lekerekítették, finomították és civilizálták az autót, míg el nem készült az általunk ismert Diablo. Gandini radikálisabb ötletei azonban nem vesztek el: ezekből sok részlet visszaköszönt a Cizeta V16T formáján.
A két autó rokonsága látványos, a Cizeta azonban nem pusztán egy leselejtezett Lamborghini-terv újrahasznosítása. Szélesebb, túlzóbb és még veszettebb, pedig a Diablo sem egy visszafogott darab.
Tizenhat henger, keresztben
Az autó igazi különlegessége mégsem a karosszéria, hanem az utastér mögé, keresztben beépített motor. A 5995 köbcentis, szívó V16-os nyolc vezérműtengelyt, négy hengerfejet és összesen 64 szelepet kapott. A motor közepéről vitték át az erőt az ötfokozatú kézi sebességváltóra – innen származik a V16T nevében szereplő T, vagyis a keresztirányú beépítésre utaló „trasversale” betűje.
A konstrukció műszaki alapjai részben a Lamborghini Urraco V8-asáig nyúltak vissza, de nem két, egyszerűen egymáshoz csavarozott gyári motor dolgozik benne. Közös alumínium motorblokkot és külön erre a célra kialakított hajtásláncot készítettek hozzá.
A 6,0 literes motor 540 lóerőt és körülbelül 540 newtonméteres nyomatékot adott le. A gyártó szerint a Cizeta négy másodperc körül gyorsult 100 km/órára, elméleti végsebességét pedig 328 km/órában adták meg. A korabeli Car and Driver számítása szerint az áttételezés és a 8500-as fordulatszámhatár valóban lehetővé tette volna ezt a tempót, de a megadott teljesítményt nem érdemes mai, hitelesített gyári mérésként kezelni.
Akár elérte a 328 km/órát, akár nem, az 1980-as évek végén 16 hengerrel és 540 lóerővel már a számok bemondása is elég volt ahhoz, hogy minden Ferrari- és Lamborghini-tulajdonos kissé kényelmetlenül kezdjen fészkelődni.
Egyetlen autó viseli Moroder nevét
A most árverésre kerülő autó nem egy a néhány elkészült Cizeta közül, hanem maga az eredeti, működőképes prototípus. Ez az egyetlen példány, amely hivatalosan is a Cizeta-Moroder nevet viseli. Moroder még a sorozatgyártás megkezdése előtt, a késések és nézeteltérések miatt kiszállt a vállalkozásból, így a későbbi autókon már csak a Cizeta V16T felirat szerepelt.
A prototípus több ponton is eltér a sorozatgyártású példányoktól. Nagyobb oldalsó légbeömlőket, eltérő tükröket, lámpákat kapott, de teljesen egyedi a műszerfal, a középkonzol, a kormány, az ülése és az ajtókárpitja is. A gyöngyházfehér karosszériához rikító vörös bőrbelső tartozik, mert a nyolcvanas évek végén még nem azért építettek szuperautót, hogy beleolvadjon egy céges parkolóba.
Az autót 1988. december 5-én mutatták be Los Angelesben. Az est házigazdája Jay Leno volt, Moroder pedig külön zeneművet írt az alkalomra A Car Is Born címmel. A prototípust 1989-ben a Los Angeles-i és a Genfi Autószalonon is kiállították.
Harminchárom évig maradt Morodernél
A bemutatók után a Cizeta nem egy gyári raktár vagy múzeum mélyére került, hanem Giorgio Moroder gyűjteményében maradt. A zeneszerző több mint három évtizeden át őrizte, majd 2018-ban a Canepa Design szakembereivel teljes körűen átvizsgáltatta és mechanikailag helyreállíttatta.
A munka során több prototípusjellegű megoldást is biztonságosabbá tettek, például további hővédelmet építettek az üzemanyagtartályok köré. A jelenlegi tulajdonos 2024-ben további több mint 13 ezer dollárt, mai árfolyamon legalább 4,1 millió forintot költött az autó műszaki és esztétikai rendbetételére. Ugyanebben az évben a Pebble Beach-i Concours d’Elegance rendezvényen is bemutatták.
Moroder 2022-ben vált meg az autótól. Az RM Sotheby’s akkori árverésén nagyjából 429,5 millió forintért talált új gazdát. Négy évvel később már akár 567 millió forintos leütési árat várnak érte. Ez egyetlen befektetéstől sem rossz hozam ennyi idő alatt.
A prototípushoz amerikai tulajdoni okmány tartozik, de nincs szabványos, 17 karakteres alvázszáma, így a forgalomba helyezése (ha van elég őrült a vevő hogy egy ilyen értéktárgyat használjon) nyilvánvalóan nem egy átlagos honosítási eljárás.
A Cizeta-Moroder V16T soha nem győzte le a Ferrarit vagy a Lamborghinit. Zampolli és Moroder világmegváltó terveiből mindössze kilenc sorozatpéldány és ez az egy prototípus született. Üzleti vállalkozásként tehát nehéz volna sikertörténetnek nevezni.
Autóként viszont pontosan azért érdekes, mert semmilyen józan üzleti megfontolás nem indokolta a létét. Tizenhat henger, négy bukólámpa, két erős ego és egy halom sértett olasz szakember kellett hozzá.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
