A 2002-es, legelső Johnny English moziban a címszereplő titkosügynök – akit akkor is és később is Rowan Atkinson alakított – egy Aston Martin DB7 Vantage volánja mögött osztotta az igazságot.
A 2011 szeptemberében mozikba került folytatásra, a Johnny English újratöltve című epizódra azonban komoly szintlépés történt: a főszereplő egy Rolls-Royce Phantom Coupéba ült át. És nem is akármilyenbe: a megszokott V12-es helyett egy 9,0 literes, V16-os motor hajtotta.
Ráadásul nem filmes trükkel oldották meg a dolgot, ebbe az autóba valóban került egy ilyen különleges motor!
Rowan Atkinson köztudottan elhivatott autórajongó, aki bár megengedhetné magának a legdrágább szuperautókat is, alapvetően nem státuszszimbólumként, hanem a vezetés szenvedélye miatt vásárolja őket. Korábban maga is birtokolt egy Phantom limuzint, amelybe kis híján 130 000 kilométert pörgetett bele. A típus iránti tisztelete volt az, ami végül a Rolls-Royce kapujához vezette, amikor a Johnny English újratöltve „sztárautóját” kellett kiválasztani.
„A Rolls-Royce épített három vagy négy ilyen V16-os motort a Phantom fejlesztése során, aztán valahol egy raktár mélyén porosodtak. De én tudtam a létezésükről, így felvettem a kapcsolatot a gyárral, és megkérdeztem: nem tudnának bepréselni egyet a mi Johnny English Phantom Coupénkba? És ők nagyon kedvesen belementek” – mesélte Atkinson az Octave magazinnak adott korabeli interjú során.
A színész meggyőző ereje már csak azért is lenyűgöző, mert a Rolls-Royce (vagyis inkább a BMW) hagyományosan nagyon szűkszavú, ha ezekről a kísérleti V16-os blokkokról van szó.
A hivatalos gyári történetírás szerint a V16-ost már a Phantom bemutatása után tervezték, de sorozatgyártása sosem merült fel komolyan. A Rolls-Royce állítása szerint az egész kizárólag egy kísérlet volt a 100EX projekthez – ahhoz a tanulmányautóhoz, amely a Phantom Drophead Coupé előfutára volt.
A filmforgatás kihívásai és a “Q-részleg”
A Rolls-Royce egyedi autókkal foglalkozó részlege előtt több kihívás állt egyszerre. A rendkívül szoros határidőn belül megbízhatóan működésre kellett bírniuk a meglévő V16-os egyikét a filmes autóban.
A projekt 2010 augusztusában indult, és az autóval közös első jeleneteket már októberben forgatták, két autót biztosítottak a filmeseknek, az egyikbe a V16-ost építették a másik egy “sima” V12-es volt a rázósabb jelenetekhez, plusz adtak egy tartalék ülésgarnitúrát és egy különálló műszerfalat a közeli felvételekhez.
Rowan Atkinson pózol az autóval, ami személyes kérése volt a gyártól. Fotó: Adam Berry/Getty Images
„Megkönnyíthettük volna a saját dolgunkat, ha egyszerűen csak ráhúzunk egy hamis motorburkolatot egy V12-esre, hogy úgy nézzen ki, mint egy V16-os, de a Rolls-Royce-nál nem így mennek a dolgok. Fontosnak tartottuk, hogy az autó valójában is pontosan úgy működjön, ahogyan az elvárható.
Összesen öt garnitúra alkatrészt gyártottunk, amelyekből végül három komplett motor állt össze: az egyik egy Phantom-tesztöszvérbe került, a második a 100EX koncepcióba, a harmadik pedig most a Johnny English-féle filmes autóba. A megmaradt tartalék alkatrészek egy része viszont megsemmisült a nyúzópróbák során, így ha most szükségünk lenne mondjuk egy új dugattyúra, azt a nulláról, egyedi megmunkálással kellene legyártanunk” – mondta Lars Klawitter a Rolls-Royce egyedi autókat készítő részlegének vezetője.
Szerencsére a gyár elkötelezettsége kifizetődött, hiszen a V16-os komoly műsoridőt kapott a vásznon. Magát a V16-os emblémát is büszkén viselő motort a James Bond-filmek Q-jának megfelelő karakter, Pat Quartermain mutatja be Atkinsonnak.
Az autó a film premierén. (Fotó: Dave M. Benett/Getty Images)
Persze a filmes Phantom rendelkezik néhány nem éppen szériatartozéknak számító extrával is, amelyek közül a legemlékezetesebb a híres hűtődísz, a Spirit of Ecstasy, amelynek a „szemeiből” lézert lő.
Ironikus módon, bár a V16-os úgy fért be a Phantom motorterébe, hogy sem a tűzfalat, sem a hűtőt nem kellett áthelyezni, a sorozatgyártású autó szobrocskát behúzó elektromos mechanizmusát mégis fel kellett áldozni. Amikor a dísz a közeli felvételeken kiemelkedik a hűtőmaszkból, azt egy erre a célra épített speciális szerkezettel oldották meg.
A Rolls-Royce a világ összes újságírói megkeresését elutasította, ami a V16-os Phantom vezetésére irányult, mondván, ez nem egy teljesen kiforrott utcai autó. Az Octane magazin azonban kivételes privilégiumot kapott, és tehetett vele egy gyors kört a goodwoodi gyár területén.
Bár egy ilyen rövid „tesztből” lehetetlen mélyreható következtetéseket levonni, a V16-os extra tömege és mérete szinte észrevehetetlen volt – ugyanakkor érezhetően nem járt annyira selymesen, mint a turbina-simaságú V12-es. Vagyis pontosan úgy viselkedett, ahogy azt a gyáriak előre megjósolták.
A bajor előzmény: a titkos “Aranyhal”
Érdekesség, hogy a BMW korábban már eljátszott ezzel a gondolattal. 1987 végén a frissen bemutatott E32-es 7-es sorozat 5,0 literes V12-eséből fejlesztettek egy kísérleti, 6,7 literes V16-ost. A blokkot egy módosított 750iL karosszériába építették, a projekt pedig a Goldfish (Aranyhal) kódnevet kapta – a pletykák szerint azért, mert a donor kasztni történetesen aranyszínű volt.
A V16-os hossza miatt a motortérben egyszerűen nem maradt hely a hűtőnek, így két kisebb radiátort építettek be a csomagtartó sarkaiba. Ebben a formában az autót többször is tesztelték az ausztriai Norisringen. Még egy visszafogottabb hangolással is 408 lóerőt és 625 Nm-es nyomatékot produkált, ami komoly ugrás volt a korabeli V12-es 300 lóerős és 450 Nm-es értékeihez képest.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
